az elárult szavazókról, megúszásról és felelősségről… a Fidesz leváltásához szükséges munka nagy része igenis megcsinálható most is, nem ördögi tudomány.
Ha az ellenzék normálisan működne, egy ilyen luxusjachtról száz bőrt tudnának lehúzni – többek közt erről beszélt Mészáros Lőrinc botránya kapcsán Ruff Bálint politikai tanácsadó, a Partizán Vétó című műsorának vezetője a Magyar Hangnak. Van-e miért aggódnia a Fidesznek, és miért nem képes erősödni az ellenzék?
– Sokan felvetik, hogy olyan, mintha a magyar közélet egy véget nem érő időhurokban lenne: a Fidesz nyer, az ellenzék gyenge. Van kiút?
– A politikában semmi sem eleve elrendelt, minden az aktorok munkáján múlik. Ugyanakkor az ellenzéki elit vezetői elkezdték azt sugallni, hogy a mostani rendszer tényleg eleve elrendelt, hosszú távra kell berendezkedni, és 2026-ban sem lehet nyerni, legfeljebb majd később. Ez pedig nemcsak önbeteljesítő jóslatként funkcionál, de borzasztó pszichológiai hatása is van: először az értelmiséget éri el ez a gondolkodásmód, aztán lecsurog a társadalom többi részéhez is az, hogy „nincs remény”. Miközben mégiscsak van a magyar társadalomnak egy nem csekély része, amely nem a Fideszre szavaz, és alternatívát szeretne látni. Ők viszont most elárulva érzik magukat, és már nemcsak a húszas éveikben járó fiatalok beszélgetnek arról, hogy menjenek-e külföldre, hanem az idősebb generációk is. Óriási az ellenzéki pártok felelőssége.
– Akkor is azt kellene állítania az ellenzéknek, hogy 2026-ban is elküldhető a kormány, ha nem hisznek benne?
– A Fidesz leváltásához szükséges munka nagy része igenis megcsinálható most is, nem ördögi tudomány. Szándékra, kreativitásra és iránymutatásra lenne szükség – ez viszont hiányzik, hiszen az ellenzéknek nincsen vezetője. Utóbbi következménye az is, hogy a széttartó erőforrásokat és szervezeteket nincs, aki egységbe terelje. 2023 nyarára eltűnt az a fajta politikacsinálási rutin is az ellenzéki térfélen, ami korábban még időnként látható volt.
– Nagy megrendülés nincs, de valamennyi gyengülést látni a Fidesznél. Van miért aggódniuk?
– A politikában csak akkor van hiba, ha azt valaki ki tudja használni. 2022 nyarán a kormánypártok akkora győzelmet értek el, hogy az ellenzék lényegében megsemmisült. Ám azóta a Fidesz hatalmának az alapja, a gazdaság borzasztóan rosszul teljesít, nálunk a legnagyobb az életszínvonal-csökkenés. A kormány azóta is hibát hibára halmoz, de nincs, aki erre rámutasson, és politikát csináljon belőle. Ezért a Fidesz gyengülése relatív, lehet, hogy még lejjebb fognak menni pár százalékkal, de az ellenzéki pártok ezzel párhuzamosan nem erősödnek.
– Az például, hogy Orbán Viktorról kiderül, hogy a hivatalos állítás ellenére mégis volt nyaralni Horvátországban, nem bizonytalanítja el a szavazókat?
– A Fidesz vezetői lassulnak, kicsit butulnak, avíttabban reagálnak, egyszerűen azért, mert nincsen ellenfelük, ők maguk pedig idősödnek és elkényelmesedtek. Ráadásul a miniszterelnököt nem valami távoli egzotikus szigeten fotózták le, hanem az Adrián, amiért a sajátjai nem fognak rá megharagudni.
– Mi a helyzet Mészáros Lőrinc jachtozásával?
– Ha az ellenzék normálisan működne, egy ilyen luxusjachtozásról száz bőrt tudnának lehúzni a politikacsinálók. Ehhez képest a 444 ezt a sztorit egy hétfői napon hozta ki, de szerdára már nem volt hír – pedig nyár volt, uborkaszezon. Az ellenzéki politikusok közül nem volt itthon senki, a pártok azt hitték, elég erre egy közleményt kiadni, és valami vicces mémet, de a politikacsinálás nem ebből áll. Ráadásul a mémek pont azt emelték ki, hogy a hölgy milyen „sutyerák”, hogy a dobozos kávét fogyasztja a hajón. De fél Magyarország is ugyanezt a kávét issza, vagyis ezzel éppen az ellenzéki véleményvezérek terelték el a figyelmet a jachtról és hozták le az átlagemberek szintjére Mészáros Lőrincéket.
– Hogyan kellett volna végigvinni ezt az ügyet?
– Először azt kellene a pártoknak tudniuk, mi a céljuk 2024-re, 2026-ra, ennek fényében kéne ezt és a többi ügyet is a saját politikai tábornak előadni úgy, hogy az erős érzelmeket váltson ki az emberekből, és hogy azokat valamire fel is fűzzék. Nehéz elképzelni, milyen sok pénz 27 milliárd forint, azt el kell magyarázni, például azzal, hogy ennyi egy megyei jogú város éves költségvetése. Az alapkövetelmény, hogy legalább a meglévőügyeket napirenden kellene tudni tartani, egy irányba fókuszálni, mert különben elvesznek a semmibe. A legérdekesebb az, hogy később éppen a Fidesz tartotta fent a jachtozást. Mert a kormánypártok belső magjában is felmerül már – miközben nem jönnek az uniós pénzek –, hogy „hogy is van ez az urizálás?” Ilyenkor jön a védelmi reakció: előlovagol Kövér László és Gulyás Gergely, és szomorú arccal elmondják, hogy konzervatív embereknek ezt azért mégsem illik. Orbán nagyon régóta játssza azt a játékot, hogy a nép gyermekeként láttatja magát, akinek a korlátlan hatalma ellenére bizonyos dolgokhoz semmi köze, például az egyes gazdasági szereplőkhöz vagy a nem működő bürokráciához.
