Ímélek, e-pistolák Ágostontól, -nak és -ról
Tudjuk, meghalt.
Nem fogok a levélváltásunkban előre meg hátra rohanni. A korábbi elveszett, az újabb, a fontosabb része már a világjárványok (a vírus és az autoritáriánizmus ragályainak) nyomában indult.
Mégis a végével kell kezdenem. Ágoston Vilmos halálhírét hűséges barátja, Gáspárik Attila leveléből vettem.
Vilka meghalt, ezt a levelet küldte nekem utoljára! Ha gondolod, meg lehet jelentetni! November 18-án küldte.
Gáspárik Attila tulajdonképpen egy dupla levélváltást küldött el:
– Mesélj valami biztatót!
– Rövidesen jön a finálé. Ez az élet színpadán is biztató. Ölellek…
– Drága, nem tudom, mi van… nem jó, amit mondasz, holott tudom, hogy mindnyájan tartozunk egy halállal. Szeretném, hogy úgy legyen, hogy neked jó legyen. Ha van erőd írj, bármiről, szívesen olvasom soraidat…. ha akarod írok én, csak mondd meg, miről. Ha már nem akarsz semmit… hát azt is elfogadom. Aggódó szeretettel… ga
– Most egyre fáradtabb vagyok, mert csak folyadék megy le a torkomon… Naná, régi szép idők, amikor úgy képzeltem, hogy egy kis kommenista nedűvel és vadkapitalista whiskyvel megél az ámbőr… Nos, hát, nedü egy darabig megyen, de csak lefelé… Szerencsémre egyre kevesebb dolgom marad errefelé. Befejeztem a könyvemet. kb. 277 oldal. Arra jó volt, hogy lekössem magamat. Kiadni se ott, se itt nem tanácsos. Minden nemzeti, faji, vallási nacionalizmust tagadok, így a feketékét is. Hát ángőm ne szörössön sönki. Ölellek, Vilka
Háromnapos levélváltás, az utolsó levél dátuma 2021. november 18. Másfél hónapja volt még. Úgy halljuk, szinte az utolsó pillanatig magánál volt.
Igen, apropó, ilyen volt:
És akkor következzék az erdélyi betűvető berkekben legismertebb két Ágoston levelezése. Betűhíven, minden külön magyarázat nélkül; amit nem lehet érteni, nem is fontos.
2020. május 15.
Helló, Vilka! Rövidesen egy éve lesz annak, hogy szegény Gáspárik Attila mondta, hogy üdvözölsz és hogy írjak neked. Azt hittem, tudom az íméledet, aztán nem találtam, aztán elfelejtettem, most TGM szétküldött cikkének (hvg) címzettjei között megláttalak.
Úgyhogy viszont üdvözöllek, remélem, jól vagytok. Itt egy kicsit bonyolultabb a helyzet, bár éppen fertőtlenítőszert nem iszunk. https://ujkafe.website/?p=90162
Baráti üdvözlettel, Hugó, nesecuristul
2020. május 16.
Kedves Hugó, köszi, hogy írtál nekem. Hogy mihez képest „bonyolultabb a helyzet” a világ egyik/másik oldalán az nem igazán átlátható innen/onnan se. Talán? Ki tudja. Én sajnos nem tudom. Csak azt látom, hogy a szabadság/diktatúra kérdésköre szorosan összekapcsolódik a közvagyon-magánvagyon „egyesítésével”, a Világ Diktátorai Egyesüljetek ütemes tapsára. Bevallom a magyar helyzetet veszélyesebbnek ítélem, mint a románt. (Sajnos, lehet, nem értsz egyet velem, de ezt az autonómia tűzijátékot nem tartom annyira fontosnak, mint (tej)fölös-barátaim.) Amikor annak idején a második Fidesz-kormány Navracsics IM idején átíratta a Honvédelmi törvényt, Polgári tvk-t és megszavazták az Alkotmány helyett az Alaptörvényt, jeleztem barátaimnak, hogy a szükségtelen állapot bevezetése csak alkalom kérdése. Nos, most eljött az alkalom. Én ezt és a terrorelhárító egységek felállítását, a polgárőrség és a vállaltok katonai irányításának a lehetőségét, sőt a tartalékosok kiképzését előre megjósoltam, hiszen benne vannak az akkor bevezetett új törvényekben (talán már 2010 óta). Most mondhatják, hogy tökéletesen a törvények alapján járnak el. (Jóllehet az alkotmányjogászok bebizonyították, hogy a magyar parlamentnek semmi beleszólása, mindent Orbán dönt el, és ez most világosan kiderült a szükségtelen állapot feloldásáról tanakodó jogászoknak is.). Akárcsak Hitler, Mussolini, Horthy. Akkor is törvényes keretek uralkodtak, csak más törvényes keretek között. Soha törvénytelenül nem cselekedtek a diktátorok. Látom, a román parlamentben most kapkodnak egy kis szükségállapot törvény összetákolásán, hiszen erre nem volt szükségük korábban, ott amúgy is szokásban van már régóta az ordonanta militara. Akkor minek annyi törvényt alkotni!. Na bine tovarasi, dar sa stim si noi!. Persze, a nagymagyarokat bíráló, ilyen és hasonló jellegű gondolataimért megköveznének székely Arde Dealulban, ahol most készülnek a nagy honvédő Burebistától – Trianonig és vissza Mohácsig villőzésre. Néhányszor megégettem magam egykori barátaim tüzétől, amikor méltóztattam figyelmeztetni őket, hogy nem ildomos amikor Orbán Viktor a több éve elhunyt anyósomnak ír buzdító NER-levelet. Hát ezért erősen kikaptam. Hogy én csak fogjam be a számat, mert innen/onnan ne szóljak bele, ami itten/ottan van. Tehát leszoktam a levelezésről, nem is írok cikkeket se az otthoni, se az itteni helyzetről senkinek. (Merthogy mostanság mán Melánkától és Trump Donáld kacsájától es kapok pénzsóvár leveleket. Annyira leszegényedtek a kaszinósok!)
