Az orosz lapok (különösen az Argumenti i fakti valamint a Komszmolszkaja Pravda) szeretik ’grafikusan’ is összefoglalni személyiségek – főként egykori és mai politikusok – legjellemzőbb vonásait; így is segítve az ifjabb nemzedékeket ezen személyiségek könnyebb felismerésében… Ezt nevezik oroszul infografikának…
Lentebb csatolom (kissé magyarítva) a Leninről készültinfografikát – Lenin (egyelőre) még nálunk is ismert történelmi alak… a negyvennél idősebb nemzedékeknél különösen.
Míg korábban a leleplező családi oknyomozások elsősorban azt próbálták ’szellőztetni’, hogy Leninben föltehetően volt zsidó vérvonal is – ebben a cikkben csak azt erősítgetik, hogy a tatárok lakta Asztrahanyból származás következtében a mongol-tatár vérvonal a bizonyos: a Nagy Vezér arcberendezése, kiugró pofacsontja is erre utal.
(A számmal jegyzett ismertetőjegyek magyarítása a kép alatt.)
Forrás: Argumenti i fakti
Lenin 165 centiméter magas volt.
- Koránkelő volt (bármikor feküdt le, reggel hétkor mindig fenn volt már).
2. Fejfedő (európai emigrációja alatt végig keménykalapot hordott, Oroszországba visszatérésétől munkás-sapkát hordott, a munkásosztállyal való egységét hangsúlyozandó; a sildes sapkát fején hordta, zsebében vagy kezében tartotta; Moldova György egyik szatírájában a – magyar – szobrász, hogy még véletlenül se felejtse le a szoborról a nevezetes sapkát, tett egyet a fejére, egyet meg a kezébe – talán a zsebébe is jutott…)
3. Kopaszsága szimpatikussá, szerénnyé, bölccsé tette a tömegek szemében.
4. Kecskeszakáll (Lenin-szakáll) – nem mindig hordott szakállat; az emigráció és a bujkálás időszakában sokszor kellett arcot is változtatnia. A ’szovjethatalmat’ 1917. október 25-én (később ez lett november 7.) simára borotvált orcával hirdette ki. Pártutasításra később a festők ez alkalomból is – a később megszokott – kecskeszakállal ábrázolták…
5. Forradalmi álnév: a Lenin álnevet 1899-ben használta először az Uljanov helyett; senki sem tudja, ő maga sosem mesélte el, miért éppen ezt a nevet választotta (jelentése kb. Lénai, talán a szibériai Léna folyót idézi).
6. Beszédhiba: Lenin elvtárs raccsolt – ez a cári Oroszországban nem utalt arisztokrata beszédmodorra; raccsolását nem szégyellte beszédeiben és beszélgetésekben sem.
7. Öltözködés – Lenin mindig ’nagypolgárian’ öltözött (mellényes öltöny, kemény galléros ing, nyakkendő – sokszor idézték mondását: „A forradalmat szép és tiszta öltözékben kell megvalósítani”.
8. Babos nyakkendő – a fehérpöttyös nyakkendő szinte kötelező ruhadarabja volt, még a húszas években is, amikor a szovjethatalom országos kampányt indított (és vitt) a nyakkendő-viselés és más burzsuj öltözködési szokások eltörléséért.
9. Akut gasztritisze miatt Lenin sosem ivott alkoholos italt, de gyakran kortyolt a mindig keze ügyében lévő ásványvizekből.
10. Tintatartó-mánia – Lenin ’szerelmes volt’ a tintásüvegekbe; minden íróasztalán (sokszor még szószékein is) kellett lennie; ő maga is gyártott tintatartókat fából, kőből, száműzetése alatt még kenyérbélből is…
11. Macskamánia – Lenin elvtárs (és hű neje, Krupszkaja elvtársnő is) nagyon szerette a cicákat; a Nagy Vezér szerint a macska simogatása mindig segítette a nehéz munka utáni pihenésben, ellazulásban (ezért készült annyi fotó Leninről macskával az ölében).
