Párizs talán legszebb múzeuma, az impresszionista, posztimpresszionista festészet, szobrászat szerelmesei számára kihagyhatatlan úti cél az Orsay Múzeum, amely a Louvre közelében, a Szajna túlsó partján található.
Jó tíz éve jártam benne, számomra meghatározó élmény volt. Értékes gyűjteménye az 1848-1914 közötti időszakot öleli fel, vagyis azt a kort, amelynél a Louvre kollekciója véget ér és ahol a Pompidou központ modern, kortárs anyaga kezdődik. Úgy is mondhatnánk, hogy aki átfogó művészettörténeti áttekintést szeretne nyerni élőben, annak feltétlenül meg kell látogatnia mindhármat.
Az Orsay Múzeum épületének elődje egy állomás volt, ennek a helyén régebben az 1871-ben lerombolt Orsay palota állt. Az állomásépületet 1987-ben alakították múzeummá, ebben többek között Renoir, Monet, Manet, Cezanne, van Gogh, Gauguin stb. remekműveit tekintheti meg az érdeklődő.
Az átalakításban az a szokatlan, hogy az építész egyáltalán nem kívánta álcázni az állomás jelleget. Ennek a gyönyörű, de a felújítás idején már kissé elhanyagolt épületnek hatalmas, nyitott terét, üveges tetőboltozatát — mivel ideálisnak bizonyult az állandó tárlatok anyagának elhelyezésére — megtartották, felújították, és ezt a hatást felerősítendő, még két hatalmas óráját is az eredeti állapotában állították vissza.
A francia építészek, képzőművészek, ipari formatervezők bátorsága, kreativitása, ötletessége számomra mindig sok meglepetést tartogatott, példaadó volt. A fentiek mellett még valami nagyon lényegest tudhattak az örök emberi természetről is, hiszen másképp aligha büszkélkedhetnénk manapság a kezdetekben sokak által kifogásolt, sőt gyűlölt Eiffel toronnyal, a Pompidou központtal, Patrick Blanc függőleges kertjeivel, a Louvre piramisával és még sorolhatnám.
A franciás könnyedség, újító bátorság, életszeretet szülötte az impresszionista festészet is, amelynek lendületét, átütő, sodró erejét csak azok értékelhetik igazán, akik jól ismerik az előzményeket.
Mit érdemes megnézni ebből a hatalmas, több szinten elhelyezett anyagból? Természetesen mindent, de erre néhány napos párizsi tartózkodás alatt se idő, se lehetőség nincs. A válogatás minden esetben kultúra, ízlés dolga, engem személy szerint már jó ideje érdekeltek Honoré Daumier karikatúra mellszobrai, amelyeket a parlament tagjairól készített. Többek között ezeket is itt láthatja a látogató, de a legtöbben ösztönösen a legfelső emelet felé igyekeznek, ami nem véletlen, hiszen itt természetes fényben tekinthető meg az impresszionista és posztimpresszionista gyűjtemény.
