Baj van. Nagyon úgy néz ki, elakadtak az uniós tárgyalások, még mindig nem jön a pénz. A kormány – nyilván a megegyezés késlekedése miatt – még be sem nyújtotta azt az igazságügyi reformcsomagot, amelynek március 31-ig már hatályba kellene lépnie. Inkább törölték a jövő heti országgyűlést, a „szupermérföldkövekkel” és a NATO-bővítéssel együtt.
Már nem is tagadják, hogy a kettő összefügg. A finn és a svéd NATO-belépés hátráltatásával simán zsarolják az Uniót is.
De lassan állást kell foglalni, akkor meg Putyin fog megorrolni. A diplomata-vízummentesség megvonásával már küldött egy ejnye-bejnyét magyar famulusainak, akikre eddig igazán nem lehetett panasza. A miniszterelnöknek újabb táncokat kell lejtenie, hogy egyikkel se vigye kenyértörésre a dolgot.
A táncrendben az utolsó tangóra Párizsban került sor, mint Bertolucci híres filmjében. „Tibi, te bitang, ó” – panaszolta tangójában Psota Irén is. Ez a bitang Unió most nem adja a lóvét olyan készségesen, mint eddig. Pedig a tangó Orbánék részéről már igazán tapadós, sorra megszavazzák az újabb szankciókat. A héten szép csendben megjelent a Közlönyben a rendelet arról is, hogy ott egye meg a fene, nem ragaszkodnak fennen hirdetett elvükhöz, mégis beszállnak a közös uniós projektbe Ukrajna újjáépítésének a támogatására.
Ugyan, ez nem pávatánc, hogy is lenne! Orbán párizsi vizitjén minimum egy sas tangózott. Madár, madár, mondhatnánk, de azért így mégis impozánsabb, nem igaz? Fb-oldalán az ibolyaszerénységű kormányfő az alábbi mondattal tette közzé Párizsba érkezését: „A sas leszállt.” Ah, a sas?
Próbáltam megfejteni. Armstrongék holdra szállásához méri magát, akik ezekkel a szavakkal jelentették a Sas nevű holdkompjuk leszállását? Tagadhatatlanul van vonzalma a Holdhoz. Talán Párizs után szívesen bizonyosodna meg ismét, még mindig olyan fényesek-e onnan nézve az eredményei. De egy híres amerikai film címe is ez volt: A sas leszállt. Ám ott az ellenséges Nyugaton (ez még stimmel) a nácik emberei landolnak, Churchill elleni tervekkel. Ezt végképp nem kéne emlegetni, pláne Gulyás kiszólása után a „faji alapú bosszúról”. A francia államfő sem örülne igazán az ellene irányuló szándéknak.
Hogy a tangó Párizsban mennyire volt sikeres, még kétséges. (A filmben rossz vége lett.) Atomügyben nyilván megegyeztek valamiben, hiszen Franciaország is az atomenergia pártján van. A mieink meg joggal aggódnak Paks II. egyre bizonytalanabb jövője miatt. Lehet, hogy nemcsak a paksi irányítástechnika szállításában pótolnák a vonakodó németeket, hanem végszükség esetén az iszonyú csúszásban és pénzszűkében lévő oroszokat is franciákkal váltanák fel?
De Orbánnak nem ez a legsürgősebb. A jövő héten uniós csúcs, nagy szükség volna Macron jóindulatára. A kormánysajtónk gyanúsan szűkszavú. Szegény Magyar Nemzet lelkesülten bizonygatja, hogy hát hiszen Macron is békepárti, vagyis egyetértettek. De még a megkérdezett szakember is hozzáteszi: Macron szerint az ukrán győzelem teremthet békét. Pöti diferansz.
A francia sajtó viszont siet leszögezni: Macron az orosz agresszió elleni egységes szankciók, az „európai értékek” és a „jogállamiság” fontosságára figyelmeztette vendégét, és sürgette a NATO-bővítés ratifikálását. Hát, ez nem éppen az, ami zene Orbán füleinek, de nyilván rábólintott, mi mást tehetett volna. Macron nem ügyetlen: többek között éppen ezért ült le vele tárgyalni.
Hogy tényleg ez volt-e a Sas (avagy Turul, lánykori nevén Páva) utolsó tangója? Most Párizsban igen. Vannak jelek arra is, hogy általában is kénytelen lesz jobban beállni az európai sorba. Persze úgy, hogy ez minél kevésbé zavarja itthoni hatalmi bizniszeit.
A hazai bálteremben azért folytatódik a tánc. A leglelkesebb hívek nyugalma kedvéért Orbán emberei az eddiginél is több epét öklendeznek az Unióra. Varga Judit március 10-én még „finisben lévő tárgyalásról” beszél, amelyről csak a „liberális média” és a „dollárbaloldal” terjeszti azt a rágalmat, hogy akadozna. 16-án már „brüsszeli bürokrata mocsárról” panaszkodik. Tisztára, mint egy liberális dollárizé. Hollik „közönséges zsarolónak” nyilvánítja az EB-t, Balla György káromkodik egy ízeset: „Brüsszel hazudik, mint a disznó.” Ha ez nem alapozza meg a barátságot, akkor semmi.
Orbán nem vetemedik ilyesmire. A bázist csak udvarolják körbe az altisztek, neki most muszáj kifelé mosolyogni. Ezért nem is jön Pestre ünnepelni. Ott nem értené a tömeg, hogy lett a vezérsasból barika. Március 15-i beszédének csak a végén van egy kis aktuálpolitikai farok. Egyébként – láss csodát – se szankció, se Brüsszel, de még egy árva LMBTQ-s pedofil sem. Csak megható mondatok a magyarokban lakó kis Petőfiről. Itt áll előttünk Petőfi Viktor. Akiben most éppen az a Petőfi lakik, amelyik ezt írta: „Megint beszélünk, s csak beszélünk.” Mit csináljon szegény: hiába unja maga is, minden ünnepen beszélnie kell. Úgy, hogy ne ártson a jövő heti csúcsnak.
Strapás tánc ez a tangó. Ide lépni, oda lépni, közel bújni, távolodni, ravaszkodni a hasonlóan ravasz Macronnal, és mindenfélét mesélni a szinte teljes egyetértésről.
Elvégre Párizs megér egy mesét. Vagy hogy mondják.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. március 18-án.