A Nyugat első igazi közössége a járványban jött létre, és nemcsak a vakcinaversenyt nyerte meg, hanem bármi fog történni most már, lényegében megnyerte az ukrajnai háborút.
A világ a gazdasági korszakból az idő kapuján át az erő-, a geopolitika korába lépett. Ha azt kérditek, mi az első, legfontosabb változás a világban, akkor az a válaszom, hogy a történelem egy hatalmas lépéssel kilépett a viszonylag békés gazdasági korszakból, amely nagyjából a hidegháborús korszak végétől, 1989–91-től tartott 2020-ig. Olyan sokkok érték, amelyek a gazdaságtól elfordították a geopolitika, az erő, az erőszak korába.
Bármilyen furcsa, ezt a fordulatot először a világjárvány okozta. A világjárvány ugyanis, amellett, hogy megrázóan érintette a világot egészségügyi szempontból, három olyan döntésre kényszerítette a világ hatalmait, amelyekre nem voltak felkészülve és amelyek mindenképpen erő- illetve geopolitikaiak.
Az első erőpolitikai döntés, amelyről nem tudjuk, hogy milyen alapon és milyen sorrendben döntöttek a nagyhatalmak – bár lehet ezt persze mérni, de mégsem igazán tudjuk –, hogy Kína, Amerika és Európa a karantén, a bezárás mellett döntöttek; tehát a hagyományos középkori alapon, karantén-megoldással próbálták ezt a válságot megoldani. Előtérbe helyezték az életet a gazdasággal szemben. Ez teljes újdonság! És leginkább Kínában volt teljes újdonság. Azt gondolom, hogy ott történt az igazi döntés. Abban az országban, ahol minden korábbi esetben az élet ellen döntöttek: emberek pusztultak bele a járványokba vagy egyszerűen éhen haltak. Többször jártam Kínában, ahol el is mondták, hogy korábban rendszeresen 20-30 millióan haltak éhen vagy hunytak el járványokban. De erről csak úgy mellékesen beszéltek. Egy-egy járvány, akár a madárinfluenza, csak végigsöpört a hatalmas országon, miközben emberek haltak meg. És akkor mi van? – kérdezte a kommunista párt központi bizottsága. Semmi! Most először eldöntötték, hogy: karantént vezetnek be, leállítják a gazdaságot. Úgy gondolom, ennek egyértelmű és világos oka, hogy Kínában megjelent egy 550-600 milliós középosztály, amelynek a képviselői valahogy meglepő módon nem akartak lemondani az életükről. Egy teljesen más erőviszony alakult ki egyrészről vezetés, másrészről nem a választók, de mégiscsak az erővel és alkuképességgel rendelkező kínai polgárok között. Majd egymás után álltak le a világ országai, a létet a jólét elé helyezve.
A második döntés, amit meg kellett hozni – és ez egy hihetetlen döntés volt –, hogy a világ vezetői elhatározták, a vírus nem csak hogy van, hanem ez ellen vakcinát lehet találni, méghozzá nagyon rövid időn belül. Ráadásul ezt a vakcinát használni kell! Ez egy hihetetlen, tudományosan is fantasztikus teljesítmény, amit végrehajtottak, de ez biztonságpolitikailag – ma már látjuk – óriási versenyt jelent. Akinek van vakcinája, az túlél, akinek nincs, az meghal. Hszi Csin-ping nem azért döntött a zéró-Covid mellett, mert ő egy jó szándékú, derék vagy rossz szándékú, gaz zsarnok.
Kína elvesztette a vakcinaversenyt és pontosan tudta, hogy az öregeknek az a vakcina, amit egyébként Orbán Viktor elsőként beoltatott a magyaroknak, sajnos kicsit hatástalan.
