Vannak emberek, akiknek az életműve a levelezésükben valósul meg. Vannak emberek, akiknek az életműve emberi kapcsolataik összességében valósul meg. Megmondom őszintén, Gálfalvi Zsoltot ez utóbbiak közül valónak tartom.
Gálfalvi Zsolt egy született diplomata, aki csak véletlenül lett a Romániai Magyar PEN Klub elnöke, valójában legkevesebb az európai PEN Klub elnöke kellett volna legyen, vagy az UNESCO főtitkára! Mert Gálfalvi Zsolt, legyen az irodalomkritika, esszé, utcai beszélgetés, újságszerkesztés – és azt hiszem, ebben van az ő egyedülvalósága s nagysága – emberi kapcsolatokat épített. És ebben kötőanyagként a szeretetre, kölcsönös tiszteletre és a másik fél megbecsülésére alapozott. Nem tudom, de valószínűnek tartom, Gálfalvi Zsolt hitvallása ez lehetett: Hallgassuk meg a másik felet. Bár, be kell vallanom, nem ismertem a régi rendszerben, nem ismertem hivatalnokként az ország különböző hivatalaiban, de egyben biztos vagyok: hogy a saját emberismeretemben nem csalódhatok. A saját emberismeretemben pedig azért nem csalódhatok, mert az embert magát, emberként látom! S Gálfalvi Zsolt számomra mindig is az elegáns, udvarias, intelligens úriember mintaképe volt…
Az én Gálfalvi Zsolt-képem több alapból építkezik. Először is a hiányból… És itt azzal kell kezdjem a vallomásomat, hogy édesanyám hiába szült hét testvért nekem, egyikük sem született az életre. Ez aztán meg is határozta az életem. Mindig és mindenkor – a testvért kerestem. Valamiért az idősebb testvért. És meg kell mondanom, ebben a testvérkereső igyekezetemben nekem nem voltak csalódásaim. Akiben én testvért láttam, azt az idő igazolta is. Odahaza a szülőfalumban, esténként – igaz, hogy egy környéken lakott a rokonság – szinte az összes rokont meglátogattam, de számon is tartottam mindig, mindenkit az atyafiságból.
Az irodalmi pályán is volt ilyen igyekezetem. Két ember volt – persze ők mostanig nem tudtak erről –, akikre mindig idősebb testvérként néztem fel. Az egyik Kántor Lajos, a másik, miután később megismertem, Gálfalvi Zsolt volt. Hogy miért éppen ők? Most nem tudom megmondani. Megérzésből? Tiszteletből? Netán szeretetből? És azt is el kell mondanom, hogy én ebben a testvérkereső igyekezetemben soha nem barátként, mindig idősebb testvérként gondoltam rájuk. Mint Salamon Ernő! Bár nem divat ma Salamon Ernőt idézni, én azt mondom, hagyjuk az értékeket élni.
Tehát Gálfalvi Zsolt…
Gálfalvi Zsoltot én az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány alakuló ülésén ismertem meg. Talán Lászlóffy Aladár, talán Szilágyi István javasolta a kuratóriumba. Ekkor még nem tudtam, miért. Igaz, azt sem tudtam, hogy én leszek az alapítvány elnöke. Az viszont, biztosan emlékszem, Lászlóffy Aladár javaslatára lettem; azt mondta: – Legyen az elnök az, aki kitalálta. – Aztán megtudtam, miért javasolták éppen Gálfalvi Zsoltot a kuratóriumba. Valószínű ők már ismerték… Tudták ki ő; tudták: egy ember annyi, ahányan szeretik. Nos, Gálfalvi Zsoltot valószínűleg sokan szeretik.
Kompromisszumkészsége, intelligens, józan, de nyíltszívű válaszai, lehet, már ismerősek voltak számukra? Most már húsz éve ismerem – s ezalatt az évi egy alkalommal ülésező alapítványi gyűléseken, a szükséges telefonbeszélgetések során megismertem én is. És a véleményében, okos, bölcs tanácsaiban soha nem csalódtam. Ahogy – most már elmondhatom – nem csalódtak volna azok se, akik javasolták. A legjellemzőbb tulajdonsága, hogy tudott hallgatni, és tudta, mikor kell megszólalni is. És ami a legfontosabb, e két dolgot sose tévesztette össze. Mindig tudta, mikor kell megszólalni, ahogy azt is tudta, meddig kell hallgatni. Valószínűleg vannak emberek, akik a kompromisszumra hajló embert a túlélőhöz hasonlítják. A kompromisszumra hajló embert vélemény nélküli embernek tartják. Szerintem – és itt és most nem a szó biológiai értelmére gondolok – a túlélők hordják a zsebükben a bölcsek kövét. Pontosan azért, mert tudták, mikor mit kell tenniük. És – teszem hozzá – tudták, mit kell mondani is! Mert lehet fokozni is a bajt, és lehet csillogtatni is az értelmet. Gálfalvi Zsolt az értelmes emberi lét szóvivői közé tartozott, tartozik, aki megszólalásai során csak a józan értelmet képviselte, és értékvesztett világunkban ez nem is kevés.
Isten éltessen, Gálfalvi Zsolt, s tarts meg a barátságodban! Biztonságos hely ez annak, aki ott lehet.
A marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában 2013-ban megjelent Gálfalvi Zsolt 80 éves című emlékfüzet írása.