Civil beszéd
Minden politikus kötelességszerűen közli a kampányban: csakis a sikerre készül, kizárt, hogy a másik győzzön, és különben is, úgy nem lehet küzdeni, ha közben a vereség forgatókönyvére is koncentrálni kell. Elvégre a sportoló sem úgy lép pályára… és így tovább, innen a szokásos blabla. Én is mondtam eleget. (2010-ben csak azért nem, mert rosszul viselem, ha teljesen hülyének néznek. Megteszik ezt készséggel anélkül is, hogy külön erőfeszítéseket tennék érte.)
De ez természetesen nem igaz. Értelmes politikus kalkulál, mérlegel, számol a lehetőségekkel, különben minek nézne, sőt, rendelne közvélemény-kutatásokat. A Fidesz különösen sokat költ erre. Orbán látja a számokat, érzi, hogy a föld mégis mozog a lába alatt. Kidolgozta a B forgatókönyvet is: mi van, ha buknak. Természetesen mindent megtesznek az A forgatókönyv, a győzelem érdekében: választójogi disznólkodás, fenyegetés, az ellenfél lejáratása (ha muszáj, kiiktatása), ellenségképzés, ígérgetés, pénzosztás.
De már készül a másik terv, a felkészülés a vereségre. Célja éppen az, hogy a vereség ne legyen tartós: minél hamarább, lehetőleg hónapok múlva újra győzelemmé lehessen fordítani.
Nem verik nagydobra. A németek sem nyomtatták ki az újságban a titkos Barbarossa-tervet, amellyel az újabb front megnyitására készültek. A Fidesznél ez afféle késleltetett Barbarossa-terv; nem területszerzésre, hanem az elveszett terület visszaszerzésére. Az eredeti Barbarossa (Rőtszakállú) Frigyes császárnak is több hadjáratot kellett indítania, hogy elvesztett császári jogait Itáliában visszakapja. Császári jogai elvesztésébe a mi szakálltalan császárunk sem nyugodna bele könnyen.
Persze, akad a Fidesz-oligarchák és vezérek között, aki baj esetén inkább menekülésre fogná. Gondolom, Tiborcz azonnal felkötné a nyúlcipőt – megtette ezt átmenetileg 2022 előtt is, amikor nem érezte biztosnak a Fidesz győzelmét. De Orbánt – és a környezetéből azokat, akiket egy bírósági ítélet külföldön, kellemesebb országokban is elérhetne – nem ez jellemzi. Nincs más esélyük, mint felkészülni a hatalom gyors visszaszerzésére. Olyan jogi, gazdasági, politikai feltételek teremtésére, amelyben az ország kormányozhatatlan, s a közhangulat vagy egy puccs, utcai zavargásokkal kiegészítve a megválasztottak ellen fordul. Kerül, amibe kerül. Még jobban tönkremegy a gazdaság és a jogrend, még jobban (akár az utcán is) elharapózik a gyűlölet, az erőszak, de ők visszajöhetnek. A „földet vissza nem adunk” egykori jogos igénye semmi ahhoz képest, amit bennük a „hatalmat, pénzt vissza nem adunk” bűnös indulata felkavar.
Már eddig is sokan aggódtak amiatt, hogy a Fidesz nem képes a békés hatalomátadásra. Legutóbb egy tévés kérdésre a közönség több, mint 90 százaléka válaszolt így, nyilván nem reprezentatívan, de jellemzően. Hiszen látták, hogy a Fidesz bebetonozza embereit, gazdasági szerződéseit és kétharmados jogszabályait. Legutóbb a Népszavában Simon Zoltán részletezte a „sorcserét”, amellyel a Fidesz újabb hosszú évekre ragasztotta székükbe a neki fontos embereket.
De most a hatalom gyors visszaszerzésének terve újabb elemekekel egészül ki. Ha szegény Horn Gyula terminusait akarnám használni, azt mondanám: újabb cölöpökre épül. Egyrészt az állam szempontjából létfontosságú ágazatokat, az informatika mellett a hadiipart játszanák át általuk irányítható magánkezekbe. A lakájmédia, az MCC és az alapítványi egyetemek kistafírozása után újabb, saját szellemi-ideológiai központ létrehozására is készülhetnek – mással nem lehet magyarázni a már kifosztott MTA elleni támadásokat, mint egy új, párhuzamos intézmény tervével.
Ennél is figyelemre méltóbb két újabb fejlemény. Az egyiket, Pokol Béla javaslatát legutóbb e lap véleményrovatában Hajdu Miklós és Lázár András ismertette. Ez olyan jogi konstrukciót (Alkotmányvédelmi Tanácsot) hozna létre Orbán embereiből, amelynek joga volna a választás eredményét az alkotmány veszélyeztetettségére hivatkozva fölülírni, az új parlamentet és az új kormányt szétzavarni. Nem biztos, hogy meg merik lépni, de hogy hasonlókon gondolkodnak, az fontos jelzés.
Még gyanúsabbak azok az agresszív lépések és stílusjegyek, amelyek kizárólag a fideszes kemény magot lelkesíthetik, egyébként kontraproduktívnak látszanak. De hátha nem kontraproduktívak, hanem a kívánt célt szolgálják? Hátha belátva, hogy a többség megszerzése kétséges, tudatosan csak egy kb. milliós-1,5 milliós kemény gárdát akarnak mozgósítani, akik 2026 után is készek az utcai és/vagy verbális, kommunikációs csatára, egy új kormány megbénítására, fenyegetésekre?
Noha kézenfekvő volna, de a kormánykommunikáció fő áramából eltűnt az ígért pénzosztások, új család- és anyasági támogatások napi szajkózása. A csalóka ígéretek helyét részben átvette a Harcosok Klubja-féle retorika és szervezés. Navracsics még mondhat szépeket, de a Menczer- és Jeszenszky Zsolt-féle figurák ideje jött el.
Orbán a harcosai előtt ki is mondta: „Béke akkor lesz, amikor győzünk.” Ha 2026-ban nem győznek, nem béke lesz, hanem háború.
A hadüzenet elhangzott. Hogy fogadjuk?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. június 15-én.