Nem merte megkockáztatni, hogy ráengedje a népére a vírust, hogy ott több tízmillió ember meghaljon. A zéró-Covid melletti döntés, könyörtelen erőpolitikai döntés. Kijelenthető, ez volt az első igazi nagy geopolitikai csapás Kínára. A kínai emelkedés drámája: az ország megbukott a vakcinaversenyben. Ezt különben a kínai vezetés pontosan tudja, amikor ránéznek Hszi Csin-pingre: a nagy vezető nem tudta megoldani a járványválságot. Többé-kevésbé, de ebbe bukott bele a vírus- és vakcinatagadó Donald Trump is az USA-ban, nevezetesen, nem vette komolyan a vírust és Joe Bident gúnyolta, hogy miért ül a pincében.
A harmadik döntés, ami abszolút következik az előzőekből: kivel fogok össze a válságokban, adott esetben a járvány idején? Kik között teremtek közösséget és kik azok, akikkel megtagadom? A Nyugat első igazi közössége a járványban jött létre! Én is minden rosszat el tudok mondani az európaiakról, de a széteső, nemzetállami politikákkal egymással szembeforduló országok között az EU közös víruspolitikát és közös vakcinapolitikát próbált csinálni. Ez a régió ezt többé-kevésbé megcsinálta. Az USA végül is megcsinálta és az USA környezetében lévők is megkapták a vakcinát. Ki kap és ki nem vakcinát? Ez döntő jelentőségű kérdés. A Nyugat megnyerte a vakcinaversenyt és a Nyugat egysége is megnyerte a vakcinaversenyt. Ez egy óriási jelentőségű dolog! Kína és Oroszország pedig elveszítette.
Ha Kínának és Oroszországnak sikerült volna hatékony, tömeggyártásra és elosztásra képes vakcinát előállítani, akkor létrejöhetett volna egy nagy, Kína és Oroszország körüli geostratégiai szövetség a globális Délen.
Nem ez történt, a globális Dél rászorult a széles értelemben vett Nyugat segítségére. (Ha ez a Nyugat nem lett volna önző és szűkkeblű, hanem nagyobb tömegben osztja meg a vakcinát, ma másként néznének rá!) A járvány hihetetlenül nagy nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ez az amire rá kellett ébredni. Ki mikor rendeli el a karantént? Ki mikor reagál és hogyan? Ez nemzetbiztonsági kockázat és erőhatalommal jelenik meg. Ebbe bele lehet bukni. És ez nagyon fontos dolog, ezért újra mondom: a gazdasági kérdések átmenetileg mellékessé válnak. A világot a világjárvány után más szemszögből nézzük és más alapokon osztjuk fel. Beléptünk az erőpolitika világába.
A járvány után dönteni kellett: merre tovább? Még nem tudtuk, de a döntés arról szólt: béke vagy háború? Hogyan jövök ki a Covidból, a járvány okozta gazdasági, társadalmi és politikai válságból? A globális Nyugat, a Biden-adminisztráció Amerikája, a Merkel-Macron vezette Európa igyekezett vissza a békegazdaság, a zöldítés, a digitalizáció fejlesztési politikái és a középosztály felemelése felé. Surányi György ezt elemezte gazdaságilag. Döntő jelentőségű volt, hogy képes vagyok-e úgy kijönni belőle, hogy a „landoláskor nem csapja földhöz a gépet”. Fel tudok-e úgy emelkedni, hogy nem csapódok a földhöz? Fennállt a veszélye annak, hogy a túlzott állami beavatkozással, a nagy élénkítőprogramokkal nemcsak az eladósodás növekszik, hanem a tartós infláció veszélye is – ettől féltette Amerikát Larry Summers –, vagy hogy a késői és nem kielégítő nagyságú élénkítőprogramok nem tesznek elég üzemanyagot a gép felemelkedésébe és tartós repülésébe; ettől féltettük és féltjük Európát. Egy biztos: senki nem gondolt háborúra és fegyverkezésre.
