K. A. McConnell ESP Curriculum Guido. Simon & Schusisr, New York, 1971
Gardner Murphy amerikai pszichológusprofesszor a mérsékelt parapszichológusok táborába tartozik. 1961-ben megjelent és 1970-ben újra kiadott parapszichológia könyvének címe: A parapszichológia kihívása (Challenge of Psychical Research).
A voltaképpeni kihívás 1934-ben kezdődött, egy másik könyv megjelenésével, amelyben az észak-karolinai (USA) Duke Egyetem lélektan tanszékén működő J. B. Rhine, a biológiai tudományok doktora, nyolcéves kísérleti tapasztalatait gyűjtötte össze az Extra-Sensory Perception (Extraszenzoros Percepció, röv. ESP)-ben. A könyv, amely első ízben hoz matematikai (statisztikai, valószínűségelméleti) támpontot a lélek „titokzatos“ jelenségei valóságos voltának igazolására, óriási sikert aratott mind a parapszichológusok, mind a nem parapszichológusok körében. Annyira, hogy ha Amerika-szerte a Duke Egyetem valamely tagjával találkoztak, mindenki az ott folyó parapszichológiai munkálatokról érdeklődött. Ez végül odavezetett, hogy a kezdeti kedvező, megértő légkör átalakult rosszallássá, és Rhine-éknak ki kellett válniuk a tanszékből, utána külön Parapszichológia Laboratóriummá szerveződtek.
A parapszichológia akkori rosszindulatú ellenzői, a siker elhomályosítására, matematikai alapú támadást indítottak Rhine könyve ellen. A támadást azonban maga a Matematikai Statisztikai Intézet akkori elnöke verte vissza.
1969. december 30-ig még hosszú és küzdelmes utat kellett megtennie a parapszichológiának, amíg az Amerikai Tudományos Haladás Szervezete (AAAS) 165 szavazattal (30 ellenében) befogadta soraiba a Parapsychological Associationt. Ez azonban semmiként sem jelenti a pszi-kihívás hőfokának befagyasztását, az ,,ESP-controversy“ megoldását. Robert A. McConnell, a pittsburgi Egyetem (USA) biofizika professzora a Biofizika és Mikrobiológia Tanszéken. Saját megvallása szerint arra törekszik, hogy az ESP legjellemzőbb és legkihívóbb eseteit a tudományos közvélemény homlokterébe hozza. Könyvecskéje, amely röviden, tömören ismerteti a más szakterületek művelőivel a pszi-problematikát, sajátos prizmán át, az ellentmondások és érdemek szembesítésével tekint egy felnőtté váló tudományágnak a kortárs tudományhoz való viszonyulására.
A parapszichológia – mint ellentmondásokkal és nyilvánvaló tényekkel, kompromittáló balsikerekkel és felemelő tisztázódásokkal teli, fejlődésben levő tudományág – iskolapéldája egy tudomány fejlődésének, vajúdásainak és forradalmi mozzanatainak; az elmélet és a kísérlet összefüggésének szempontjából kihívást jelent a tudomány módszertana számára is.
R. A. McConnell rámutat, hogy első fejlődési fázisában a tudomány egy-egy újs ága rendszerint tudománytalan vagy éppenséggel tudományellenes, amint az alkímiával volt, amely mégis a mai kémiává fejlődött. Továbbá a tudomány fejlődésében gyakori gát az előítélet, s ezzel kapcsolatban a szerző megjegyzi, hogy „A tudományban, mint az emberi törekvések minden területén, az a tény, hogy valaki kiemelkedő hírnévre tett szert, nem jelenti, hogy minden nézete helyes“, s részletesen elemzi G. R. Price-nek, a neves amerikai vegyésznek az ESP ellen irányuló, a Science-ben 1955-ben megjelent sértő bírálatát. (Price cikkében megkérdőjelezte a parapszichológusok becsületességét; idén – tizenhét év múltán – ugyancsak a Science hasábjain visszavonta vádjait, s mintegy bocsánatot kért…).
A tudományos hírnév álpozícióiról bírálókkal szembeállíthatók azok a tudósok (nemegyszer Nobel-díjasok: Marie Curie, Ch. Rieher, A. Carrel, Einstein, J. Eccles stb.), akik nem átallották kivívott hírnevüket „kompromittálni“ a parapszichológiával való foglalkozásuk révén. Mert a pszi-jelenségek – az előítéletmentesen és nyílt kutatásvággyal közeledők számára – több vonatkozású (fizikai, kibernetikai, pszichológiai, információelméleti, filozófiai stb.) kihívást jelentenek, csakis a módszeres tudományosság – és nem a vakbuzgó dicséret, elvetés vagy szemethunyás! – vezethet a természet titkai eme fejezetének feltárásához.
Megjelent A Hét III. évfolyama 51. számában, 1972. december 22-én.
