Manapság minden szédült iramban drágul. Legfeljebb annak örülhetünk: jó, hogy kapni. Ha nem is mindig annyit. A benzinadagot a kutaknál korlátozzák, máshol néhány árstopos termékkel teszik ezt. Na de a vérszem! Vérszem korlátlan mennyiségben kapható. Persze akárkinek nem, de régi-új főnökeink kaptak. Vérszemet. Hogy milyen áron, azt nem tudjuk, de mi fogjuk megfizetni, az egyszer biztos.
Nem mondom, hogy hatalmi és vagyoni ügyekben azelőtt túl visszafogottnak mutatkoztak, szó sem volt szemérmes hárításról, pironkodásról, vagy ha már szem, hát lesütött szemekről, szerényen rebegtetett pillákról. Az ember lassan visszasírta a „Ne mi nyerjük a legtöbbet!” időszakát. Hát mégis, ki a csuda nyerné, ha nem ők? Nem véletlenül vált korjellemzővé a „ne a legtöbbet…” helyett a „mindent is” szófordulat. „Mindent is” akartak.
Néhányan abban reménykedtek – talán még a szavazóik közül is -, hogy az újabb választási siker után megengednek maguknak és az országnak egy kicsit nyugisabb, békésebb időszakot. Hátha lecsillapodott a már sokszorosan kielégített hatalmi étvágy. De már az első napokban kiderült: a győzelem után csak vérszemet kaptak.
Ahogy a népszavazás ügyében is. Elkaszálhatták volna korábban is, de az nem lett volna taktikus. Akkor még kellemetlennek tűnt, ha a választási kampányban ismét bebizonyosodik: amióta ők kormányoznak, csak nekik volt szabad népszavazást kezdeményezni. A többinek coki. Hol a kopaszok, hol a dús fürtű választási bizottság vagy az Ab, de valaki mindig elgáncsolja. Hogy ez ne legyen túl világos, nem siettették a csak az ő delegáltjaikból álló, kezes Alkotmánybíróság döntését sem. A Kúria decemberben hagyta jóvá az ellenzék két fennmaradt kérdését. Az Ab mostanáig várt. Váratták. A győzelem után már a látszat sem számított. Az sem, hogy – mint a Népszavában Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász kifejtette – az elutasítás indokai pro forma sem stimmelnek. Nem államközi szerződésről van szó, hanem a kormány és a Fudan Hungary alapítvány közti megállapodásról, és nem a munkanélküli ellátás összegét, hanem időtartamát szabályozná a nép döntése. Na és akkor mi van? Működik a vérszem. Nem hinném, hogy a népszavazás érvényességétől féltek. Azt a lécet pénz, paripa, fegyver birtokában még nekik sem sikerült megugraniuk. Inkább attól, hogy az ellenzék a konkrét feladat kihívásában végre összeszedi magát, aktivistái újra összeállnak. Hogy is ne!
Vérszemet kaptak a pedagógusok ellenében is. Elég szégyen az ellenzéki pártok számára, de most nem ők, hanem az óvónők, tanítók, tanárok számítanak a legveszélyesebb ellenfélnek. Túl sok szimpátia övezi őket, szemben a rokonszenv eljátszásán egyre kínosabban, a pártok és volt miniszterelnökjelöltjük részéről vállvetve dolgozó hivatásos politikával.
Még jó, hogy a finom ízlésű Trump éppen pénteken nevezte videóüzenetében Orbánt „igazi úriembernek”. Képzeljük el, mi lenne a pedagógusokkal, ha nem az volna! Az oktatás urának megkapták tőle a rendőrminisztert, aki sietve közölte, a polgári ellenállás egyrészt nem létezik, másrészt megtorlandó. Nem lettem volna Gandhi vagy Martin Luther King helyében, ha Pintér lett volna a miniszterük. Ám a puhány, teszetosza brit birodalom vagy az Egyesült Államok jutott nekik, hiába, csak a hülyéknek van szerencséjük. De a Fidesz helyében sem, amikor polgári ellenállást jelentve be kordont bontott.
Elkészült a törvényjavaslat is: eddig csak átmeneti rendelet, most már kőbe vésett törvény rögzítené, hívhatják sztrájknak, ha nagyon akarják, de alatta is dolgozni kell. A vérszem egyre vörösebbé válik, lassan borogatni kéne. Kamillát ajánlanék. Remélem, ezeknek a gyógynövényeknek nem esik nagyobb bajuk, a környezetvédelemre nem nagyon számíthatnak. A környezet gondját mostantól a szükségképpen a legnagyobb környezetszennyező: az ipar tárcáját vezető miniszter viseli. A zöldeket különösen megnyugtathatja, hogy az illető a tárgyalókészségéről és empátiájáról híres Palkovics.
A „kecskére káposztát” elv egyebekben is érvényesül. Rogán illetékességébe tartozik a korrupció elleni harc és a polgári titkosszolgálatok felügyelete. Hallani is a sziklatömbök zuhanását kabinetfőnöke, Nagy Ádám szívéről, aki nemrég még fennakadt a Völner-ügy lehallgatásain. Na, ennek vége. Azt máris tudjuk, hogy marad kabinetfőnök. Bízunk benne, hogy az egyetemi vizsgái továbbra is jól alakulnak, azokat eztán sem kell személyes megjelenésével zavarnia.
Azért a vérszemek átható tekintetének kereszttüzében lesz némi örömünk is. Augusztus 20-án „Európa legnagyobb tűzijátéka” lesz – ígéri szintén Rogán.
Nehogy frászt kapjanak, ha a tavalyi guruló turult most kilövik az égbe. Nem lehet sokkal rosszabb, mint az Andrássy úton látni. Olvastam, a „vérszemet kap” kifejezés onnan ered, hogy az áldozatok szagát megérezve a ragadozók szeme már előre vérbe borul. Márpedig svéd kutatók analizálták, hogy a félelemnek tényleg szaga van, ami ezredmásodpercek alatt jut el az arra érzékeny agyakba.
Akik most vérszemet kaptak, azoknak különösen kifinomult szaglásuk van erre.
Szerintem a belenyugvásnak is lehet szaga. Azt is megérzik.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. május 21-én.
