Tóásó Elődről beszélget telt ház előtt a tusnádi táborban pontosan tíz évvel ezelőtt (Fotó: archív)
Két koncert (Bagossy Brothers és Blahalouisiana) ugyan már kedd este is volt, de a hivatalos megnyitó szerdán helyi idő szerint reggel tízkor lesz a 33. Tusványoson a székelyföldi Tusnádfürdőn.
A kilencvenes években és a kétezres évek elején nem volt év, hogy kihagytam volna a részvételt az eredetileg a román-magyar értelmiségi párbeszéd céljából létrehozott rendezvényre. Először fiatal diák résztvevőként, aztán az eseményről tudósító újságíróként, később többször meghívott előadóként vagy moderátorként. Aztán az utóbbi végképp elmúlt – e jegyzet írása előtt percekig keresgéltem a telefonom fotói között, hogy rájöjjek, mikor is voltam utoljára: kilenc éve. Többek között ezért, mert azóta nem hívnak minket – hiába hirdeti magát konzervatív rendezvénynek (a mostani szlogen is az, hogy Jobb pályán!), a polgári Magyar Hangnak nincs helye ezen a rendezvényen. Pár hete gondoltam, meghekkelem a rendszert, és írtam egy levelet a rendezőknek, hogy örömmel vinnénk oda valami értelmes programot. Annyi mindenki szervez annyi mindent a Nemzeti Sporttól az MCC-ig, hogy hátha mi is odaférünk.
A szervezők becsületére legyen mondva másnap felhívtak a rossz hírrel, hogy sajnos elkéstünk – jövőre mindenképpen korábban kell próbálkoznunk 😉 Persze nincsenek illúzióink: Tusnádra azokat várják, akik – Demeter Szilárddal szólva – 110 százalékig orbánisták. És akik lehet, hogy hófehér Cadillac Escalade-del érkeznek az eseményre.
Az az igazság, hogy látva a rendezvény pályagörbéjét, nem is hiányzik az ottlét. Tusványos már messze nem az, ami volt, és ezt rajtam kívül mások is észrevették. Az egyik legismertebb és a magyarokkal szemben a legbarátságosabb román értelmiségi, Smaranda Enache azt írta ki kedden a közösségi oldalára: „Volt egyszer egy Bálványos, aztán egy Tusványos… Sok kedves barátommal találkoztunk ott éveken át. Tempi passati! Most, amikor ezeket a sorokat írom, rájuk gondolok és az első reflexem az volna, hogy csendben szenvedjek. De nem tehetem, a hallgatás most bűn. Hová lett a román-magyar történelmi megbékélés, a pro-európai szellemiség, a demokratikus gondolkodás? Sajnos, a bálványosi folyamatot kisajátította egy politikai csoport, propaganda monológ lett belőle. Most ott lehet megtanulni miért kell tönkre tenni az Európai Uniót, miért jobb a szélsőséges politizálás mint a kiegyensúlyozott gondolkodás, miért hibás Ukrajna és ártatlan Oroszország… Barátaim, talán lesz még egyszer a mi eredeti Bálványosunk, Tusványosunk… Bízzunk a jövőben!”
A Pro Europa Liga társelnökének szomorúsága érthető: a tábor román-magyar megbékélési törekvést már egyáltalán, de még magyar-magyar párbeszédet is csak nyomokban tartalmaz (ha az erdélyi szervezők nagy ritkán ki tudják játszani egy-egy másként gondolkodó meghívottal a budapesti cenzorok éberségét), és egy csőnadrágos, Tiborcz-mellényes NER-felvonulás lett belőle. És zárásként, szombat délelőtt az erdélyi Orbán-hívők nagy eseménye, amikor a vallási áhítattal tisztelt pártvezér a lelkes hallgatóság előtt majd jól odamond mindenkinek.
Kár érte.
