Nagyon szomorú bizonyítványa Székelyföldnek, hogy az elmúlt években két szörnyű tragédiával – és tulajdonképpen csak azzal – került be a magyar közbeszédbe. Ráadásul mindkettő könnyen elkerülhető lett volna, pusztulás sorozatos emberi mulasztások következménye, és mindkét esetben a közös örökség egy-egy fontos darabja sérült súlyosan.
2023. decemberében, egy hétfői nap délutánján Székelyudvarhelyen összeomlott a Tamási Áron Gimnázium kollégiumának épülete. A mentőcsapatok három lányt és egy fiút húztak ki a romok alól, a fiú újraélesztése nem sikerült, és pár nap múlva az egyik diáklány is belehalt súlyos sérüléseibe. Annak idején mi írtuk meg, hogy vélhetően azért ásták ki a régi falak mellett futó mély sáncot (miközben a diákok az épületben voltak), mert szorított az elszámolási határidő az anyaországi Bethlen Gábor Alapnál, így mielőbb be akarták fejezni a munkát.
A másik tragédia gyakorlatilag a szemünk előtt zajlik Parajdon, ahol a Korond-patak elöntötte a turistalátványosságnak is számító sóbányát, így idő kérdése, mikor omlik be egy része. Itt szerencsére (egyelőre?) nincs emberáldozat, de most már nem a bánya megmentése a kérdés, hanem az, meg tudják-e védeni a környező házakat, ha beszakad az egész. Itt is emberi mulasztások sora vezetett ide: évtizedek óta tudják, hogy a bánya fölött átfolyó patakkal kezdeni kellene valamit. Mielőtt az olvasó Bukarestet kezdené szidni, hogy nem törődtek a magyar vidék gondjaival, hadd tegyem gyorsan hozzá: a sóbányákat tömörítő Nemzeti Sótársaság egyik vezetője évekig a parajdi bányaigazgató volt. 2011 és 2012 között műszaki igazgató (nézzék csak meg az RMDSZ honlapját, aszerint még mindig az) funkcióban, utána meg vezérigazgató-helyettesként. Azt hiszem, lett volna alkalma lépni az ügy érdekében, mint ahogyan a hosszú éveken át kormányzó RMDSZ-nek is bőven volt kötelessége ebben az ügyben. Igaz, könnyebb volt szelfizni járni Parajdra és degeszre enni-inni magukat az évente megrendezett töltöttkáposzta-fesztiválon. Apropó alkohol: az sem véletlen, hogy a feldühödött parajdi lakosok – sokan közülük a teljes megélhetésüket vesztették el, hiszen a bányával együtt a helyi turizmus is összeomlik – unicumos üvegek fotóival dekorálták ki a vállalat irodájának kapuját.
Nagyon úgy tűnik, a becsületes, egyenes, felelősséget vállaló székelység immár jobbára csak a legendákban létezik.
