Civil beszéd
Új szakasz kezdődik a Fidesz-kormányzásban. Erődemonstrációval válaszolnának a politikai térkép változására. Nehogy már azt higgye a jónép: fogatlan az oroszlán. Munkásököl – ha már nem is munkás – még mindig vasököl, oda sújt, ahova köll.
A „megtorló állam” olykor eddig is kimutatta a foga fehérjét. (Ha már egyéb állami funkcióit nem tudja teljesíteni.) Sztrájkoló tanárokat rúgtak ki, még L. Simonnak is távoznia kellett, amikor egy fotókiállításon nem tartotta be az ú.n. gyermekvédelmi törvény amúgy betarthatatlan, hülye előírásait. De ez azért nem vált mindennapossá, kerülni akarták a feltűnést.
Most, az új szakaszban már nem. Sőt, éppen hogy látványosan „statuálnak”.
Eddig ugyanaz a kéz hol az ostort, hol a mézesmadzagot lóbálta. A hatalom előszeretettel mutogatta joviális arcát: Orbán kockás ingben pálinkázott vagy disznót ölt, a (tényleg helyes) kisunokákkal húsvétolt. Büszkén viselte sörpocakját: ezzel csak jobban hasonlít a spin-doktorok által elképzelt átlagmagyarra. Németh Szilárd pacalt főzött pacallal (én is szeretem – nem Németh Szilárdot, hanem a pacalt), hogy kiváltsa a „nézd csak, tisztára, mint Józsi bácsi a bográcsozásnál” benyomást. Kedélyesen ránk kacsintottak: tudjuk, mi a dörgés, igaz?
Ha ez kevésbé hatott, akkor lehetőleg még mindig nem a Vasököllel pózoltak, hanem álságosan a politikai eszközzé lefokozott Szent Jobbal. Az álkeresztény szövegek: a kellő időben bedobott „templomból jövök” vagy „keresztet a Szabadság-szoborra!” nekik kedvező módon, nem a valódi törésvonalak mentén osztották meg az országot. Úgy tettek, mintha hívők és hitetlen keresztényüldözők csatája zajlana, és nem azoké, akik államot és egyházat szétválasztanák, és akik nem. Ügyes.
Ami persze nem jelenti azt, hogy akkor kussoljunk a mesterségesen tüzelt kulturális háborúban, például a kereszt ügyében, hanem azt, hogy magát a kulturális háborút, annak manipulációit és ízlésdiktátumait utasítsuk el. Ebben nincs igaza Magyar Péternek sem: ha a kereszt-vita és a hasonlók „gumicsontok” is, a gumicsontokból már olyan fal épült, ami eltorlaszolja az utat az előre haladás elől. Muszáj azt is lebontani.
Nem gondolom, hogy a taktikaváltás azt jelenti: mostantól végképp lekopik a jovialitás és szenteskedés kettős máza. De a hangsúlyok változni látszanak. Nagyobb teret kap a keménykedés.
A Szent Jobb helyett a Vasököl. A kedélyes hátbaveregetés helyett a jelképes fejbeverés. Több kirúgás, megtorlás, fenyegetés, mint eddig. Több Pintér, mint Navracsics.
Vannak persze a Vasökölnél régebbi hagyományok is. Ki ne ismerné az 1919-es plakátot: „Te, sötétben bujkáló rémhírterjesztő ellenforradalmár, reszkess!” Szinte ugyanezt a terminológiát hallottuk a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője és a Transparency International szakembere közti vitán a fideszközeli Tranzit fesztiválon. Természetesen az előbbi szájából, most ez a Hivatal a „párt ökle”, miként Rákosi az ÁVÓ-t nevezte. Persze szó sincs az ÁVÓ-hoz hasonló módszerekről, szerencsére változnak az idők, „finomul a kín”. Az ököl kesztyűt visel, a „rendre”, a „törvényességre” hivatkozik. Nem vág agyon, de le-lesújt. A vád most is a valótlanságok, „rémhírek” terjesztése volt a talpig becsületes kormányról. A „sötétben bujkálás” sem maradt el: a kritikus civilek a „szürke zónába tartoznak”. Nálunk az állampolgár nem lehet szuverén, csak a kormány.
Ellenséges hatalomnak minősül az Európai Unió is. A Transparencyy nem átallott pályázataikon pénzt nyerni! (Nem lennék Mészáros helyében, mintha ez vele is előfordult volna.) Itthon persze a gyanús civilek egy kanyit sem kapnak, ahogy a független sajtó sem juthat állami hirdetéshez. Bezzeg a kormányhűek! „Jól kell viselkedni!” – kiabál be valaki a kormányhű közönségből.
Hát ez az. Lánczi már fenyeget is: „Ti most egy állami szervvel kerültetek szembe”. „A játéknak most vége.”
Ez a rendszer taktikaváltásának ars poeticája. És itt működik a váltó, nem úgy, mint a vasútnál. Azonnali hatállyal felmentik az ország egyik legjobb gimnáziumát negyedszázada igazgató vezetőt. Mert közli: ők használják az oktatásban az okos eszközöket, hát miért szednék össze? Amit kellett, a házirendben már rég elrendezték. Sorra utasítják el a korábban renitenskedő iskolák igazgatóinak pályázatát, naná, hogy a Kölcseyét is.
Iványiék immár három iskolájának működési engedélyét vonják be két-három nappal a tanévkezdés előtt. A jórészt hátrányokkal küzdő, sajátos nevelési igényű, például autista, nehezen beilleszkedő gyerekeket dobnák át más közösségbe. Ha találnak. A főispánék olykor csak másik városban kínálnak fel iskolát, olyat is, ahol már nincs is férőhely, vagy már egyszer eltanácsolták a gyereket. A már nem tanköteles korú középiskolásokat sehol nem is kötelező befogadni. Bezárják a „hajléktalan ovit”, ahol az önkormányzati óvodáktól eltérően nem kértek lakcímbejelentést a menekültek, szívességi lakáshasználó hajléktalanok, társadalmi számkivetettek gyerekeitől.
Oda sújt, ahova köll? Tényleg? Nem szégyellitek magatokat?
Kis János a rendszerváltás táján azt írta: vigyázat, a vasököl néha „rozsdásnak találtatik. A rozsda, mint tudjuk, vérmérgezést okozhat”.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. augusztus 31-én.
