Az ellenzék kínos választási kudarca után ne a sebeinket nyalogassuk, ne másban keressük a hibát! Inkább azzal foglalkozzunk, hogy az ellenzéki pártok és a civilek szorosabb együttműködéséből mit lehet kihozni, hogy a dölyfös Fideszt végre ki lehessen kergetni a hatalomból.
Ha minden így marad, akkor négy év múlva Orbán Viktor négyötöddel fogja megnyerni a választást – ezt mondta Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt a Heti Élő című, YouTube-on közvetített műsorában. Szerinte „ha megmaradnak a Fidesz és az ellenzék közötti erőforrás-különbségek, és az ellenzék nem változtat sürgősen a parlamenten kívüli tevékenységén”, akkor garantált 2026-ban akár a négyötöd.
Kétségtelen, hogy a hatpárti ellenzéki összefogás április 3-án kínos vereséget szenvedett, de ennek ellenére sem kellene temetni a magyar demokráciát. Az együttműködés most nem bizonyult eredményesnek – ennek okait már sokan elemezték –, ám kevesebb szó esett arról, mit hozhatott volna, ha a politikai szervezetek és a civilek között szorosabb és hatékonyabb kapcsolatot sikerül kialakítani. Egymás nélkül ugyanis tényleg nincs esély a NER leváltására.
Kezdjük kis történelmi visszatekintéssel. A Civil Parlamentet 1993-ban hívta létre több száz, akkor működő civil szerveződés, amelynek megalakulását Göncz Árpád egykori államfő is üdvözölte. A cél egyebek mellett az volt, hogy a kormány fogadja el ezt a civil grémiumot tárgyalópartnerének, intézményesen biztosítsa a támogatását, és teremtsék meg a hatalomtól független sajtó létrehozásának feltételeit.
Nem voltak ezek teljesíthetetlen kérések, de az akkori hatalom a füle botját nem mozgatta. Az 1994 és ’98 között regnáló MSZP–SZDSZ-koalíció sem tartotta fontosnak, hogy a civilekre partnerként tekintsen. Így a Civil Parlament, bár jogilag ma is létezik, gyakorlatilag nem működik. Pedig fontos szerepet tölthetne be a különféle társadalmi csoportok érdekeinek artikulálásában, a jogszabályok előkészítésében, sőt, akár a kormány tevékenységének ellenőrzésében is.
Mindez annak ellenére sem valósult meg, hogy a Fidesz 2010-ben törvényt alkotott a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről, amit azonban egyetlen pillanatig sem vett komolyan. Pedig olyan szép elvek szerepelnek a jogszabályban, mint hogy a „társadalmi egyeztetés során biztosítani kell, hogy a véleményezési folyamatban a véleményeknek – különös tekintettel a hátrányos helyzetű, társadalmi-gazdasági szempontból marginalizált csoportok véleményére – a lehető legszélesebb köre jelenjen meg”.
Meg kimondták: a „jogszabályok előkészítése során biztosítani kell az egyeztetések átláthatóságát, azok minél teljesebb körű nyilvánosságát”. És arról se feledkezzünk meg, hogy a jogszabálytervezeteket a kormány honlapján nyilvánosságra kellene hozni, s „társadalmi egyeztetés keretében általános egyeztetés tartása minden esetben kötelező”. Ja, de milyen következménye lehet annak, hogy semmit nem tesznek közzé? Semmi, bár ez elvileg az adott törvény közjogi érvénytelenségét vonhatná maga után. Már ha működne egy független Alkotmánybíróság, amely ezt kimondaná.
Valamit azonban kezdeni kellene ezzel a helyzettel. A Civil Választási Bizottság (CVB) által kezdeményezett 2019-es főpolgármesteri önkormányzati, illetve a 2021-es országgyűlési előválasztás jelzi, hogy a civil társadalom politikaalakító tényezőként kíván fellépni, mert nem tűrik, hogy az emberek feje felett döntsenek a sorsukat érintő alapvető kérdésekről. A részvételi demokrácia amúgy jól megfér a képviseleti demokráciával. Nem kellene elengedni a CVB tagszervezeteit és azokat, akik aktivistaként közreműködtek az előválasztások lebonyolításában, illetve április 3-án szavazatszámlálóként saját pénzükből fizettek azért, hogy szerepet vállalhassanak a választások tisztaságának megőrzésében. Sok tízezer emberről beszélünk, akik persze kevesen vannak ahhoz, hogy a velejéig korrupt NER-t támogató hárommillió fideszes szavazót más belátásra bírják.
Mégis hihetetlen erőt képviselnek, amelyre alapozva – az elképesztő kormányzati médiatúlsúly és erőfölény ellenére – még sok-sok embert lehetne meggyőzni: Orbán illiberális rendszere nem minden idők legjobb politikai innovációja. A „vezért” a legkiszolgáltatottabbak sorsa érdekli legkevésbé, mert saját klientúrájának osztogat, miközben „szabadságharcot” folytat az unió, a migránsok, Soros vagy éppen a civil szervezetek ellen, és pávatáncot jár az orosz-ukrán háború kapcsán is.
Márki-Zayt idézve: ha az ellenzék nem változtat sürgősen a parlamenten kívüli tevékenységén, akkor garantált 2026-ban akár a négyötöd is. De a képlet ennél bonyolultabb. Itt nemcsak a (részben megélhetési) pártokról, hanem az ország, mindannyiunk sorsáról van szó. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogyki-ki másként gondolkodik a politikai szereplőkről, bizonyos alapértékekben viszont egyetértésre juthatnánk. Ehhez pedig elengedhetetlen a társadalmi sokszínűséget képviselő civilek
– akár az újraélesztendő Civil Parlament – bevonása, akik képesek artikulálni olyan „partikuláris” érdekeket is, mint például a NER-t elutasítók, a nemzeti kisebbségek, a más nemi identitást vallók vagy a mindennapi megélhetésért küzdők szempontjait is.
Ennek érdekében létre kellene hozni – Bibó Istvánt idézve – a szabadság kis köreit, ami a Fidesznek ellentétes tartalommal ugyan, de sikerült. A Fidesz számára kurdarcos választás után, 2002-ben megszülettek ugyanis a polgári körök, és akkor több mint 11 ezret regisztráltak. „Készenlét és mozdulás, ha eljön az idő” – ez volt a jelszó, és ez ellenzékben is bejött nekik.
Nekünk miért-e ne sikerülhetne ugyanez? Gondoljunk csak a mélyszegénységben élők, a nyugdíjasok, a romák legalább hárommilliós tömegére, hiszen ezek a társadalmi csoportok egyértelműen a NER kárvallottjai. „Készenlét és mozdulás, ha eljön az idő” – üzenhetnénk mi is nekik. Áprilisban ez nem jött össze, de két év múlva EP-választás lesz, és az új önkormányzatok összetételéről is dönthetünk. Addig is: az ellenzéki térfélen szedjük össze magunkat!
Ne a sebeinket nyalogassuk, ne másban keressük a hibát! Inkább azzal foglalkozzunk, hogy az ellenzéki pártok és a civilek szorosabb együttműködéséből mit lehet kihozni, hogy a Fideszt végre ki lehessen kergetni a hatalomból.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. május 18-án.