A szerkesztő megjegyzése
Tíz évvel ezelőtt magyar lapok is beszámoltak róla, hogy olyan dokumentumok kerültek elő, amelyek Vlagyimir Iljics Uljanov zsidó származását bizonyítják. Nem tudjuk, azóta haladt-e előre a kutatás ilyen vonatkozásban, el lehet-e könyvelni tudományosan ezt a tényt, de mindenképpen érdemes elolvasni a Múlt-kor történelmi magazin cikkét. (Előtte még annyit, hogy orvosai nem tudtak rájönni Lenin rohamos leépülésének okára… És Sztálin elvtárs is idestova hetven év óta halott.)
Múzeumban Lenin zsidó származásának bizonyítékai
Először nyílik arra lehetősége az orosz átlagpolgároknak, hogy a saját szemükkel, írásos dokumentumok alapján győződjenek meg a régóta terjedő ‘híresztelésről’, miszerint Vlagyimir Iljics Leninnek zsidó felmenői voltak.
Egy olyan országban, ahol az antiszemitizmus régóta jelen van, egy effajta „örökség” végzetes lehet, főleg azon idős orosz állampolgárok számára, akik áhítattal néznek fel a birodalomalapítóra. Az Állami Történeti Múzeum kiállítási tárgyai között megtaláljuk Lenin nővérének, Anna Uljanova levelét, aki azt állítja, hogy anyai nagyapjuk ukrán zsidó volt, s csak később tért át a kereszténységre.
„Egy szegény zsidó családból jött, a keresztlevele szerint Moses Blank fia volt, a nyugat-ukrajnai Zsitomir szülöttje” – írta Uljanova 1932-ben Sztálinnak, aki 1924-ben, a forradalmár halálakor lépett Lenin helyébe. „Vlagyimir Iljics mindig zsidóként gondolkodott. Nagyon sajnálom, hogy családunk eredetét nem ismerték meg életében” – folytatódik a levél.
A cári uralom alatt a zsidók állandó tartózkodásai helye az ún. csertá oszedloszti nevű tartomány volt, amely a mai Litvánia, Lengyelország, Fehéroroszország és Moldova egyes, valamint Oroszország nyugati részeit fedte le. Sokan keresték a kapcsolatot a bolsevikokkal a cárizmus elleni küzdelem idején, egyesek még vezető szerepet is betöltöttek az 1917-es forradalomban; közülük a leghíresebb alighanem Trockij (eredeti nevén Bronstein) volt.
Az 1870-ben, Vlagyimir Iljics Uljanov néven született forradalmár azonban csupán orosz identitását hangoztatta. (mozgalmi nevét 1901-ben, szibériai száműzetése során vette fel.) A zsidó kultúra népszerűsítésének rövid periódusára a harmincas évek elején Sztálin tett pontot, amikor megkezdte a kommunisták közötti tisztogatást, a zsidók elüldözésére pedig sebtében felállított egy tervet, amely a kisebbség tagjainak összegyűjtését és a kínai határ mentén való letelepítését tartalmazta.
Uljanova megkérte Sztálint: használják fel Lenin zsidó származását arra, hogy eloszlassák, vagy legalábbis korlátok közé szorítsák az országban tomboló antiszemitizmust. „Azt hallom, hogy az utóbbi években megerősödtek az antiszemita hangok, még magában a kommunista vezetésen belül is” – írja az asszony, majd így folytatja: „Nem kellene eltitkolni a tényeket a tömegtől”.
Sztálin elengedte a füle mellett a kérést, s mindent megtett annak érdekében, hogy eltitkolják Lenin származását – magyarázta a kiállítás kurátora. Lenin hivatalos életrajzi kötetében a szerző, egyébként a forradalmár unokahúga, azt állítja, hogy a család csupán orosz, svéd és német gyökerekkel rendelkezik. A levél csak a kilencvenes évek elején került a történészek látókörébe, hitelességét sokan és sokszor megkérdőjelezték.
A kiállítás megvilágítja a Lenin halálával kapcsolatos részleteket is. Lenin 1922-ben, szélütése után állítólag annyira rossz egészségi állapotba került, hogy megkérte Sztálint: mérgezze meg őt. „Nem véletlenül esett a választása Sztálinra. Őszinte bolsevikként ismerte őt, aki egyenes és mindenfajta érzelemtől mentes volt. Ki más mert volna véget vetni Lenin életének?” – teszi fel a kérdést Uljanova. Sztálin eleinte hajlott volna rá, hogy eleget tegyen a kérésnek, de a Politbüro-tagok végül letérítették eredeti szándékáról.
