Megállapítottam, hogy Orbán uralkodása valóban csak megerősíti az
ember önérzetét.
Én például kifejezetten önkritikus ember vagyok, aki mindig találok
valami javítani valót a régi írásaimon, még ha csak apróságot is.
Mostanában viszont egyre gyakrabban tapasztalom, hogy amiket róla
írtam, öt-hat, de akár nyolc-tíz évvel ezelőtt is, azokon egy betűt nem kell
változtatnom. És azok ma is úgy érvényesek, ahogy vannak!
Itt van például ez is, 2018 októberéből:
– Nem érzi-e aggályosnak, hogy Garancsi István utaztatja, luxus
magángépekkel? – kérdezte a miniszterelnököt egy jobbikos képviselő.– Harminc éve is így mentem, jövő héten is így fogok menni – válaszolta erre az az Orbán Viktor, aki harminc évvel ezelőtt Szolnokról ingázott vonattal Budapestre, a közalkalmazottaknak járó kedvezménnyel, és harminc év múlva örülni fog, ha a korára való tekintettel harmadolják a büntetését.
De most persze hogy azt mondja: mindig is luxusrepülővel ment és úgy is fog menni, hiszen a hatalmát örökérvényűnek hiszi, ezért annak pillanatát az idő minden további pillanatára kiterjeszti. Mindegy, hogy merrefelé megyünk az időben: abban mindig és mindenütt az ő hatalma és annak az ideje fog érvényesülni. A cselekvései értelemszerűen örökérvényűek, bármikor megtörténhettek és megtörténhetnek. Amit ő
tesz, azt időtlen idők óta teszi.
Most hitte el igazán, hogy az örökkévalóságot birtokolja: hogy ő az Isten. Magyarország miniszterelnöke teljesen elszállt és nem tudja, mit beszél. Ugye, hogy mit sem kell rajta változtatni?!
Köszönöm néked, Orbán Viktor! Ám mivel igaz keresztényként nem szeretnék a dölyfösség bűnébe esni: nem fognád most már kicsit vissza
magad, hogy valahogy el ne szálljak ettől a nagy dicsőségtől? Tudod: „Aki egyetlen lelket is megment, egész világot ment meg!”
Számítok rád!
Forrás: Újnépszabadság