Civil beszéd
Na, ez az, ami szigorúan tilos. Az autópályán egy irányba száguldva egyszer csak leállni, és rükvercbe kapcsolni. Széteshet, de legalábbis vészesen megcsúszhat a járgány, ütközhet is, méghozzá épp az őt bizalommal követőkkel. A KRESZ egyetlen kivételt ismer: ha a vezető a várakozóhelyre akar beállni.
Lehet persze, hogy Orbánék rükverce, az átláthatóságinak csúfolt törvény halasztása épp ezt szolgálja. Várni és figyelni akarnak. Noha nem jellemző rájuk a túlzott óvatosság, azt azért nem kívánják, hogy kockázatos lépésekkel tovább rontsanak a helyzetükön. Hiába nyomták eddig tövig a gázt (a Putyintól szerzettet, mi mást), a kívánt célhoz, a biztos választási győzelemhez csak nem közelednek.
De a dolog nem látszik ilyen egyszerűnek. Ezért találgatunk. Jellemző, hogy a magyar honpolgárnak az még véletlenül se jut eszébe, hogy hátha igazat mondanak a magyarázatokban. Amelyek olyan nevetségesek, hogy Orbán pénteken a rádióban elő sem adta őket. Ehelyett inkább ukránozott, de az nem kunszt, álmából felébredve is folyékonyon megy neki. „Hány cukrot és hány ukrán kémet tetszik parancsolni ma a kávéhoz?” – kérdezik tőle reggelente. Kettőt, és löttyintsen hozzá egy kortynyi hideg(re tett) Ruszin-Szendit is, ha lehet. És lehet, amennyit a kedves miniszterelnök parancsol.
A Fidesz frakcióvezetője már 2014-ben szerzett bizonyos rutint a rükvercezésben – emlékeznek még a tizenkét éven felüli gyerekek reggeli drogszűrő vizeletvizsgálatának népszerű ötletére? Visszakoznia kellett, pedig milyen szép szertartás lett volna a diákok, politikusok és újságírók (mert rájuk is vonatkozott a javaslat) közös pisilése! Azért nincs soha nemzeti egység ebben az elátkozott országban, mert ezt az összeforrasztó szép eszmét is elgáncsolták.
Kocsis rükverc közben most azt találta mondani, hogy szakmai egyeztetésekre van még szükség. Persze, anélkül egy tapodtat se. Ha valami jellemző a Fideszre, hát az a szinte beteges egyeztetési kényszer.
Szóval ezt elvethetjük. Hacsak… hacsak nem arról van szó, hogy a hatalomvesztéstől rettegő Fidesz „erős emberei” morgolódnak. A főnök már nem látszik mágusnak, a kalapból elővarázsolandó nyúl vagy nem bújik elő, vagy az ő bokájukba harap. A lejáratások, támadások egyre gyakrabban fordulnak visszájukra. Uj Péter klasszikusainkhoz méltó költői leleménnyel ezt nevezi „önfarkába harapó vazelines lejtő”-nek. Utólag vagy az utolsó előtti percben többen – Gulyás, Navracsics, a Népszava híre szerint post festa még a Pesti Srácok főszerkesztője is – adnak hangot a törvénnyel kapcsolatos aggályaiknak.
A magyarázkodó Kocsis Máté a köztársasági elnökkel való egyeztetés szükségességére is utal. Az elnök persze sietve mossa le magáról a Káin-bélyeget: ő csak „észrevételeket” küldött. De küldött. Egy másik javaslatot már visszaadott javításra a Parlamentnek, ami azért még nem Zách Felicián felségárulása, de ha – renoméja maradék morzsáinak védelmében – másodjára is ezt tenné, az kínos volna.
Persze ha tényleg vannak ilyen finom repedések, akkor azok nem függetlenek a külpolitikai balhéktól. Trump messze van, és egyelőre csak bajt csinált. Az Unió viszont egyre keményebb, és e törvény ügyében nem biztos, hogy Orbán találna „vétópartnereket”. Hogy nem jönnek a zárolt pénzek, azt már beárazta. De az EU-ban már többen felvetették a gazdáknak járó agrártámogatás befagyasztását is. Ez vérre menne: a Fidesz legkitartóbb bázisát sebezné meg. Lehet, hogy ez már nem éri meg?
Többen úgy vélik, ez csak késleltetés. Ősszel majd újra kiélesítik Damoklész kardját. Kételkedem. Persze, készenlétben tartják, de hogy a választásokhoz közel teremtenének olyan konfliktust, amelyben a felmérések szerint nincs biztos többségük, az nem tűnik okos lépésnek. Ráadásul a civil szervezeteknek szeptember végéig meg kell kapniuk az 1 százalékokat, azt visszaszedni még nagyobb botrány.
Valószínűbb, hogy azokon a frontokon támadnak, ahol saját választóik biztosabb támogatására számíthatnak. Folyik tovább az ukránozás. A Pride-témára is ráerősítettek. Csütörtökön kijött a rendelet a szivárványos zászlók tiltásáról az állami (de nem önkormányzati) épületeken. Ott eddig se igen szivárványkodtak, vagyis csak a tábort biztató, önbizalom-növelő szövegelésről van szó. De ahol erősebb külső és belső ellenfél mutatkozik, arról a hadszíntérről kicsit visszavonulnak.
Van másik. Vannak mások.
Milyen szerepet játszottak a tüntetések, hídfoglalások, civil- és sajtótiltakozások? Nem osztom azok véleményét, akik szerint ezek feleslegesek, pusztába kiáltott szavak. Azt nem hiszem, hogy ezektől ijedt meg a hatalom (túléltek már nagyobb megmozdulásokat is), de ettől még fontos akciók voltak. Hatásuk kettős. Segítségükkel lehetett egyrészt riadóztatni a közvéleményt (több mint 70 százalék értesült a törvényről), másrészt – és ez a fontosabb – új keretet adni a történetnek. Ami a kormány szerint a szuverenitás honvédő fegyvere, az az új értelmezés szerint a leragasztott szájak, a kussoltatás eszköze. Nem a fényes kard a Nemzeti dalból, hanem maga a lánc.
Túl erős a kép. Bármi lesz, már nehéz volna kitörölni.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. június 7-én.