Trump a „Liberation Day” nevet adta annak a napnak, amikor Amerikát elindította a totális gazdasági összeomlás felé, amikor a vártnál is nagyobb vámokat jelentett be az egész világ ellen. Semmit nem terveztek meg, semmit nem számoltak ki, Trump „ösztöne” a garancia.
Trump az amerikai történelem legfényesebb napjának nevezte a vámháború kirobbantását, amelyből még bármi lehet, akár valódi háború is, ha a külföldi válaszlépések eszkalációhoz vezetnek. A hízelgés segíthet, de az ellenállás csak megvadítja Trumpot.
Mást viszont nem lehet tenni. A bejelentett vámtarifák alapján Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász azt írta, hogy „Trump teljesen megőrült”. Nem kell sok ész ahhoz, hogy valaki nagyobb hitelt adjon a Nobel-díjas közgazdász szakértelmének, mint Trumpnak.
Trump nagyjából annyit ért azokhoz a közgazdasági és világkereskedelmi folyamatokhoz, amelyekbe most beletrappol, mint amikor napfényt és fertőtlenítőszer ivást javasolt a Covid ellen. Trump saját cégei is többször csődbe mentek, most ez vár Amerikára.
Trump kiindulópontja eleve hibás és hamis. Azzal szerez támogatást a szélsőjobboldali hívei között, hogy ő csak kiegyenlíti az Amerikával szembeni vámokat, ami egy hazugság. Ennek megfelelően mutogatott a Fehér Ház rózsakertjében egy hamis adatokat tartalmazó listát.
Trump táblázata szerint az Európai Unió 39 százalékos vámot vet ki az amerikai árukra. Krugman azt írta: „az EU-ban az Egyesült Államokhoz hasonlóan általában alacsonyak a vámok; az amerikai árukra felszámított átlagos tarifa kevesebb, mint 3 százalék”.
Majd felteszi a kérdést: „Akkor honnan ez a 39 százalékos szám? Fogalmam sincs. Sokan azt feltételezték, hogy Trump a hozzáadottérték-adót vámként fogja számon tartani, pedig nem azok – az EU piacára árusító európai termelők ugyanannyi áfát fizetnek, mint az amerikai termelők, tehát nem diszkriminál, és ezért nem protekcionista.”
Krugman szerint „még ha félre is értjük, az uniós áfakulcsok a 20 százalék közelében vannak, így a 39 százalék közelébe sem kerülhet”. Ezek után Trump azt adta elő, hogy nagyvonalú is volt, mert 39 százalék helyett, ő csak 20 százalékkal emelt.
Ezzel szemben a valóság az, hogy 3 százalékkal szemben emelt 20 százalékot. Krugman emlékeztet arra is, hogy ha Trump egyszer kimond egy hazugságot, azon nem változtat akkor sem, ha bebizonyítják, hogy nem igaz. Soha nem fogja a hazugságot visszavonni.
Így volt ez a szerinte elcsalt választással, az Ukrajnának adott amerikai támogatással, Kanada 200 milliárdos kereskedelmi többletével, amit ő Kanada „támogatásának” nevez, holott az csak normális kereskedelmi eredmény, a valóságban pedig harmada a valóság.
Abból, hogy a kiindulópont eleve hibás, hamis és hazug, továbbá a vámok emelése mögött nincs semmiféle átfogó koncepció a kocsmai szintű hőzöngésen, a világ meglopásán kívül, pontosan mutatja, hogy ennek csak összeomlás és tragédia lehet a vége.
Trump gazdasági gondolkodása nagyjából úgy foglalható össze, hogy nem fizeti ki azokat, akiknek tartozik, mindenkit kirugdal, hogy csökkentse a költséget, mindenkit megfenyeget, megzsarol, kifoszt és meglop, viszont vele szemben ezt senki nem teheti meg.
Ez a gazdaságfilozófia áll olyan brutális vámtarifák mögött, hogy Európára 20 százalékot, Kínára összesen már 54 százalékot vetett ki. Mindez nem marad válasz nélkül, a külföldi országok ellenlépései, de Trump vámjai is, Amerikában csapódnak le, katasztrófát okozva.
Közgazdászok szerint a vámpolitikának van értelme, ha a védett iparágak befektetéseivel párosul. A versenyképtelen iparágak konzerválása a protekcionizmussal halálos ítélet rájuk. Semmiféle gazdasági terv vagy elgondolás nincs a vámemelések mögött, csak az „ösztön”.
