A Pincér-rock Kern András jópofa dala volt: „No de pincérek ne sírjatok,/ ez a tiétek, ez a pincér-rock,/ óóó, ez a pincér-rock.”
A pincér-rock most másképp szól. A pincér váratlanul a kampányok főhőse lett. Megjelentek a fideszes pincér-plakátok, s rájuk azonnali válaszként a Fidesz-gúnyoló pincéres képek. A fideszeseket maga Menczer Tamás, a párt új kommunikációs igazgatója harangozta be, megnyugtatva híveit: nemcsak plakátokon pincéreznek, hanem szórólapokon és online is.
Úgy érezheti, nem költöttek még eleget. Elvégre a kampány első hetében a számítások szerint csak ezerszer annyit feccöltek Facebook-megjelenésekbe, mint például a DK. Az erre a terepre koncentráló Momentumnál is százszor többet.
Ömlenek hát minden eszközről a pincérek, a Fidesz szerint Brüsszel hajlongó pincérei. Velük feleselnek a plakátparódiák, amelyeken Putyin csengőszavára Orbán, Kövér, Szijjártó és maga Menczer szállítják uruknak a kívánt fogásokat. Egyre pergőbb ritmusban szól a Pincér-rock.
Nem fér a fejembe, hogy a gazdasági fejlődést részben az idegenforgalomra alapozó kormány miért ábrázolja megvetendőnek a pincér szakmát. Persze, van jó és rossz pincér is, de kötve hiszem, hogy az arányok rosszabbak, mint a politikusoknál. És mindenütt vannak „fizetőpincérek”, akiknek a főnök megbízásából kizárólag a kasszírozás a feladata.
Ahogy a „jó pincérről” (szaknyelven: „vendégtéri szakemberről”) szóló szakmai fejtegetéseket tanulmányoztam a neten, rájöttem, hogy a politikusok inkább tanulhatnának a pincérektől. A New York kávéház egykori legendás vezetője pincér-tízparancsolatában például előírta: „A konkurenciát sose ócsároljuk!” De a mai írások is intelligenciát, együttműködési készséget, empátiát, tisztelettudást követelnek meg.
Menczer sajna elbukna a pincérvizsgán. Kifejezetten tiszteletlen a célközönségével, határozottan lebecsüli IQ-jukat. Ha valaki magától nem érti a pincérplakátot (rövidlátó vagy hülye, esetleg kimaradtak az életéből Kormos István Pincérfrakk utcai cicái, így nem értesült arról, hogy a pincérek régen frakkban dolgoztak), annak a szájába rágja. „A dollárbaloldal mindent végrehajtana, amit Brüsszelben parancsolnak.” „Brüsszel csak csenget egyet, és máris itt teremnek az alázatos szolgák.”
Mármint Pincérgyurcsány, gőzölgő levesestáljában a migrációval, Pincérkarácsony a fuj-fuj genderrel, és naná, hogy Pincérmagyarpéter is a háborúval. Amilyen undok, Pincérdobrev kezéből kaphatta ki a levesestálat, így annak már csak a frakk és a pincérmosoly jutott. Mindig a nőkkel szúrnak ki.
Pincérmagyar szerepe kissé ellentmondásos a vörös trónon ülő (jesszus, csak nem a Sátán az?) Ursula von der Leyen csengőszavára ugró sorfalban, mert épp az Unió dolgában tér el legjobban a baloldali ellenzéktől. De nincs az a szita, amin Menczer át nem látna. Erre tartják. Magyar is gyurcsányista, és kész. Igaz, Gyurcsány meg Magyar szerint igaziból orbánista.
Nem csoda, hogy Menczer nem akarja tovább komplikálni az amúgyis bonyolult világot. Ha Magyar már nem fideszes, akkor baloldali. És ha baloldali, akkor háborúpárti. Rejtő is megmondta, nem lehet minden (politikai) pofon mellé közlekedési rendőrt állítani. Különben is, már annyi pénzt és energiát öltek a dollárbaloldalizásba. Szóval legyen csak Magyar baloldali, háborúpárti. Orbán is meghirdette pénteken a rádióban: „Békére csak az szavaz, aki a Fideszre szavaz.” Ha csak úgy nem.
Európa mellett éppen ez a másik téma: az ukrajnai orosz agresszió, amiben érdemes és szükséges volna a baloldalnak Magyarral vitatkoznia, ahelyett, hogy hülyeségekbe kötne bele, és legszívesebben valamilyen politikai Chemotox-szal fújná le az új figurát a színpadról. Amely spraynél pedig vigyázni kell a célzással, nehogy valami hasznosat is elpusztítson.
Azt megértem, hogy a párttérkép felrobbanása idején mind a Fidesz, mind mi, baloldaliak a várvédelemre rendezkedtünk be. Csak nehogy félreértsük a látszólagos érdekazonosságot. A Fideszért sírjon az ő anyukájuk, de az komolyan aggaszt, ha Magyar Pétert (és mozgalmát), akinek világképe egybegyurmáz kormánykritikus és vitatandó nézeteket is, épp olyan ellenségnek tekintjük, mint Orbán rendszerét. Ez még taktikailag is kontraproduktív. Szemmel láthatólag nem növeli, hanem csökkenti a tábort. Épp a „megvédendőkben” kelthet ellenszenvet, pláne, ha megvezetett birkáknak tekintjük őket. (Ők sem azok, ahogy a fideszes szavazók sem.)
Inkább nyugtázzuk, amiben hasonlókat gondolunk, és tegyük világossá, amiben nem. Az erőket felőrlő kétfrontos harc helyett arról beszéljünk: akik elégedetlenek a NER-rel, azok most nyilván többfelé szavaznak. Igyekszünk, hogy mi legyünk a meggyőzőbbek, de tiszteletben tartjuk választásukat. Ahogy annak a tehetségét is, aki rekordidő alatt maga köré gyűjtötte őket. De akik a belpolitikai változások mellett több Európát, az orosz agresszor elleni egyértelmű erkölcsi állásfoglalást is akarnak, annak mi vagyunk a politikai otthona.
Ám mellettünk vannak más kiadó lakások is a házban. Előbb-utóbb ugyanezt Magyar Péternek is észre kell vennie. Nem érdemes eleve lehetetlenné tennünk a szomszédi viszonyt.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. május 4-én.
