„Lengyelország és Magyarország csúf válása”

EUobserver

Az EUobserver Lengyelország és Magyarország csúf válása című cikkében megállapította: ami 2015- ben a lengyel Kaczysnki és a magyar Orbán „barátok, akik hasznosak is” kapcsolataként indult, olyan undorral és ellenségességgel ér véget, amelyet nemigen lehet legyőzni addig, amíg mindkét vezető nem távozik. A szerző emlékeztetett rá, hogy Varsó még három hónappal az Ukrajna elleni orosz támadás előtt
is annyira szerette Budapestet és annyira igyekezett elnyerni a tetszését, hogy vendégül látott egy eseményt, amelyre az oroszbarát pártok krémjét hívták meg egy közös politikai platform kidolgozása céljából. Az orosz támadás nyomán fény derült rá, hogy az illiberálisok soraiban repedések is vannak, nincs egység a szélsőjobb vezető politikusai között az alapvető kérdésekben.

A legutóbbi fejlemények fényt vetnek további eltérésekre a stratégiai kultúrában, néha egyenesen kafkaian szürreális helyzetekben. A feszült kapcsolat jut kifejezésre abban, hogy egy budapesti népszerű lengyel filmfesztiválon leállítják az áramszolgáltatást, és a magyar vezérkari főnök Hitler lengyelországi invázióját helyi konfliktusnak minősíti.

A kapcsolatok romlása 2022-ben egyebek mellett azzal kezdődött, hogy Orbán Viktor negyedik periódusát a megbékélés oroszbarát üzenetével nyerte meg, figyelmen kívül hagyva Ukrajna szabadságát. Ezzel egy időben Lengyelországban már 4-6 millió ukrán menekült volt, és a kormány tisztségviselői vonaton mentek Kijevbe cseh és szlovén vezetőkkel, hogy így juttassák kifejezésre Ukrajnával vállalt szolidaritásukat. Ez a látogatás jelentette a Varsó-Budapest tengely végét. A lengyel vezetők először csak a lengyelországi közhangulatnak tettek eleget, amely megbüntette volna őket, ha baráti kapcsolatokat ápoltak volna bármely oroszbarát vezetővel. Emellett Budapest számukra vonzó szélsőjobboldali attitűdjének varázsától elvakultan talán azt remélték, hogy Orbán végül a Kreml Ukrajna elleni agresszív akcióját elismeri annak, ami. Varsónak azonban hamar rá kellett jönnie, hogy ez nem így van. A szerző ismertette az áramszolgáltatás kikapcsolását a Lengyel Kulturális Intézetben, és megállapította: ez mindentől független, véletlen incidensnek lehetne tekinteni, ha Magyarországon nem lenne az ismert kényszerítő és korrupt gyakorlat, amely a helyi cégektől egészen a nagyvállalatokig terjed.

A magyar rezsim árnyéka rákos betegségként terjed a politikai kultúrában, és tizenkét év abszolút uralom után teret enged a legbűnösebb hangoknak, és nem csak a széleken, hanem a politikai diskurzus középpontjában is. Ezt követően a szerző részletesen ismertette az áramszolgáltatás megszüntetését, valamint a magyar vezérkari főnök említett megnyilvánulását, amely „feldühítette Varsót, a PiS-kormány
ezt nyilván árulásnak, hátba döfésnek érzékelte”. Nem véletlen, hogy a lengyel nagykövet nem túlzottan diplomatikus nyilvános reagálással ütött vissza, olyannyira, hogy Budapest meghajolt és bocsánatot kért.

„Kiderült azonban, hogy a Hitlertől való megszállottság mélyen jelen van Orbán kulturális véráramában. Orbán sokszor vádolták a nácikra emlékeztető propagandával, de május 12-én, Veszprémben mondott beszédében önmagán is túltett, amikor Hitler úgymond “európai egységet” célzó terveit az EU “egyre szorosabbra fonódó unióról” szóló víziójához hasonlította. A magyar vezető jól tudja, hogyan kell viszályt szítani, de valószínűleg még különbséget tud tenni a valóság és a hazugságok között. A baj az, hogy követői az idő múlásával hajlamosak elfelejteni a tényeket, vagy elutasítják azokat, hogy ezzel is közelebb kerüljenek ahhoz a szeméthez, amit a hatalom megtartása érdekében ismételget. És amely még nagyobb kockázatokat jelent a Magyarországon manapság táplált stratégiai kultúra számára.” – írta a szerző.

Lengyelország teljes erővel támogatja Ukrajnát, Magyarország az ideológiai hasonlóságok ellenére egy stratégiai rivális stratégiai partnerévé lett – állapította meg a szerző.

Fordította: Horváth Júlia

Kép: Tüntetés a varsói magyar nagykövetség előtt

Forrás: Újnépszabadság