Civil beszéd
Istenem, nincs abban semmi. Ki-ki azzal kereskedik, amije van. Ha csak vétója van, a becsülete meg kitelt, hát azzal. Vétóval. Eddig inkább revolvernek használta, de lassan elfogytak a töltények. Jobb volt eladni, amíg még ér valamit. Szórakoztató jelenet, jól hatna a legsikeresebb cowboyfilmben is: a Vadnyugat (Vadkelet) mindenkit sakkban tartó hőse egyszercsak hóna alá csapja a hatlövetűjét, és inkább alkudozni kezd az áráról. A híres westernhős, „Billy, a Kölyök” már nem a régi, és nem is kölyök.
Addig hadonászott a revolverrel, amíg a barátai is megsokallták. Az előzetes hírekkel ellentétben a németek is kiálltak a támogatások felfüggesztése mellett.
Megszavazták a visegrádiak és Meloni is, hiába üldögéltek valaha Orbánnal édes kettesben a templom lépcsőjén. (Ez még az az időszak, amikor miniszterelnökünknek szabad volt politizálnia templom előtt.)
Ahogy az üzletelésnél szokás, előtte fel kellett dicsérni az árut. Arról győzködtek mindenkit, hogy a vétó szent dolog, azzal a nemzeti szabadságharc zászlait védik. A vétókupec, amíg lehetett, a vétóvitéz lovagi öltözetébe bújt – az mégiscsak dicsőbb jelmez. Bár sajnálatos módon hiányoznak róla a megfelelő méretű zsebek, ezért jobb időben megválni tőle. Orbán 2020-ban -amikor az egész uniós költségvetés vétójával fenyegetett, ha (ki hallott még ilyet!) most először némely lopásgátló mechanizmust csatolnának hozzá – drámai hangra váltott: „Hazafias kötelességem megakadályozni egy olyan javaslat elfogadását, amely sérti a magyarok érdekeit.”
Teljesen igaza volt. Mint mindig. Képzeljük el, milyen pszichés válságot okozott volna nekünk, magyaroknak, ha váratlanul a szokott korrupciós szint csökkenésével kell szembesülnünk. Olyan lenne, mint a hegytetőn a ritka levegő. Engem már az is megrázott, hogy most, az alku válságos pillanataiban Tiborcz önként és dalolva (jó, talán némi apósi ráhatásra) nem vette föl az itthon elnyert uniós pályázati pénzt, nehogy tovább cukkolja vele a kintieket. Azóta rémülten figyelem: nem ülnek-e véletlenül a galambok is a verebekhez, mint József Attilánál. Mert akkor már biztosan végünk. Bár a verebektől eltekintve is elég aggasztó, ha Tiborcz a pénztől megundorodva egyszer csak a galambokhoz ül. Majd még neki is kell morzsát szórnunk.
Ehhez képest bontakozik ki igazán miniszterelnökünk felülmúlhatatlan rugalmassága. Még a hazafias kötelességét is képes hanyagolni, ha jó ára van a piacon a vétónak. Valahogy majd kimagyarázzák, hogy eddig Dávidként szembeszállt az európai Góliáttal, most viszont inkább csencsel a parittyájával.
Egyelőre nem kimagyarázzák, inkább lehazudják. A kormányinfón azt állították, Ukrajna megsegítéséhez végül nem lesz szükség hitelre, ők pedig csak a hiteltől kaptak hidegrázást. Mármint ettől a hiteltől, míg a paksi orosztól nem. A kínaitól sem. Ez egy ilyen szelektív hidegrázás volt, de mindegy is: azóta kiderült, hogy természetesen továbbra is hitelről van szó.
Még nagyobb tódítás, hogy az óriásvállalatok minimumadójánál – amelyet Orbán két hete még „munkahelygyilkos adóemelésnek” nevezett – azért ejtették el a vétót, mert most érték el, hogy a helyi iparűzési adó is beszámítható legyen az adóteherbe.
Jól hangzik, nem? Kár, hogy nem igaz. Ez a számítási mód már a tavaly októberi tárgyalásokon felmerült, a magyar kormány már ott megállapodhatott volna benne, ha nem akarta volna fenntartani a zsaroló pozíciót. Azóta tizennégy hónap telt el. Közben 13 %-kal értékelődött le a forint, amely most a megállapodás hírére rögtön erősödni kezdett. Tizennégy hónap inflációja lehetett volna kisebb, ha a szabadrablásukat védő zsarolgatás helyett valódi korrupcióellenes lépéseket tesznek. Ki-ki adja össze, mennyi pénzt vettek ki a zsebéből ezzel. Köszönjük, kormány.
Persze lehet, hogy tényleg csak a nemzeti büszkeség munkált bennük. Mindenáron meg akarták őrizni dicső dobogós helyünket részint a korrupcióban, részint egy szomorúbb versenyben, amelyben az Unió második legszegényebb országa lettünk. Megértem Orbán felhorgadását a görög EP alelnök valóban gyalázatos korrupciós botrányában. „Ideje, hogy lecsapoljuk a mocsarat itt Brüsszelben”- szólt a sértett szűzi erény hangján. Helyes. Csapoljuk, de üstöllést! (Nemzetiben engem sem tudnak lepipálni!) Még csak az kéne, hogy versenytársunk támadjon a korrupciós EB-n! Hát már ezt is elvennék tőlünk?
Bármit gondoljak a vétókupeckedésről, a végeredménynek örülök. Adott lehetőségek közül még mindig ez a legjobb az országnak. Orbánék valamivel szigorúbb kontroll alá kerülnek, könnyebben lebukhatnak, de ha teljesítik a mi érdekeinket, a közérdeket szolgáló feltételeket, nem omlik össze a gazdaság, jöhet támogatás, nem süllyednek nyomorba újabb százezrek.
És legalább kint is, bent is mindenki láthatta, kivel van dolgunk. Nem honvédő hőssel, csak vétókupeccel. Önök is rendelhetnek a neten karácsonyra szeretteiknek egy „Don Vétó” feliratú pólót. 7888 forintért kínálja az egyik, kiismerhetetlen meggyőződésű celeb. A Keresztapában a maffiacsalád élén Don Vitó állt, nekünk Don Vétónk van.
Illetve volt. A Don marad, a vétó eladva. Kicsit többért, mint 7888 forint.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. december 17-én.
