A Liberálbolsevik cikke.
Augusztus 20-án Magyar Péter arcképével díszített nemzeti zászlókat lehetett vásárolni. Ez megint előrelépés a Fideszhez képest, mert Orbán pártja ugyan kisajátította a nemzeti jelképeket (a kokárdát, a nemzeti zászlót, a „nemzeti” szót, s Orbán kultusza odáig ment, hogy pólókra nyomtatták az ország „örökös miniszterelnökét”), de Orbán tizenhat év alatt nem érte el azt a szintet, amit Magyar száz nap alatt: a nemzeti színű zászlón az ő arcképe jelent meg. Ezzel mintegy azonosítva a nemzetet (és Magyarországot) Magyar Péterrel. (Hihetik, hogy Magyar Péter a névadó.)
A zászlón megjelent a Tisza Párt logója is, ami ahhoz képest, hogy egy nem létező párt, szintén szép karriert futott be. Nincs szellemesebb megjelenítése a centrális erőtérnek, mint ez a lobogó, amelynél semmi nem fejezheti ki jobban, hogy egy a tábor, egy a zászló és egy a vezér.
Magyar Péter zsenialitásának újabb bizonyítéka, hogy mindazok, akik ilyenkor petíciót ragadnak, üvöltve követelik, hogy vegyék le a politikus képét a zászlóról, mert nem azonosítható azzal, s akik a kirekesztés miatt óellenzéki tüntetést hívnának össze, azok Magyar táborában vannak, és némák. Pedig sorstársaikat, a nem tiszás óellenzékieket, közvetve ez kirekeszti a nemzetből. Ahogy Magyar teszi a valóságban is.
A kezdeményezés nagyszerű. Kitalálója számíthat valamilyen magas állásra a kormányzati propagandában. A zászlók is nagy karriert futhatnak be. Például látható, hogy alkalmasak lennének a városok és falvak villanyoszlopain való elhelyezésre. De közintézményekre mindenképpen ki kellene tűzni. (…) A Parlament épületén levő zászlót mindenképp erre kellene cserélni, mert az a valós helyzetet mutatná.
Kellene egy shortolt közbeszerzés a gyártására, hogy a pénz nehogy a NER-oligarchák kezébe kerüljön, hanem megmentse egy tiszás.
