– Kedves Boros Zoltán, ön a bukaresti rádió és tévé magyar adásának, egyebek között, top-szerkesztője is. Most, hogy több mint fél éve hetente közreadjuk a szombati könnyűzenei műsort, illendő lenne megkérdeznünk: mi is az a top?
– Világszerte verseny, pontosabban: a hallgatók, a lemezvásárlók szavazatai alapján összeállított népszerűségi sorrend.
– Mit jelent maga a top szó?
– A top angolul felső, legfelső, legjobb, csúcs.
– Az általunk közölt régebbi műszóval: slágerlista. Kiknek a véleménye alapján készül?
– Kizárólag a hozzánk, tehát a bukaresti rádió és tévé szerkesztőségéhez érkező levelek és szavazatok alapján. Miért mondom, hogy levelek és szavazatok? Tudniillik a szombati sorrend megállapításakor figyelembe veszem a hozzánk juttatott olyan kéréseket is, hogy feleségem, barátom születésnapjára küldjék el a rádió csütörtöki kívánságműsorában ezt vagy azt a dalt.
– Mennyiben tükrözi ez a sorrend a közönség könnyűzenei ízlését?
– Minden top esetleges, pontatlan. Azért, mert nemcsak annak van véleménye, aki meg is írja. Vagyis azoknak az ezreknek, százezreknek a véleményét, akik nem írják meg, nem veszi tudomásul ez a lista. A lista sohasem tükrözheti az összes hallgató véleményét, van, aki hallgatja a műsort, de nem szeret levelet írni. Véletlenszerű is, mert vannak emberek, akik viszont szeretnek levelezni. Akarsz-e játszani? – kérdezi a csodálatos Kosztolányi-vers, melyre dalt is komponáltak. Egyes levelezőink hetente írnak, mások csak elvétve. Hadd tegyem hozzá, hogy – éppen az esetlegességeket elkerülendő – a szaklapok évente, azon kívül, hogy a közönség szavazatait összegyűjtik, összeállítják a szakemberek szavazatai alapján is a top-listát, ami nem feltétlenül azonos az előzővel.
– Hogyan született a rádió-top ötlete?
– Elárulom, azért indítottam, mert adott időpontban a saját magam részére kezdtem csoportosítani a leveleket, hogy képet alkossak, mi tetszik és mi nem a nézőknek, hallgatóknak. Ezt a csoportosítást, amit évek óta készítek, vittem át ebbe a műsorba.
– A top-lista alapján, melyek a legnépszerűbb számok?
– Nagyon érdekes módon nem az derült ki, amit eredetileg elképzeltem. Igaz, hogy ez – utólag rájöttem – világszerte így van. A legnépszerűbbek a szentimentális, érzelmes és melodikus dallamok. Úgy látszik, hogy a fiatalabb közönség nem szeret levelet írni. S ha írnak, úgy tűnik, mindegy számukra, mit kérnek, elsősorban az együttest szeretnék hallani. Nagyon szeretik például a Metropolt. A folkmuzsika is jelen van, de az az érzésem – és ezt idősebb rádiósoktól tanultam –, hogy az ilyenszerű, nagyon egyszerű zenei eszközökkel dolgozó, főleg a szövegre alapozó muzsika, hogy úgy mondjam, nem eléggé rádiós műfaj. Hangszerelésben nem elég gazdag, nem elég színes. Inkább a tévébe való, ahol az előadó személyisége jobban érvényesül.
– A top-lista közlésének van információs, közönségigényt teljesítő feladata. Hatott-e, az ön véleménye szerint, a zeneszerzőkre is, egyáltalán törődnek-e a zeneszerzők azzal, hogy helyezést értek-e el vagy sem?
– Feltétlenül! Sokan érdeklődnek, milyen visszhangja volt egy-egy számuknak. Azonkívül a zeneszerzők beküldik kottáikat is. Nem írják, hogy be szeretnének kerülni a topba, de azt igen, hogy örvendenének, ha a rádióban fölhangzanék valamelyik számuk. Hogy megszeresse a közönség. Mert amíg a közönség határozott véleményt nem nyilvánít, egyetlen szám sem kerülhet a szombati top-listára.
– Valami újítást várhatunk a rádió-toppal kapcsolatban?
– Legközelebb a január, tehát a top indítása óta első helyre került számokból állítom össze. A legnépszerűbbek legnépszerűbbjeiből.
– Melyek azok?
– Kérem, hallgassák meg szombat délben fél három és fél négy között a bukaresti rádió második műsorának hullámhosszán.
(m. z.)
Megjelent A Hét V. évfolyama 32. számában, 1974. augusztus 9-én.
A szerkesztő megjegyzése
Boros Zoltán (Gyanta, 1939. július 29. –) filmrendező, zeneszerző, televíziós szerkesztő, B. Nagy Veronika férje.
A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Filológia fakultásán magyar szakot végzett. Utána a kolozsvári Zeneakadémia tanár és karmester szakára járt (1967).
1969-1971 között az Nagyváradi Állami Színház karmestereként a szórakoztató zenés előadásokat mellett számos drámai előadásnak komponált kísérőzenét. 1971-ben, a kevéssel azelőtt (1969-ben) megalakult országos magyar nyelvű televízió műsor szerkesztőségéhez szerződött. Eleinte zenei műsorokat készített, a hetvenes évek közepétől pedig több műfajú 70-90 perces nyilvános adásokat, amelyek (…) metakommunikációs eszközökkel bátorító, megmaradásra ösztönző, az összetartozás érzését erősítő üzenetet juttattak el a romániai magyar nézőkhöz. A Mondod-e még című másfél órás színes filmben (szövegkönyv, zenei összeállítás) a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium történetét elevenítette fel, Sütő András narrátori közreműködésével.
Mikor a magyar nyelvű televízió műsort 1985-ben megszüntették, zenei rendezőként működött tovább az intézményen belül. 1984-91 között rendszeresen koncertezett és lemez-felvételeket készített jazz-együttesével.
1989. december 22-én a tömeggel együtt a Román Televízióhoz ment, az elsők között szólalt meg magyarul a „Szabad Román Televízió” képernyőjén, és részt vett a forradalmat közvetítő négyes Stúdió munkájában. 1990 januárjában néhány régi munkatárssal és fiatal értelmiségiekkel újraindította a Román Televízió magyar nyelvű adását, kollégái megválasztották főszerkesztőnek. Irányítása alatt a magyar adás az új helyzetben nem a burkolt, hanem a szókimondó, világos megfogalmazást választotta.
(Lásd tovább: Wikipédia)
