Meghatódtam. A miniszterelnök gyönyörűen beszélt a svájci lapnak adott interjújában. Azt mondta, “részt kell vennünk Isten munkájában”. A maga részéről részt is vesz, az biztos. Egyelőre ugyan csak Mózes 1. könyvéig jutott el a részvételi lehetőségek tanulmányozásában, ott is Szodoma és Gomora történetéig, ahol is ezt a bűnös bagázst “kénköves és tüzes esővel” pusztítják el. Nálunk most egy másik bűnbeesett bandával, az Orvoskamarával szemben alkalmazza a kénköves és tüzes esőt. Csakis részvételileg, kissé tehermentesítve a Jóistent.
Nem is értem, mi ez a nyávogás. Most meg az a baj, hogy két nap alatt végigverték a kénköves és tüzes esőt a parlamenten? Hát semmi se jó? Amikor a pedagógus és ápolói béremeléssel vagy Finnország és Svédország NATO-tagságával húzták az időt, azért károgtak. Jó, hát van némi bosszújellege a dolognak, de hát Szodománál nem volt? Ott pláne melegekről is szó volt, ez még a Kamaránál nem merült el, de majd fog. Nekem a gyermekorvosok például gyanúsak. Nem pedofilok ezek?
Azon persze lehet vitatkozni, a kötelező vagy az önkéntes kamarai tagság a jobb. Mondom: vitatkozni. De arról itt szó sem volt. Nem feltétlenül vagyok rá büszke, hogy a mi kormányunk szüntette meg a kötelező tagságot. Nem azért, mintha nem lettek volna érvek az önkéntesség mellett is, hanem azért, mert ezt nem a Kamara vezetésével zajló politikai-szakmai vita közepén kellett volna megtárgyalni, kölcsönös indulatok közepette. Ám akkor legalább öthetes, valódi vita folyt az országgyűlésben, mindkét oldalon megfontolandó gondolatokkal. Most viszont nem is kérdés, hogy csak a megtorlás és kinyírás volt az egyetlen szempont.
Van itt nagyobb veszély is, mint a tagsági viszony. Eztán a rendőrminiszter által kinevezett Tanács tárgyalja az etikai ügyeket, és pénzbüntetést is kiszabhat. A miniszter emberei pallosjogot kapnak az orvosok fölött. Megtehetik, hogy felsőbb ukázra azokat marasztalják el, akik részt vesznek a Kamara tiltakozásában.
Nem lesz olyan nehéz a közvélemény egy részét az orvosok ellen fordítani. Kormányunk edzésben van. Ahogy a miniszterelnök már elhintette, hogy a pedagógusok lazsálnak, egész nyáron a lábukat lógatják, ahogy Kocsis Máté “pedofilsimogatással” rágalmazta a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, megy majd ez is, mint a karikacsapás. “Az orvosok veszélyeztetik az egészségügyi ellátást!” Mert eddig az maga volt a tökély, ezek a gonosz doktorok most züllesztik le, szándékosan.
Az sem igaz, hogy orvos- és ápolóhiány van, hiába óbégatnak. Az államtitkár megmondta még februárban: van belőlük éppen elegendő. Nyilván csak a fegyelmezetlen betegek rendre szoktatása érdekében kell kórházi osztályokat becsukni, többszáz háziorvosi körzetet évek óta üresen hagyni. Az egyik kórházban épp most rendelték el, hogy szülni csak munkaidőben, hétfőn 8-tól péntek 4 óráig lehet. Egy Fb-hozzászóló találékonyan továbbfejlesztette a rendelkezést: aki beleszül a tiltott időszakba, annak levonnak a gyeséből. Visszaesők esetén családipótlék-megvonás is alkalmazható.
De egyelőre az orvosokból kell bűnbakot csinálni. Szerencsére itt vannak az inspiráló történelmi példák, persze felhigított formában alkalmazva. Az orvosperek indítása Sztálin utolsó, félbemaradt tisztogatása volt 1953-ben. A rendszer egyik alapját képező politikai paranoiából lecsukatta a “kártékony orvosokat”, köztük saját háziorvosát. Azóta persze “finomul a kín”, nincs sztálinizmus (a paranoia és az ellenségképző taktika maradt). Már szóba sem jöhetnek nyilvános orvoskivégzések, mint az antiszemitizmusra is rájátszó Sztálin tervezte. Épp csak a Készenléti Rendőrség nyomoz az állítólagos kamarai “fenyegetések” után, igazán gyerekjáték.
Azért a sajtó működésében vannak bizonyos párhuzamok. Akkor a Pravda ment neki a “fehérköpenyes gyilkosoknak”, akik a vezetők ellen fordultak, eltennék őket láb alól. Most a kormánymédia háborog. Kormányellenes támadásról, “Gyurcsány tagozatáról”, az ellenzékhez guruló kampánydollárok “törlesztéséről” beszélnek. A hangnem a Pravdához képest a dúr helyett moll, de a ritmus ugyanaz. Az orvosok nálunk is “kártékonyak”, az ellenzék által képviselt idegen érdekeket szolgálják. Sztálin kiszemelt áldozatait arra kényszerítették, hogy angol kémeknek vagy cionistáknak, a szovjet patriotizmus árulóinak vallják magukat.
Aki nem halt meg a börtönben, az megúszta. Sztálin pár hónap múlva meghalt. Rosszul jött ki az orvosok elleni hadjáratból: agyvérzése után sok óráig nem mertek orvost hívni hozzá. Akik végül reszketve odamerészkedtek, rémületükben leejtették és eltörték Sztálin műfogsorát, majd csak Berija engedélyével merték a betegnek akár az ingét kigombolni.
Orbán nem Sztálin. Nem éles tölténnyel, csak riasztólövések céljából tölti újra a jelképes orvospereket. De ha már ilyen fogékony a történelmi példák iránt, érdemes volna azt is megfontolnia: ha sorra ellenséget csinálnak az orvosokból, tanárokból, tudósokból, a szellem embereiből, bárkiből, aki önállóan gondolkodik, annak most is rossz vége lehet.
És nemcsak a műfogsorra meg az inggombokra gondolok.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. március 4-én.
