Civil beszéd
Tisztelt Kormányzati Tájékoztató Központ, azaz KTK!
Remélem, nem tetszik haragudni, hogy KTK helyett Katikának szólítom, de szinte családtag tetszik lenni nálunk. Több levelet kapok kegyedtől, drága Katika, mint némely rokontól. Pedig a JóKor című nyugdíjasoknak szóló kiadványban, amelyet szintén Katika jóvoltából kapok, olyan szépen biztatta az ifjabbakat Navracsics miniszter úr, (aki pedig, ha nem tetszik neki hülyeségeket diktálni, teljesen normális, intelligens ember), hogy „idős rokonaikat vigyék el a helyi fórumokra”! De az enyimek az istennek nem visznek el engem semmilyen fideszes fórumra, így aztán teljesen tájékozatlan maradnék, ha Katika nem levelezne velem.
De levelezik. Korábban már tájékoztatott a járványokról is, olykor még dr. Tiszti Cecília asszony videóját is csatolta, hogy megismerhessem összes decens kiskosztümjét (az a cakkos, fehér szegélyes sötétkék rém cuki volt), meg azt, hogy hol kaphatom azt a kínai oltást, amit időseken még nem próbáltak ki. Végül is valahol el kellett kezdeni azt a próbát, hát nálam kezdték. És még azt is megküldték időről időre, hogyan szavaztak a magyarok a Nemzeti Konzultáción. Mondjuk én nem, de Katika mégis, bár érdemtelenül, befogadott a magyarság nagy közösségébe, amit ezúton is köszönök. Nincs az a turul, aki ezek után a fejemre mert volna pottyantani röptében.
Ezt a hagyományt folytatta Katika, amikor még áprilisban informált a VOKS 2025-ről, mert most így hívták az újabb nemzeti konzultációt. Inkognitóban van, álnéven, hogy ne lehessen olyan könnyen ráismerni, talán körözik, vagy mi.
Szóval Katika a tavasz beköszöntével friss kedvre gerjedt, miként Balassi a végeken („holott kikeletkor az sok szép madár szól”), és megírta, hogy coki az ukránoknak. Az van nekik, nem Európai Unió, nemhogy gyorsítva, de sehogy. Akkor még nem is mondta, hogy ukrán kémek ólálkodnak közöttünk. Tessék elképzelni! Kettő, azaz 2 darab! Azért jöttek ilyen hatalmas erővel, seregestől, hogy megakadályozzák a voksolást. Inkább csapot-papot otthagytak Ukrajnában, még a magyar kisebbség sanyargatását és Orbán Viktor lejáratását is szüneteltették kicsinység.
De Katika, mit sem törődve a kéminvázióval, megírta nekem, hogy „az ukrán csatlakozás több százezer forintjába kerülne minden magyar családnak.” Ez még nem zaklatott volna fel annyira, hiszen a magyar kormány sokkal többe kerül nekem. Számíthattak is erre, mert hozzátették: „ez komoly pénzügyi és biztonsági kockázatokkal járna”.
Később a kormánytagok ki is fejtették, hogy egyrészt a banki átverések 80 százalékát ukránok követik el (ez ugyan a szakemberek szerint nem igaz, de kit érdekel az ő véleményük), plusz ide telepedne az egész ukrán maffia. Olvashatták Magyar Bálint könyveit a maffiaállamról, szóval ő is hibás.
De a szélsőjobb nemzetközi konferenciáján, a CPAC-on Szijjártó elmondta, hogy abból pedig nem esznek: „Nem fogjuk hagyni, hogy Magyarország az ukrán maffia átjáróháza legyen.” A kormányfő azt is hírül adta, hogy külön rendőrségi csoport alakul az ukrán kiberszélhámosok és a maffiatagok ellen. Az volt a munkamegosztás, hogy a nyugdíjasoknak a JóKorban írták meg az összes ukrán mocsokságot, az ifjabb nemzedék hallhatta péntek reggel Orbántól a Kossuthon, a vállalkozók pedig a Kamara ülésén. A virágárusok és villamosvezetők később következnek.
Nem tudom, ez a rendőrcsoport áll-e rá más nációk körülszaglására, mert akkor végre történne valami a Szijjártó minisztériumának összes levelezéséhez hozzáférő orosz kiberkémkedéssel is. De belátom, ez az ukrán dolog sürgősebb, mert ebbe maga Romulusz exfőparancsnok van benne nyakig. Mármint Magyar Péter nyakáig. Ami már úgyis megérett egy kis szorongatásra. Kár, hogy az egészet csak most vették észre, amikor Romulusz összetiszázta magát.
Katika a napokban újra írt nekem is. Biztosan látta, hogy nem küldöm vissza a szavazatomat. Megírta, hogy egyesek nem átallották a levélszekrényből kilopni a szavazólapokat. Volt külön postaszekrény-álkulcsuk, a kémeknek az semmi. Pláne, ha Magyar Péter személyesen segít nekik a laplopkodásban. Katika arra kért, jelentsem neki, ha én is így jártam.
Tisztelt Katika (KTK)! Nyugodjon meg. Megkaptam a szavazólapot. Csak felfordult a gyomrom tőle, így nem küldtem vissza. Azt már megszoktam, hogy lopnak, meg nem működik semmi, sem egészségügy, sem vasút, sem gyermekvédelem. De hogy egy megtámadott nép vérét használják fel berozsdásodott kampánygépezetük olajozására, abból hagyjanak ki.
Nem az ukránokkal van bajom. Nem ők lopták ki a pénzt a magánnyugdíjpénztárból, az egyetemeket, kastélyokat a közvagyonból. Nem az ukránok kriminalizálták a szegényeket, rokkantakat, hajléktalanokat. Nem ők KLIK-esítették az oktatást. Nem ők szüntették meg vagy állították át a lapokat, amelyeket olvastam. Nem az ukránok nyírják ki a megmaradtakat. Nem Ukrajna egy szem fia fosztotta ki apja nemzeti bankjának alapítványait.
Ukrajnának nem is fia van, hanem fiai. Akik épp harcolnak érte. Katikáék meg ott tesznek keresztbe nekik, az agresszor kedvében járva, ahol csak tudnak.
Szóval hagyjanak békén a VOKS 2025-tel. Majd voksolok 2026-ban, ígérem.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. május 31-én.
