A baloldali és liberális értelmiség (köztük meghatározóan az egykori SZDSZ prominensei) által támogatott Magyar Péter a fideszes, irredenta „nemzeti összetartozás” napján azt a Padányi Viktort idézte, aki írásaiban a nácizmust mentegette, a holokausztot relativizálta, a zsidó áldozatok számát letagadta és meghamisította, aki hírhedt antiszemita.
Magyar a ballagó érettségizők fekete öltönyében állt ki, hogy mélységes gyászát fejezze ki Trianon kapcsán, melyet Magyarország maga idézett elő. Magyar Padányi giccses, hamis, hazug pátosszal teleszőtt írását idézte a szélsőjobboldal szellemében: „a magyarok nem tehetnek semmiről”, az írás a „Trianon a zsidók bosszúja” vonulatba illeszkedik.
A Padányi-idézet a kilencvenes években politikai ügy, közéleti botrány lett volna. Az előadót morálisan jogosan megkövezték volna, s követelték volna a közéletből való távozását. Épp azok, akik ma Magyar legnagyobb támogatói, akiknek már az antiszemitizmus sem számít, pedig Magyar éppen azért nem áll velük szóba.
Magyarnak nem ez az első szélsőjobboldali coming out-ja. Wass Alberttel is üzent már a fajtestvéreknek, hogy tudják, hova tartozik. Ez megint üzenet volt, hogy nem kell félniük, ha Orbántól egyszer megkapja/megkaparintja a hatalmat, nem lesz itt liberális demokrácia, hanem nemzeti szocialista/nemzetiszocialista uralom.
Orbán is antiszemita, az illiberalizmus lényege az antiszemitizmus. De ilyen primitív és buta azonosulástól tartózkodik. Magyar antiszemitizmusa sokkal durvább, amit kifejez a baloldali és liberális pártokkal szembeni gyűlölet is. A zsidósággal azonosítja őket, mint a klasszikus időkben, amikor a Mein Kampf is fogant.
A holokauszt után Magyarországon az antiszemitizmus a határ és a választóvonal, amelyen tisztességes ember (különösen értelmiségi) nem léphet át. Nemcsak a múlt, hanem a jövő miatt sem. Magyarországon aki antiszemitát idéz, az antiszemita. S aki antiszemita, az a történelem tanúsága szerint mindig is veszélyes volt: jogfosztást, üldöztetést, népirtást készít elő – akár tudatosan, akár tudatlanul.
A Magyar Pétert támogató baloldali és liberális értelmiség, a magát függetlennek nevező sajtó, egyetlen szóval nem kifogásolta, hogy Magyar szélsőjobboldali, antiszemita szerzőt idézett és ilyen szellemiségű beszédet mondott. Nem mentség, hogy Magyar a fekete öltönyében, ahogy a „világ magyarsága” elé állt, nevetséges volt.
Vásárhelyi Mária tette szóvá, mellette Orosz József írta meg, s tette világossá, miért szörnyűséges a viselkedés, ami a Magyar Pétert támogató fanatikus hívek részéről megnyilvánul. Ha már az antiszemitizmus sem számít, akkor elveszítettek minden erkölcsi és emberi iránytűt.