Putyin orosz és Hszi kínai elnök is úgy számolt az afganisztáni kivonulás után, hogy Amerika már nem elég erős
| Fotó:SERGEI SAVOSTYANOV
| Forrás:AFP
Ám se a kínaiak, se az oroszok nem tudtak igazán kijönni a járványból és a járvány okozta társadalmi, gazdasági leállásból. Tele voltak és vannak társadalmi poszt-Covid tünetekkel. A kínaiak először felszállni sem voltak képesek. Nem merték, akarták, tudták felengedni a szigorú karantént, megválni a zéró-Covidtól, ugyanakkor a központi és a helyi vezetők szembetalálták magukat a sanghaji tömegtüntetőkkel: a kínai vezetésnek engednie kellett! Pedig eddig soha nem engedtek. Amiből a sanghaji munkások egyszer s mindenkorra megértették, hogy hatalmuk van. Oroszország vezetője már jóval korábban megértette, hogy gazdasági versennyel, békegazdasággal nincs esélye a globális Nyugattal szemben, így a Covidból nem volt igazán más visszaútja a nagyhatalmi státusz felé, mint az erő, a korlátozott vagy korlátlan háború útja.
A Trump-korszakból és a Covid-időszakból következett az, amit Surányi György elmondott: elkezdődött a „Kire számíthatok? Csak magamra!” időszaka. A protekcionizmus, az embargók és szankciók, az izolacionizmus, a bezárkózás kora. És akkor elkezdtek nem bízni a másikban, elkezdték hazatelepíteni az ipart, a szolgáltatásokat. Hihetetlenül megnőtt a bizalmatlanság és a félelem másokkal szemben. Nem vesszük elég komolyan Trumpot, én sem, de
Trump minden egyes alkalommal elmondta, hogy a kínaiaktól jött nemcsak a járvány vírusa, hanem a tisztességtelen kereskedelemé is.
Ami azt jelenti, hogy „a kínaiak ránk eresztették az összes lehetséges bajt”. Elárasztják Amerikát az összeesküvés-elméletek: végünk van, ezek mindenre képesek velünk szemben. Fontos változás: az erőszak korszaka lényegében két olyan elemet kapott hirtelen – a kereskedelmi háborút és a „járványháborút” – ebben az időszakban, amire nem voltak se a vezetők, se a társadalmak felkészülve.
Mindenki igyekszik elfelejteni, de a Biden-kormányzatot máig meghatározza, hogy egyik napról a másikra nem vette észre, hogy a szemük láttára összeomlott Afganisztánban az amerikai jelenlét. Az egész katonai akció, amiért huszonöt éven keresztül ott voltak, romjaiba dőlt. Úgy kellett kimenekülniük, hogy otthagytak mindent. Azok a képsorok, amelyek erről készültek, a vietnámi pánikszerű menekülésre emlékeztetnek. Ezt Trump a mai napig a Biden-kormányzat arcába vágja, miközben ő készítette elő az egész kivonulást. De ez teljesen mindegy, mert az a kérdés, hogy ki tudja ezt kommunikációsan előadni. Az afganisztáni összeomlás azt mutatta Hszi Csin-pingnek, Putyinnak és Orbán Viktornak, hogy Amerika már nem elég erős. „Akik így menekülnek, azoknak végük van. Bekövetkezett a Nyugat alkonya!” Nemcsak gazdaságilag, katonailag is gyengék! Döntő jelentőségű képzet Kína és Oroszország számára: az amerikaiak immár nemcsak politikailag és gazdaságilag hanyatlanak, hanem képtelenek katonailag uralni a világot! Ne feledjük, mire magához tért az USA katonailag Vietnám után, jó tíz év telt el, s a Reagan-korszaknak már a második fele zajlott. Azt kellett gondolnia Putyinnak és Hszinek, az iráni ajatollahoknak és Orbán Viktornak: ezek tíz évig hétszentség, hogy nem fognak sehova sem bemenni, senkit megvédeni. Továbbá Trump elnökként megígérte, hogy sehova nem mennek be, mindenhonnan ki fognak vonulni. Sőt, már Obama is azt mondta, hogy nem fognak bemenni sehová. És mentek kifelé a Közel-Keletről, Európából. Miután mennek kifelé, és megszűnt az ellenőrző és visszatartó szerepük, teljesen természetes dolog, hogy Vlagyimir Putyin körülnézett és azt mondta magának: „Hát nem volna észszerű egy kicsit kitolni a határainkat és befolyási övezetünket? Nem volna értelme, hogy ezt a nem létező Ukrajnát rendre tanítsuk?” Majd még magabiztosabban: „Nem kellene-e rendre tanítani a lengyeleket, a baltiakat, a románokat és Kelet-Európát? Ki fog nekünk ellenállni? Németország a legjobb barátunk. Az USA sehol sincs, ide se néznek.”
