Ezt olvasom a Telexben a jelenleg éppen vita alatt álló törvényjavaslatról:
„A fideszes és KDNP-s képviselők által benyújtott, a nemzeti szuverenitás védelméről szóló törvényjavaslat elemző, értékelő, javaslattevő és vizsgálati tevékenységet folytató, autonóm államigazgatási szervként hozná létre a Szuverenitásvédelmi Hivatalt. A szervezet feladata lesz, hogy feltárja és vizsgálja a más állam, külföldi szerv, szervezet érdekében végzett érdekképviseleti, dezinformációs, valamint az állami és társadalmi
döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységeket – ha azok Magyarország szuverenitását sérthetik vagy veszélyeztethetik.”
Normális észjárásúak körében ilyenkor minimum a következő, négy kérdés
szokott evidenciaként felmerülni:
1. Miért kell egy külön hivatal a más államok, külföldi szervezetek érdekében végzett érdekképviseleti tevékenységek feltárására? Hiszen ez egyfelől a diplomácia területe, másfelől ha léteznek valóban veszélyes tevékenységek, akkor azok feltárása a már régóta létező titkosszolgálati és kémelhárítási szervek dolga.
2. Ugyanígy: miért kell egy külön hivatalnál vizsgálni, hogy végeznek-e valahol dezinformációs tevékenységet? Amikor – őket magukat is beleértve – mindannyian tudjuk: ilyesmi egyértelműen az orbáni propaganda-médiában zajlik. Ahol naponta hamisítják meg a valóság híreit, törlik a képből az ellenzéki véleményeket, megmozdulásokat, és tesznek úgy, mintha Orbán nemzetközileg elismert, mintaszerű politikus, egyszersmind a nemzet egyedüli megtestesítője lenne, amiért is kizárólag az mérvadó, amit ő és szolgái a világról gondolnak. Erre fölösleges külön milliárdokat kidobni, hiszen ezt mi naponta leírjuk-megmondjuk a kormánynak, ingyen.
3. És még egyszer ugyanígy: ahhoz miért kell külön hivatal, hogy ellenőrizzék az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységeket? Közismert, hogy ennek is megvannak a természetes kontrolljai, éspedig igen szerteágazó területeken. Az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatokat egyfelől a hatalom legfőbb szerve, a parlament résztvevői befolyásolják (hiszen azért vannak ott, hogy a szakértelmükkel és a különféle álláspontjaik egyeztetésével, a vitáikkal ezt tegyék), másfelől a társadalom legkülönfélébb, nyilvánosságot jelentő fórumaitól, a civilek kis köreitől kezdve a legkülönfélébb kulturális eseményeken át az újságokig,
tévé- és rádióállomásokig mindenütt megjelenhetnek olyan írások, gondolatok, amelyek hatást gyakorolnak az említett folyamatokra. Mi több: ezeknek kifejezetten dolguk is, hogy ezt tegyék. Ezért rögzítik az alkotmányok is a viták és a vélemények szabadságát, mint alapjogot.
4. És végül, a fentiekből is következően: mit keres egy külön törvényjavaslatban és egy külön állami intézmény feladatának kiszignálva annak eldöntése, hogy melyek azok a szellemi vagy gyakorlatias tevékenységek, amelyek sérthetik vagy veszélyeztethetik Magyarország szuverenitását? A törvényjavaslat benyújtói mivel tudják bizonyítani, hogy itt nem az egypárti-totalitarista – az eddigi, történeti formái szerint: fasiszta-bolseviki – rendszer egyik alaptételének rögzítésére gondoltak? Melynek lényege: azt, hogy mi veszélyes az országra nézve, azért fogjuk mi eldönteni, mert a nemzet egyedül mi vagyunk, és mert most már törvényben is szeretnénk rögzíteni, hogy aki nem a mi eszméinket vallja, az nem része a magyar nemzetnek, az országnak és a társadalomnak. Egyáltalán: fontosnak tartják-e még bizonyítani, hogy távol áll tőlük a monolit, egypárti-
egyhitrendszerű hatalmi szisztéma bebetonozása, vagy már annyira cinikusak, hogy akár vállalják is?
Amikor ezt írom, még nem tudni, mi lesz a törvényjavaslat parlamenti megtárgyalásának vége, de ami azt illeti, ez ügyben nehéz optimistának lennem. Ettől függetlenül mégsem tudom mással zárni, minthogy őszintén remélem: ha más nem is történik a parlamentben, de legalább annyi igen, hogy a fenti kérdések mind, jó hangosan és érthetően elhangzanak. És ha netán odabenn mégsem lesz hatásuk, ezeket a továbbiakban akkor is ébren tartják, legalább a társadalmi nyilvánosságban. Mert ha nem, akkor az ország népének jelentős része továbbra is hagyja magát abban ringatni, hogy egy istenáldotta hatalom irányítja felülről az ő kis, porszemnyi életecskéjét. Továbbá hogy abszolúte nyugodt lehet afelől is, hogy ebben azok az úgymond örökké csak békétlenkedő, izgága balliberálisok nem fogják megzavarni. Pláne azzal, hogy amit ő imád, azzal ő van a legjobban átverve.
Márpedig ha ez így marad, akkor azoknak sem jut, még egy picinyke reménysugár sem, akik velük ellentétben nyitott szemmel járnak, és így lassan az egész ország mehet a levesbe, miközben ennél azért jobb sorsra termett.
Forrás: Újnépszabadság
