Bayer Zsolt, aki a jelenlegi szerepe szerint maga is értelmiségi, legutóbb így nyilatkozott az Orbán-ellenességüket nem titkoló zenészekről: „Itt vannak ezek mind. Állnak a színpadokon, és eljátsszák, hogy fejbe lövik a miniszterelnököt. Meg a forradalmat.
Azonban forradalomtól nem kell félni, ugyanis ezek ahhoz is gyáva szarok. A mocskos fideszező közönségük pedig csupa kígyóvállú kis szarjancsi, aki jó dolgában azt sem tudja, mit csináljon.”

Régi értelmiségellenes toposz ez is. Az erőpolitikával villogó hatalmak nem tegnap óta jelenítik meg az autonóm értelmiséget a fizikai satnyaság megtestesítőjeként. Ennek a mainak a náci beszédet diszkréten kerülő, de a szemléletmódját folyamatosan életben tartó korszakokban a „tornából fölmentett filoszok” megjelölés volt az előzménye. Mára azonban – talán a végjáték érzetének nyomása alatt – egyre kevésbé szemérmeteskednek a hatalmon lévők. És egyre kevésbé szégyellik, ha az értelmiségiek iránti megvetésük kifejezésekor azok (állítólagos) fizikai csökevényességére
hivatkoznak.

Amit pedig nagy elődük, Adolf Hitler fogalmazott meg a legegyértelműbben, a Mein Kampf-ban: „Az árja faj nemesítésében elsősorban a testi erőre kell hangsúlyt fektetni. A tudósok népe, ha ráadásul testileg degenerált, akaratgyenge és gyáva pacifista, nem
fogja meghódítani az egeket, sőt még csak a földön való létezést sem tudja majd magának biztosítani.”

Bayer mondataiból egyébként is gyakran visszaköszönnek a Mein Kampf képei. Nemcsak olyankor, amikor a testalkatokról van szó, hanem amikor annak kipárolgásai is tényezővé válnak, a politikai térben. Ennek legismertebb mondatai Hitlertől ezek: „Nem egyszer egész rosszul lettem ezeknek a kaftánosoknak a bűzétől /…/ Mihelyt az ember egy ilyen gennyes sebet óvatosan felvágott, akár a nyüvekre a rothadó testben, mindjárt rábukkant egy zsidócskára. /…/ Minél többet vitatkoztam a zsidókkal, annál inkább megismertem beszéd és harcmodorukat. Bárhol fogott is meg az ember egy ilyen ’apostolt’, nyálkás lett a keze, s részletekben siklott ki ujjai közül, hogy azután a
következő pillanatban ismét egyesüljön.”

Bayer ugyanezt ebben a formában igazította hozzá a jelenkor körülményeihez, a CPAC 2011-es konferenciáján: „’Magyarországból bűz árad’ – írja valami Cohen névre hallgató,
bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben”. De idézhetünk nertársától, Bencsik Andrástól is, aki 2021-ben, a Színház- és Filmművészeti Egyetemről szólván ugyanezt a szellemiséget élesztette fel, a Hír TV Sajtóklub című műsorában: „…rávetődött a fény egy ilyen szutykos odúra, ahol
ez a büdös, ótvaros szekta meglapult”.

A lényeget illetően érdektelen, hogy konkrétan Hitlertől vették-e, vagy csupán a nácizmuséval rokon, emberhierarchiára épülő szemléletmódjuk belső logikája diktálja ezeket nekik. A híveik egy része egészen biztosan már rég begyűjtötte a Mein Kampf-ot is, és ráismer a hasonlóságra. Amelyik meg nem, az is ugyanúgy megérkezik ugyanehhez a logikához, ahogyan Bayer, és szintén boldogan hivatkozik az emberek fizikai állapotaiból kihozható eltérésekre, amelyeket azután értékkülönbségekként kezel. Plusz az ezt elméletileg is megtámogató, ugyanolyan régi felosztást is emlegeti: „fizikai munka = érték, szellemi munka = léhűtés, élősködés”. És érteni fogja, hogy most ebben erősítették meg őt, a hatalomból.

Ebből ennyit látni. Meg azt, hogy a vesztésre állásukból eredő pánik a hatalmi körökben ezt most fölerősíti. És hogy meddig? A papírforma szerint addig, ameddig a tömegek rá nem jönnek, hogy ez bármikor bárkit utolérhet, és nekilátnak elkergetni a gondolat terjesztőit. Így most a papírforma bejövetelére várunk. De legalább tudjuk. Azt is tudjuk persze, hogy a hatalmon lévők szándékoltan beszélnek úgy, mintha a szuverén értelmiségiekkel való szembenállásban számukra nem a szellemi vagy erkölcsi különbségek lennének a perdöntők, hanem kizárólag a fizikai adottságaik közti eltérések.

Ami nyilvánvalóan taktikai fogás a részükről, közkeletű szóval elterelés. Ugyanakkor azt egyelőre nem tudhatjuk, vajon mikor fogják el is hinni maguknak a valóságnak ezt az átértelmezését. És kezdik elővenni azokat az eszközöket is, amelyekkel immár tényszerűen is bebizonyíthatják: ezt a csatát tényleg a fizikai fölényükkel lehet és kell
megnyerniük. Ha lehet választani, inkább a papírformára várnék. De nem fogok csodálkozni, ha majd mégis a másik jön be.