Mi, magyarok, ahol tudunk. segítünk. Ezúttal az Európai Uniót húzzuk ki a bajból, az EU nem győz majd eléggé hálásnak lenni azért, amit érte teszünk. Gulyás Gergely, miniszterelnökséget vezető miniszter a „Magyarország 20 éve az Európai Unióban” című konferencián arról beszélt, hogy „egy olyan ország biztosít korrekt, kiegyensúlyozott közvetítő szerepet, ahol a normalitás még irányadó, ahol a józan észnek többsége van.”
„Valamivel jobb lesz Európának, mint ha más tagállam látná el ezt a feladatot. Magyarország segít az EU-nak, hogy fél évig kicsit jobban menjen” – tette hozzá a miniszter. Jó, hogy Gulyás miniszter felépült a betegségéből, különben sosem tudjuk meg, hogy mi mindent köszönhetnek nekünk a tőlünk nyugatra fekvő országok. Korrekt kiegyensúlyozottságot például, józan észt és normalitást. Irigyelnek is bennünket rendesen, bár ezt megszólalásaikban igyekeznek titkolni. Kritikák özönébe csomagolva próbálják meg ellesni a magyar csodát, azt, hogy mi mitől vagyunk ennyire jók, miért van az, hogy mindenki bennünket utánozna.
Tényleg szívességet teszünk azzal, hogy fél évig az EU elnökeként mi dirigáljuk a parádét. Még akkor is így van ez, ha Orbán Viktor számos alkalommal elmondta, hogy ő nem tárgyalni, hanem küzdeni jár Brüsszelbe. A helyzet újabban odáig fajult, hogy a miniszterelnök nem is titkolja: elfoglalná Brüsszelt. Szerinte az a tétje a júniusi EP-választásnak, hogy a hozzá hasonló mentalitású politikusok kerüljenek többségbe az unióban.
Ami azért is érdekes lenne, mert időről-időre lábra kapnak olyan híresztelések, hogy Orbán kivezetné Magyarországot az Európai Unióból. A miniszterelnök ezt rendre tagadja, pedig a látszat ellene szól: Brüsszelről az utóbbi években egyetlen jó szava sem volt, s amikor csak teheti, az EU ellen uszítja a híveit, s minél több magyart próbál rávenni arra, hogy ellenséget lásson a bennünket amúgy euró-milliárdokkal kisegítő „brüsszeli bürokratákban”. „Nem leszünk gyarmat,” „Nem táncolunk úgy, ahogy ők fütyülnek” – csak két kiragadott jelszó a közeli múlt unió elleni hangulatkeltéseiből.
A látszat egyébként csal, Orbánnak esze ágában sincs kivezetni Magyarországot az Európai Unióból. Már csak azért sem, mert ő is tudja, hogy a kis Magyarország csak addig értékes Kína és Oroszország számára, ameddig az EU tagja.
Lehet még persze a kivonulásról szóló forgatókönyv, de a téma ebben a formában jelenleg nincs napirenden. Orbán nem elhagyná, hanem elfoglalná az uniót. Kinőtte Magyarországot, szűk lett neki, mint egy kihízott pulóver, elege van belőle, fárasztja az itteni megannyi hajcihő. Megszerzett már mindent, amit idehaza lehetett, unokái is fényesen élhetnek majd a vagyonból. Érthető, ha egy ideje nincsenek tervei Magyarországgal, nagyobb falatra fáj a foga.
Orbán és a Fidesz – erre is utalt Gulyás Gergely – olyanná alakítaná az EU-t, hogy az nekik is tetszék. A miniszterelnök azt szeretné, ha az Európai Unió olyan lenne, mint Magyarország. Pedig, ha az Európai Unió olyan lenne, mint a mai Magyarország, az nem volna jó senkinek. Legkevésbé Orbánnak és Fidesznek, mert ebben az esetben az EU épp olyan elzárkózó és kirekesztő lenne, mint amilyen a mai Magyarország. Hiányoznék belőle a szolidaritás, és ebből kifolyólag nagyon megnézné, mire ad pénzt. Nem szórná számolatlanul, ahogyan tette ezt egykoron, és – igaz, jóval visszafogottabban – teszi most is. Ugyanolyan elutasító lenne a lemaradókkal, mint amilyen a magyar kormány az üldözöttekkel, valamint minden rendű és rangú elesettel.
Az Európai Unión, persze, lenne mit megreformálni, de nem úgy, ahogyan azt Orbán és a Fidesz elképzeli. Az EU ugyanis egészen más értékeket vall, mint Orbán Magyarországa. Úgyhogy, tényleg tehetünk, és teszünk is egy szívességet a többi európai országnak.
A magyar uniós elnökség feltehetően vállalhatóbb lesz, mint amilyennek Orbánék ígérik, de még így is példaként szolgálhat majd mindenkinek arról, hogy miként nem szabad egy távolról sem hibátlan, de mindenképpen demokratikusnak nevezhető közösséget vezetni.
