játszott labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzésen 2025. november 16-án (Fotó: MTI/Hegedüs Róbert)
Személyes élménnyel kezdem: közel tizennyolc évet dolgoztam a Magyar Nemzetnél, és mindig rám hárították a vezércikk írását olyankor, amikor valami nagyon rossz történt. Te a legreménytelenebb helyzetben is tudsz írni valami bátorítót, biztatót – mondták akkori főnökeim. Például kikapott a Fidesz – ilyenkor valahogy senki sem érzett ihletet. Persze ha nyertek, akkor nagy volt a tolongás, ki írja meg a győzelmi jelentéssel felérő jegyzetet.
Valamiért ez jutott eszembe, amikor azzal szembesültem ma reggel, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tizenhat órája nem posztolt a Facebookra. Vasárnap 14:41-kor ment ki az utolsó „Hajrá!” három zászlócskával, és egy szurkolóval készült közös szelfire még felkerült az „egy ország veletek” felirat. Aztán beütött a krach, Tony Parrott a 96. percben megszerzett góljával elütötte a magyar válogatottat attól az esélytől, hogy negyven esztendő után kijussunk a labdarúgó világbajnokságra.
Ott voltam a stadionban, és bár tudom, hogy nem mindenkinek a foci a legfontosabb dolog az életében, én ettől függetlenül nem fogom elfelejteni a pillanatot. A sajtópáholyban volt kolléga, aki a földre dobta a laptopját mérgében (kíváncsi vagyok, vasárnap délután hány távirányító vagy söröspohár állt bele a lapostévék képernyőjébe szerte Magyarországon), a stadionból távozva láttam vigasztalhatatlanul síró gyerekét nyugtatni próbáló apukát, és persze én is el tudtam volna képzelni kellemesebb vasárnap estét magamnak.
Orbán Viktor hallgatott. A meccs öt órakor véget ért, de a miniszterelnök közösségi oldalán – talán példa nélküli hosszú csend után – csak hétfő reggel hét órakor jelent meg az első poszt. Ezt írta: „Egy nehéz hétfő. Ködös, novemberi idő, keserű kávé, és egy álommal kevesebb. Erre ébredtünk ma. De hiába fáj az ember szíve, hiába érzi igazságtalannak a sorsát, önsajnálatból nem lehet megélni. Meló van. Hamarosan érkezik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A magyar kisvállalkozóknak ma garantáltan jó napja lesz.” A bátor utcai harcosnak – és stábjának – ennyi időbe tellett kitalálni, hogyan kezeljék a váratlan kudarcot.
Nézzük a jó oldalát, legalább nem játszotta túl, mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2008 októberében, amikor a monorierdei vonatbaleset után teátrálisan elsírta magát a kamerák előtt.
