„Soros brüsszeli bürokratái…”, „Magyargyűlölő, globalista uniós vezetők…”, „A Soros György-féle birodalom emberei” stb., stb.
Orbán évek óta kitartóan sulykolja ezeket a kategorizálásokat a hívei fejébe, akik pedig ennek megfelelően az Uniót egyetlen, monstre hatalmú kft-nek, sőt, valóságos katonai nagyhatalomnak képzelik el. Egészen komolyan úgy gondolják, hogy az egész EU valójában a nyugati liberálisok tőkés magánvállalkozása, amelyet egy undorító, leginkább a Rákosi-féle plakátokról előlépett, nagy hasú bankár vezet. Szájából vaskos szivar lóg ki, és persze azelőtt Kohn volt a neve.
Egy percig nem esik nehezükre akár még termelő-üzemeket, futószalagokat is odaképzelniük ebbe a vállalkozásba. A legutóbb az járta itt, a fészen, hogy „Brüsszel azért akarja szándékosan tönkretenni a magyar mezőgazdaságot, hogy ne jelentsünk többé konkurenciát a saját termékei számára, amiket most miattunk nem tud jól rásózni a világra”.
Szokásomhoz híven ezt a témát is kellőképp körülkérdeztem. Érdeklődtem, hogy vajon „Brüsszel, a bürokrata” hol termeszt búzát, kukoricát, rozst vagy zabot, hol nevel jó kis mangalicákat, libákat-kacsákat-tyúkokat, amelyekkel le akarna minket nyomni, és konkrétan hol, melyik piacon szeretné a termékeit forgalmazni. És vajon hogy hívják a cég anyagbeszerzőjét? Mi van kiírva az irodájára, a brüsszeli parlamentben? Ja, és persze ha már úgyis mi vagyunk a világbajnokok a korrumpálásban, akkor nem lehetne-e őt esetleg valahogy megkörnyékezni? Hátha mégis bevennének tőlünk egy-két céget a Nagy Buliba.
Csakhogy ők erre vagy nem válaszoltak, vagy ha mégis, ugyanazokat a kliséket szajkózták: „elnyomnak”, „tönkretesznek”, „szét akarják rombolni a kultúránkat”, „irritálja őket a kereszténységünk”. Így az a kisebbik baj volt, hogy én, ezeken a kliséiken túl mit sem tudtam meg az esetleges, mélyebb motivációikról, s így elestem egy irodalmi nyersanyagtól. A nagyobbik az volt, hogy nem tudtam a rendszerükbe úgy belekérdezni, hogy attól legalább egykét emberük valahogy mégis szembesüljön ennek az egésznek az abszurditásával.
Nem szembesült. Sajnos ez nem az a téma, amellyel közülük bárkit is el lehet bizonytalanítani. Kibillenthetetlenek abból, hogy ha a politikában van valahol egy középpontban álló szervezet, amely nagy presztízzsel és cselekvési potenciállal rendelkezik, akkor az kizárólag egy alulról fölfelé és felülről lefelé mutató vonal mentén felépült hierarchia központja lehet. Tehát egy totalitarista központ. És ez akkor is így van, ha eközben épp az a lényege, hogy a szerkezete sok állam szövetségére épül. Továbbá ha a döntéshozó szervei is kivétel nélkül testületek, korántsem egyszemélyi és feltétlen hatalmú, hanem rotációban megválasztott vezetéssel.
Ezeknek az embereknek a fejében tényleg teljesen ismeretlen, mind a kölcsönösség, mind az egyenrangú felek egymás melletti létezése és együttműködése.
Ezért abba már bele se fogtam, hogy rákérdezzek:
– Na de akkor ez majd hogy lesz?! Amikor júliustól Magyarország kerül sorra az Európa Tanács soros elnökeként – tehát értelemszerűen az egyik vezető pozíciót tölti majd be –, attól kezdve Orbán is egy központosított, zsarnoki birodalom magántőkés vállalkozásának vezetőjeként áll majd előttünk?
Amely a számunkra ugyanazt jelenti, mint amit a szovjet-kori Moszkva? Ő is egy imperialista, a nemzeteket elnyomó nagyhatalom képviselője lesz, aki nagy erőkkel üldözi a kereszténységet? Csak most éppen mint „Soros brüsszeli bürokratája”?! És majd őt is, mint egy „mindenki más megsemmisítését tervező akarnokot” oda küldjük, ahová megérdemli: a történelem szemétdombjára?
Nem érdemes ezt firtatni náluk, mert biztosak lehetünk benne, hogy a fejükben erre már kész a válasz: „Az más! Amikor a mi Viktorunk ül be abba a székbe, akkor annak egészen más lesz a szerepe, mint eddig. Akkor ott egy jó vezető ül majd, és nem őt küldik el a szemétdombra, hanem ő fog mindenkit elküldeni, aki azt megérdemli!”
És bármennyire is tragikus: ezt ők mind egészen komolyan gondolják. Úgyhogy ez ügyben rájuk se Isten, se ember ne számítson.
Jelezve egyszersmind az abban érintetteknek, miszerint ők a szó egyik értelmében sem megválthatók: nincs az a hatalom, amely őket ettől az elmebajuktól akár szép szóval, akár az erőszak eszközével megszabadíthatja.
Forrás: Újnépszabadság