Putyin katonai akcióba kezdett. Elhiszem, hogy nemcsak Putyin és Hszi, de Amerika és Európa is háromnapos katonai műveletre számított. Orosz szemszögből: odamegyünk, a kis zöld embereink megfogják ezt a Zelenszkij nevű komikust, vagy falhoz állítják és agyonlövik, vagy elhozzuk és felakasztjuk a megfelelő cellában. Ezzel a dolog el van intézve. Majd beküldjük Janukovicsot és minden megy tovább, mintha mi se történt volna. Azt gondolták, hogy ez csupán három nap alatt lebonyolítható. Ha a nyugatiak szemszögéből nézzük, akkor számukra is három nap volt az élet, azzal a különbséggel, hogy szálljon fel Zelenszkij a helikopterre, repüljön el Varsóba és utána szomorkodunk, hogy Janukovics kormányoz, de végül néhány szankcióval belenyugszunk a helyzetbe. Nos, ehhez képest Zelenszkij nem szállt fel a gépre, és az ukránok két éve ellenállnak. Biden Amerikája az afganisztáni bukás után nem tehetett mást, Ukrajna mellé állt. Sőt, megszervezte az Ukrajna-barát, szélesebb – európai, ázsiai és ausztráliai – értelemben vett Nyugat szövetségét.
Ezzel a globális Nyugat nemcsak a vakcinaversenyt nyerte meg, hanem bármi fog történni most már, lényegében megnyerte az ukrajnai háborút. Ez a háború nem Avgyijivka falu ellen, nem azért folyik, hogy három vagy harminc kilométerrel jobbra vagy balra lesz a határ. Ez arról szól, hogy a Dnyeperig terjed-e Európa, az EU és a NATO. Hogy Európa határa, az orosz befolyási övezet határa itt, Záhonynál húzódik-e majd.
Akármit tesz Putyin hibrid háborúja és összes seregei, és akármennyire elárulja majd Trump Ukrajnát, az lényegében lehetetlennek látszik, hogy újra Janukovicsok menjenek Kijevbe. Ezt még Putyin sem gondolja. Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog állni Oroszországgal, ezt itt nyugodtan megjósolhatom. Mint hallom, ez még Orbán Viktornak is megjárta az agyát. Az elmúlt év őszén, belső emberek előtt azt nyilatkozta, hogy azért őt bizony aggasztja, hogy Ukrajna, Lengyelország és a Baltikum összefog és lesz egy komoly erőhatalom Északon, Románia és Moldávia is létrehoznak valamit Délen és mi magyarok itt állunk egyedül. Lehet, hogy Orbán Jeszenszky Gézát hallgatta, mert ezt Jeszenszky adta elő nemrég az Andrássy Körben. Betekintve egy másik szörnyű háború ablakán, ugyan borzalmas áldozatokkal jár, de egyértelmű, hogy Izrael képes a globális Nyugat segítségével a katonai győzelemre Iránnal és szövetségeseivel szemben.
Állítom, hogy a Nyugat egységének a létrejötte, legalábbis átmenetileg, lehetetlenné tette annak a forgatókönyvnek a megvalósulását, hogy jön egy autokrácia és lerohanja a demokráciákat.
(A 2024-es Pénzügykutató Napon, február 1-jén tartott előadás felújított, szerkesztett változata)
Megjelent a Népszava Szép Szó – Kentaurbeszéd rovatában 2024. április 27-én.