Egy korábbi bejegyzésében Krugman leleplezte a logikai bukfencet, amivel a trumpista reményeket gyökerestül kivágta. A trumpisták arra hivatkoznak, hogy a vámemelések:
1. Nem emelik Amerikában az árakat, mert a külföldi termelők felvállalják a költségeket.
2. Jelentős eltolódást okoz az Egyesült Államokban, hogy a kereslet az importról a hazai termelés felé mozdul el.
3. Hatalmas bevételt fog szerezni. (Röpködnek a republikánosok között a dollár trilliók).
Krugman ezt az érvelést két mondatban darabokra zúzza: az (1) pont nincs összhangban a (2) ponttal, mert ha az importárak nem emelkednek, mert átvállalják a termelők, miért térnének át a fogyasztók a hazai termelésű termékekre?
Ebben az esetben ugyanannyiért megkapják a külföldi árut, mint eddig.
Ugyanakkor a (2) pont is összeegyeztethetetlen a (3) ponttal, mert ha az import nagyon visszaesik, mert a hazai termékeket vásárolják, akkor a vámok nem hoznak sok pénzt, mert ha kevesebb lesz az importáru, akkor nem lesz sok megadóztatni való.
A Nobel-díjas közgazdász felhívja a figyelmet arra, hogy Trump vámjai mögött nem rossz gondolatok vannak, hanem nincs gondolat. Zsigeri ösztön van, amikor Móricka azt mondja, hogy ő megvámolna mindenkit (rohadjanak meg), és abból lesz majd sok pénze.
Kína egyedül képes megfektetni Amerikát, ha nagyon bekeményít, nem beszélve amerikai háziasszonyok „dropshipping” bizniszéről, ahogy Amazonon közvetítik a kínai termékeket, fél Amerika ebből él. Az Amazon bezárhatna enélkül, de Bezos legalább megérdemli.
Trump bejelentett vámtarifái egyetlen dolgot tükröznek a hozzá nem értésen kívül: zsigeri és ostoba gyűlöletet, totális elszállást, s azt, hogy amerre éppen az esze állt. Negyvenéves populista álmát valósítja meg, amiről már fiatalkorában is beszélt. Akkor is kiröhögték.
Ennek lényege – mint azt feljebb már érzékeltettük – a bunkósbot vagy baseballütő, hogy odamegyünk, leütjük, és elvesszük a pénzét. Ez a trumpi unortodox közgazdaságtan. Most pedig a kérdés az, hogy akiket ki akar fosztani, azok mekkorát ütnek vissza.
Elég csak abba belegondolni: ha Trump vámháborús ötlete olyan zseniális gazdasági húzás lenne, mint amilyennek Trump előadja, az nem jutott eddig eszébe egyetlen közgazdász zseninek sem? A saját cégeit is csődbe kormányzó Trump az egyetlen, aki erre rájött? Az Egyesült Államok siralmas állapotáról mindent elmond az, hogy amiképp Trump a hasára ütött, és megállapított egy vámtarifát, így a holnaptól folyamatosan csörgő telefon hatására úgy változtat ezeken, ahogy akar. Attól függően, ki hogyan hízeleg neki.
Az sem tesz jót Amerikának, ha megutáltatja magát a szövetségeseivel, ha Európa és más régiók bojkottálják az amerikai árukat, nem vesznek amerikai fegyvereket, de az esztelen vámháború legnagyobb vesztesei maguk az amerikaiak lehetnek.
Mértékadó szakemberek visszafogott véleménye alapján arra lehet számítani, hogy ennek a vámháborúnak Amerikában recesszió, gazdasági összeomlás, infláció és elszegényedés lesz a vége. Ha a vámháború eldurvul, még világháború is lehet belőle.
A gazdasági összeomlás nyilvánvalóan társadalmi összeomlást is okoz, mert a diktatórikus intézkedések átveszik a demokratikus jogállam helyét. A bevándorlókkal és kitoloncolásra ítélt emberekkel (akik csak nem tetszőt posztoltak) szembeni fellépés már a nácikat idézi.
Érdeklődéssel várjuk, mi lesz ebből, amikor az összeesküvéselméletek, a szélsőjobboldali hazug propaganda és populizmus szerelmeseinek nagy örömére megvalósíthaják végre azt, amit mindig is szerettek volna: lecsapolhatják a szakértelem és a józan ész „mocsarát”.