Emlékeznek még a kék óriásplakátokra 2015-ből? „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!” – ezzel volt teleplakátolva a fél ország.
Azóta megbarátkoztunk azzal, hogy nepáli biciklis futárok hozzák ki a neten rendelt ebédet (ki emlékszik már a katás tüntetések motoros futáraira, ők bizonyára már rég Ausztriában mosogatnak), és az indiaiak által felépített hazai gyárban fülöp-szigeteki vendégmunkások dolgoznak, akiket vietnámi buszsofőrök fuvaroznak a munkásszállótól a szalagig. Áprilisban már legalább 120 ezer vendégmunkás dolgozott nálunk, többségük harmadik világbeli országból. Felkészül Kirgizisztán, Mongólia és persze Kína – ne legyenek illúzióink, főként ők fognak robotolni az akkumulátorgyárakban.
Pár napja azt is tudjuk: július nyolcadikától könnyített feltételekkel, úgynevezett Nemzeti Kártyával jöhetnek hozzánk munkavállalási céllal az Oroszországi Föderációból és a Belarusz Köztársaságból is.
A Nemzeti Kártyáról azt kell tudni, hogy nincs éves maximumlétszám (míg az egyszerű vendégmunkásoknál van, idén 65 ezer fő), magyarán annyian jönnek, ahányan akarnak. Nincs kizárt foglalkozás, szóval olyan szakmákból is jöhetnek, amelyekből egyébként nincs hiány itthon. Nem kell előzetesen igazolni, hogy van már munkahely (az egyszerű vendégmunkásoknál kell), ha tovább itt akarnak maradni, nyugodtan megtehetik, sőt családegyesítésre is van lehetőségük.
Nagy nehezen – amerikai nyomásra – kiraktuk a kémbankot, helyettük most tízszer annyian surranhatnak be a szélesre nyitott kiskapun. És ha már itt vannak, innen bárhova mehetnek a schengeni területen belül: lopni, kémkedni, gyilkolni, kinek mi a feladata. És persze ne legyünk igazságtalanok: lesznek, aki csak dolgozni jönnek, például olyan szakmákban is, amelyekben egyébként nincs emberhiány.
Az Amerikai Egyesült Államok azért nehezítette meg a magyar állampolgároknak a könnyített vízum igénylését, mert túl sok csaló és gazember kapott magyar útlevelet. Ne csodálkozzunk, ha most az Európai Unió is elkezd gondolkodni a retorziókon.