Igen, lehet már egy éve, hogy olvastam önéletrajzi írásodat és becsültem őszinteségedet. Akkor írhattam Gáspáriknak.
Ha van időd és nem unod, írj egy-két sort – merre vagy? Mi lett a fiaidból? Hát Erzsi hogy van, mit csinál?
Ölellek, Vilka (a régi tomsawyeres bukaresti esték emlékére) barátsággal.
Kedves Vilka, nagyon megörvendtem a levelednek. Régóta tartozunk egymásnak a barátsággal.
Kell mondanom, hogy minden szavaddal egyetértek?
Most rohannom kell (két 90 éves beszélget, biztosan ismered: – Hova siet Klemcsákné? – Rohanok a Közértbe), intenzíven folytatjuk.
Látom, figyelemmel követed mindkét hazánkat – ez még fontos lehet!
Ó, a tomszójer nekem is beakadt…
A Hétben közöltél?
Ölel
azagg
És éljen közös barátunk, TGM!
2020. október 9.
Kedves Hugó,
köszönöm, hogy elküldted nekem is a szándékodat, hogy újra indítod a lapot. Szívesen írnék én is, ha többet tudnék szándékaidról, „anyagi támogatóidról” (ne gondolj semmi másra, kizárólag cenzurális szempontok miatt, amennyiben publikus). Én korábban is támogattam Parászka Boróka lapját, sőt amikor az Illyés Alapítványt felszámolták, magammal hoztam onnan a lapnak az Alapítványnak küldött tiszeteletpéldányait. Remélem, pesti lakásomban megvan Huszár lapjának utolsó példánya is, amiben fordítva jelent meg egy kép és ez volt a konstruált vád ellene.
Szóval sok sikert kívánok,
a másik Ágoston.
Kedves Vilka!
Köszönöm, hogy válaszoltál, alig vártam.
Szándékaim: egy minél jobb önálló lapot csinálni, amellett egyfajta mementó legyen a bukaresti A Hét számára (mindez kiderül a struktúrából), a lap vásárhelyi szakaszával nem foglalkozom, az egy másik lap volt, más történet.
Anyagi támogatóm nincs, sem intézményi hátterem, egyelőre kísérlet és kegyelet az egész – az AJÁNLÓ (a „magazin”) és A HÉT50 lefoglalja időm nagy részét, nem tudom, mi lesz a többi rovattal.
A bukaresti lap teljes kollekciója nekem megvan, a TETT is, meg hát ott van az Arcanum Digitális Adattár, egy csoda.
Ma még fenn van a „mutatványpéldány” ujhet.com, nézegesd, hova tudnál glosszát, esszét, valamihez kapcsolódó véleményt, jegyzetet, netán – LÁTVÁNY stb. – esztétikai fejtegetést, alkotás bemutatását, akár visszaemlékezést (Singer Julival a minap emlegettük a Lassú vírust..) szállítani. Fel lehet eleveníteni rési dolgokat, úgy értem, nem csak emlékeke/élményeket/pacániákat, de közléseket, cikkeket/szövegeket is.
Azt hiszem, fontos sokat nézni a lapot/”felületet”, lehet vitázni stb. Abban reménykedem, hogy az olvasók, főleg az olvasó barátaim és köreik megmentenek.
Ölel,
a másik Ágoston
Folytatása következik.
