Egyre terjed a vélemény trumpisták és semlegesek körében, hogy január hatodikán a rendfenntartó erők megakadályozhatták volna a randalírozók behatolását a Capitoliumba. A nagy frontális képet nézve, az épületalpinistákkal, mintha kételkedni lenne kedvünk. De de engedjük meg, hogy így van. És akkor?
Induljunk ki abból, hogy nem csak ő követett el sorozatos karaktergyilkosságot, hanem ellene is beindult ilyen gépezet. Akkor viszont egyszerűen túljártak az eszén! Hiszen elnökként neki több hatalma volt, mint ellenfeleinek, több eszköz állt rendelkezésére, beleértve – kezdetben – a szociális hálókat is. Aki nem állt mellette, lassan pedig határozottan ellene fordult: a CIA és az FBI, meg akiket otromba stílusával, amoralitásával, empátiahiányával ő maga mart el maga mellől, beleértve a sajtó egy részét is. Olyan közösségek, amelyek rájöttek, mekkora veszélyt jelent az egész társadalomra az elnök kiszámíthatatlansága, az önkényeskedése, a politikai kulturálatlansága – és milyen veszélyt jelent rájuk magukra ha vakon követik. Később lassan elpártoltak tőle a saját emberei, közelállói is… és ő még mindig nem jött rá, hogy mi a helyzet, hogy nem csörtethet előre magányos harcosként rögeszméitől, hisztériájától és paranoiájától vezérelve. Talán a legjobb, bár számára legfájóbb elhatárolódást a lánya Ivanka Trump kevette el, akire korábban fontos szerepet szánt, s aki tegnap bejelentette, hogy – Pence alelnökkel egyetemben – részt vesz Joe Biden, az Egyesült Államok 46. elnökének beiktatásán január 20-án.
Mindenesetre az utolsó felvonás mintegy kvintesszenciája volt Donald Trump mandátumának. Mindent bevetett: harsogta, hogy a választáson csalás áldozata lesz, amit előre nyilván nem tudott bizonyítani. (Igaz, hogy Basescunak 2004-ben bejött, elég volt, hogy kijelentette…) Bár Trump a választás után még vehemensebben állította, hogy tulajdonképpen ő nyerte meg a választást, ugyanúgy nem tudta bizonyítani a rengeteg elindított perrel sem, ráadásul az egyéni szavazatok különbsége is rekordot döntött Biden javára.
Végül tankönyvbe illően egyszerű húzással jártak túl az eszén január hatodikán. Trump minden bizonnyal arra számított – ami például 2018. augusztus 10-én be is jött a kormány ellen uszító Iohannisnak és a titkosszolgálatoknak Romániában a kormányépület megtámadásakor –, hogy feltüzelve a híveit, azok hevesen tüntetni kezdenek Biden és a kongresszus ellen, erre a karhatalom szétveri a tömeget, talán még ilyen-olyan áldozatok is lesznek: a közhangulat a demokraták ellen fordul, ő pedig egyszerre fog tetszeleghetni a győztes és a többszörös áldozat szerepében.
Csak hát nem volt elég esze az eléghez, ahogyan az elnökséghez sem. A fellelkesített csőcselék besétált a csapdába, a konteóhívők, a sámánok betörhettek, rongálhattak, fenyegetőzhettek, feltehették a lábukat az asztalra, elüvölthették hülyeségeiket. A csatatér azonban beköltözött az épületbe, ahol a rendfenntartók voltak erőfölényben, és éltek is vele. Viszonylag hamar rendet teremtettek, és gyorsan folytatódott a kongresszus ülése is.
Tény, hogy Bidenék/Pelosiék sokat kockáztattak, de a taktikájuk bevált. Trump marad az uszítással, az amerikai demokrácia történetében példátlan ostrommal a nyakában, a koronavírus sok százezer áldozata mellett. És a súlyos váddal mindezek miatt. Január 13-án történelmi döntéssel a washingtoni képviselőház megszavazta az elmozdítását. Erről egy szót sem ejtve ugyanaznap Trump arról beszélt, hogy nem lehet több erőszak. Igaza van. Több ostrom egyelőre biztosan nem lesz, különösen miután az FBI bejelentette, hogy egyetlen betolakodó „terrorista” sem marad azonosítatlan és büntetlen. Amerikában, nem úgy, mint másutt, működik a törvény, működik az alkotmány.
A kelekótya celeb pedig még kapálózhat egy darabig, utána megy a süllyesztőbe, és onnan lészen eljövendő szenzációkkal ellátni a bulvárlapokat és az ismeretségi hálózatokat. De lényegében a kutyát sem fogja érdekelni. Már nem ő a tromf.
