Hét hónappal ezelőtt, az úgynevezett „szuverenitásvédelmi” törvényjavaslat vitáját megelőzően Gulyás Gergely a Hvg-nek azt mondta: a tervezett jogszabály „nem érinti a szerkesztőségek szabadságát vagy a sajtószabadságot, így nem látom, hogy a szuverenitásvédelmi törvényjavaslat bármilyen veszélyt jelentene a sajtóra.” A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint a törvény a pártok kampányairól, azok tiltott finanszírozásáról szól.
Ehhez képest két hete a Szuverenitásvédelmi Hivatal tizenegy kérdést küldött az Átlátszónak, kérve többek között a támogatási szerződéseket több évre visszamenőleg. A célba vett médium egy tényfeltáró portál, nem politikai párt, de jelölő szervezetnek sem nevezhető, és még közhatalmat sem gyakorolnak. Emiatt aztán az Átlátszó jelezte a hivatalnak: nincs válaszadási kötelezettségük, ezért csak azokat az információkat osztják meg a hivatallal, amelyek bárki számára elérhetőek.
A legutóbbi kormányinfón Gulyás Gergely újságírói kérdésre már arról beszélt: szerinte nem sérti a sajtószabadságot, ha a Lánczi Tamás-féle hivatal szerkesztőségeket vegzál. „Az, hogy a sajtótermékek a saját finanszírozásukat titokban tartsák, az nem a szerkesztői szabadság része” – fejtette ki, nagyvonalúan megfeledkezve arról a tényről, hogy az Átlátszó és a mellette lévő alapítvány minden évben nyilvánosságra hozza a bevételeit és a főbb támogatókat. Gulyás hétfőn arról is beszélt: a múlt heti kormányülésen úgynevezett háborúellenes akciótervet dolgoztak ki, amelynek célja a háborús propaganda visszaszorítása. Emiatt kötelezni fogják a pártokat és médiumokat arra, hogy forrásaikat tegyék átláthatóvá. Külföldi forrásokat csak médiumok fogadhatnak el, ezeket nyilvánosságra kell hozni. A kormány fenntartja a jogot arra is, hogy a külföldi támogatást „visszautalják a feladónak.” Szerinte az Igazságügyi Minisztériumban ki fognak dolgozni egy új szabályozást a pártok és a média átláthatósága érdekében.
Eközben a Mandiner információi szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatalban már hetek óta dolgoznak egy olyan átfogó javaslatcsomagon, „amely a politikai nyomásgyakorló szervezeteknek és a médiának is nagyobb transzparenciát írna elő, hogy kiderüljön, kik és milyen szándékok mentén pénzelik ezen entitásokat külföldről.” Ennek érdekében az együttműködést megtagadó szervezetek „komoly intézkedésekre” számíthatnak.
Pontosan tudjuk, mire fut ki ez az egész. Emlékezzünk csak, amikor a járvány idején elfogadták a rémhírterjesztésről szóló paragrafust, kit rabosítottak először? Egy ellenzéki aktivistát, a gyulai Kossuth Kör elnökét, aki egy néhány szavas Facebook-posztban arról írt, a gyulai kórházban is kiürítettek 1170 ágyat. A rendőrség szerint ezzel a mondattal a férfi, Csóka-Szűcs János „a veszélyhelyzetben veszélyeztette a védekezés hatékonyságát”. Persze utólag kiderült, hogy jogtalan volt az egész, és az akkori igazságügyi miniszter, Varga Judit elintézte az egészet egy vállrándítással, azt állítva „csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.”
Nagy léptekkel haladunk arrafelé, hogy a megmaradt független szerkesztőségek előtt újra megálljon az a bizonyos fekete autó.
