Napok óta gondolkodom, hogyan tudnék eleget tenni a miniszterelnök október 23-i felhívásának. Isten bizony, a jószándék megvan bennem. A parancs úgy szólt: „Ha eljön az idő, álljatok ki a házatok elé, és védjétek meg!”
Valahogy az az érzésem, a kormányfő azt hiszi, itt Budapesten mindenki villában él. Úgy könnyú, ripsz-rossz kiáll az ember, és kész. De én például egy négyemeletes régi belvárosi házban lakom. Ha eljön az idő, el se férünk a kapu előtt. Iszonyú tumultus lesz. Ha csak a társaság egy része be nem áll a mellettünk lévő kínai büfébe (tudom ajánlani a harc szüneteiben a tojásos rizsüket szójás csirkével), de félek, az ilyen kiélezett helyzetben ez nemzetidegenekkel való paktálásnak számít. És – sosem lehet tudni – hátha statárium lesz, az embert azonnal elhurcolhatják a tojásos rizs mellől. Pedig előre kell fizetni.
Különben is, ha este jön el az idő, akkor a kapunkban a kukák állnak, a házgondnok mindig rendesen odakészíti őket a szemeteseknek. Ezért először is azt kell kérnem, csak akkor jöjjön el az idő, ha másnap nem kukás nap van. De ilyenkor sem lesz egyszerű a dolog, mert a liftben legfeljebb négyen férünk el, és a hívógombok is folyton beragadnak. Így aki a negyedikről sietne a háza megvédésére, biztos, hogy lekési az ostromot. Lehet persze lerohanni a lépcsőn is, de nálunk a lépcsőház elég sötét és kanyargós, abból tuti baleset lenne. Én például szemüveg nélkül nem látom a lépcsőfokokat, ezért lefelé menet csúsztatott lábtechnikával tapogatom ki őket. Ezt valahogy nem érzem elég katonásnak.
Probléma lehet abból is, hogy több lakás ki van adva bérlőknek, köztük külföldieknek. Ők is jöjjenek (de mi van, ha az ellenséggel cimborálnak?), vagy haza kell hívni a tulajdonosokat? Ez esetben kéretik pár nappal előre szólni, pontosan mikor jön el az idő.
Ez azért is célszerű, mert nálunk még a lakógyűlés sem szokott határozatképes lenni az első megadott időpontban. Mindig várni kell egy fél órát, akkor aztán akárhányan vannak, megtarthatják. Félek, így lesz a házunk védemével is, fél órát majd rá kell tartani.
Remélem, a kormányunk erről előre értesíti az ellenséget. Ja, és jövő szerdán ill. csütörtökön semmiképpen se jöjjön el az idő, akkor új zár kerül a kapura, és aki még nem kapta meg az új kulcsot hozzá, esetleg nem tud visszajönni, miután megvédte a házat.
Egyáltalán, ez a sok ember a négy emeletről, lakók, bérlők, honnan tudják meg, hogy eljött az idő? Jó, a köztévé biztos bemondja, de mi legyen azzal, aki elítélendó módon azt nem nézi? Lehetne esetleg az ilyeneknek, mint én is, kör sms-t küldeni? Most nem arról, hogy üljek át másik kocsiba, ellenkezőleg: ne üldögéljek sehol, mint egy rút szibarita váz, hanem pattanjak házat védeni..
Arról is rendelkezni kellene, pontosan milyen eszközök engedélyezettek a ház védelmére. Nem tudok róla, hogy bármelyik lakónak lenne fegyvere, Semjén – fájdalom – nem itt lakik. Nekem viszont van egy játék fénykardom, az unokák Csillagok háborúja-kultuszának idejéből. Még világít. Fogadok, másnak nincs ilyen a házban, azt mindenképpen felkötöm. De mit ajánljak a szomszédoknak, akiknek a háztartása nincs fénykarddal felszerelve? Hozhatják a partfist vagy a nyeles felmosót? Abból nekem kettő is van. Mivel én a fénykarddal fogok küzdeni, azokat végül is kölcsönadhatom.
Bár igaziból ahhoz volna a legnagyobb kedvem, hogy mint a hős egri nők, az erkélyről forró vizet öntsek a támadók fejére. Ebben van gyakorlatom: viráglocsolás közben is sikerült már megöntöznöm egy-egy békés járókelőt. De mi van, ha a ház előtt összegyűlt felfegyverzett lakógyűlést találom el? Ha kézitusára is sor kerül, végképp nem tudom őket megkülönböztetni az ellenségtől.
Tényleg, csak most jut eszembe: ki az ellenség? Nem sürgős, hogy megmondják, elég lesz akkor, mire eljön az idő.
A szerző Facebook-bejegyzése 2021. október 27-én.