– Eközben Pesty László konkrétan azt állítja, maffiamódszerekkel vesznek el cégeket egyes NER-esek – már a kormánypárti üzletemberektől is. Ez okozhat gondot?
– Ez az egypártrendszer belső játéka, vannak ott is frakciók, ellenérdekeltek, politikai rivalizálás. És vannak szent őrültek is, mint Pesty László, akit letudnak azzal a Fideszből, hogy hülyének nevezik. Pesty hangja pedig egyelőre csak az ellenzék belső magjába jutott el, azokhoz, akik sosem szimpatizáltak a Fidesszel. És már a hányadik olyan embert látjuk, aki kibeszél a rendszerből! Hadházy Ákos karrierje is így indult el anno a trafikbotrány kirobbantásával. A tanulság az, hogy ha nincsen alternatíva, bármilyen ilyen ügy csak egy pukkanás. Az ellenzék az elmúlt tizenhárom évben azzal követte el a legnagyobb politikai hibát, hogy a 2019-es választáson elnyert pozíciókat nem kötötte össze, nem terelték egy irányba az erőforrásaikat – köztük az önkormányzati médiumokat. Nem teremtettek közös felületeket, ahol folyamatosan a saját üzeneteiket mondhatnák. A fideszesek is tátott szájjal nézték, hogy az ellenzék nem csinálta meg azt a településeken, amit ők 2006-ban.
– Ha például az önkormányzati sajtóból valamilyen szinten propaganda lesz, lehet mondani, hogy akkor az ellenzék sem jobb a Fidesznél.
– Az Orbán-rendszer tizenharmadik évében nem tudom, mennyire működik a moralizálás. Minden egyes önkormányzat költ médiára, nem is keveset. Szerintem belefért volna, hogy legyen két oldal az országos politikáról a helyi hírek mellett az újságokban. Ezekben a városokban 2019-ben nem azért nyertek az ellenzékiek, mert jobb kátyúzást akartak az ott lakók, hanem mert politikai változást akartak látni. Persze sokkal könnyebb azt mondania az ellenzéki polgármestereknek, hogy az önkormányzati politikának csak helyi ügyekről kellene szólnia, de ez megúszás.
– Pedig egyre többen gondolkodnak így. Legutóbb Őrsi Gergely II. kerületi szocialista polgármester mondta, hogy gondolkozik pártja elhagyásán, mert hite szerint az önkormányzatoknál az országos politikának a lehető legkisebb szinten kell jelen lennie.
– Abból a szempontból igaza van Őrsi Gergelynek és mindenkinek, aki politikamentességben gondolkodik, hogy az az ő személyes túlélésük, újraválasztásuk garanciája, hogy nem mennek bele bizonyos konfliktusokba. Ez a hozzáállás viszont csak a Fidesz továbbélését segíti.
– Milyen irányban lenne érdemes elindulniuk a pártoknak?
– Be kell látni, az ellenzéki kemény mag 200-300 ezer emberből áll, és jelenleg nekik játszik az összes párt. Orbán Viktor gyűlölete őket összetartja, de ez a mennyiségű szavazó nem elég ahhoz, hogy leváltsák a rendszert. Eleve már azt is meg kellene végre érthetően fogalmazni, hogy mi a baj a rendszerrel. Mi az az öt dolog, ami minden választónak rossz, és mellé rakni, hogy az ellenzék mit csinálna másként. Az ellenzék viszont mindig megspórolja magának az intellektuális munka elvégzését. Pedig anélkül nem fog menni. Szerintem Orbán Viktorék legnagyobb félelme az, hogy a mostani ellenzék támogatottsága beomolhat, ugyanis akkor a régi helyén valami új keletkezhet, amit nehezebb lesz kontrollálniuk.
– Három dolgot egészen biztosan rendszeresen hallani az ellenzéktől: a korrupció problémáját és azt, hogy súlyos problémák vannak az oktatásban és az egészségügyben.
– A fideszes szavazók öt legfontosabb problémája között nem szerepel a korrupció kérdése, az ellenzékieknél és a bizonytalanoknál igen, de ott sem az első háromban. Az élmezőnyben mindenkinél a megélhetés, a társadalmi egyenlőtlenségek és az egészségügy kérdése áll. Csak olvasni kellene a már meglévő számokban és szisztematikusan dolgozni. Ebben a munkában szeretnénk mi is segíteni a Vétóban.
– Van olyan külföldi példa, amiből a magyar ellenzék építkezhet?
– Nincs az a külföldi tanácsadó, aki meg tudja mondani az ellenzéknek, hogy a magyarok által kinevelt rendszert hogyan kell felfogni, értelmezni és leváltani. Ha az Orbán-rendszernek a biológia vagy belső ellentét vet véget, és nem az, hogy a magyar polgárok leváltják és elszámoltatják, akkor megint ugyanazt a hibát fogja az ország elkövetni, mint 1990-ben, amikor a rendszerváltás csak félig elkezdett és befejezett gesztusokból állt. És akkor pár év múlva kezdődhet minden elölről.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 38. számának (szeptember 22–28.) nyomtatott változata.
