„Si est vita…”
Jeles napokat éltünk. Pénteken hálaadó szentmise a belvárosi templomban Orbán Viktor születésnapjára, csütörtök este a listavezetői vita a köztévében, mondhatni: a pártatlan közszolgálat templomában. Előbbinek évente örülhetünk, utóbbinak 18 évente. Így legalább annál hálásabbak vagyunk.
Többünknek jutott eszünkbe egy másik „vita”, az ismert latin szállóigéből: Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita. Magyarországon kívül nincs élet, de ha van is, az nem olyan élet. Persze nincs az a szállóige, amit ne fordítottak volna már viccesen félre, gondoljunk a „Hannibal ante portas”- „Hannibál, azelőtt portás”-ra.
Annyi mindenképpen igaz, hogy ha a királyi tévében van is vita, az nem olyan vita. Tóta W. egyenest úgy aktualizálta a szólást: „Non est vita.”
Amiben semmi meglepetés nincs, hiszen az összes szabály ezt célozta. De arra mégsem számítottam, hogy a műsorvezető Németh Balázs mindjárt másnap éppen ezt hányja a szabálykalodába zárt résztvevők szemére: „nem mertek egymásra reagálni”.
Könyörgöm, mikor reagáltak volna? A reakciókra és egyben záróüzenetre kapott mindösszesen egy-egy percben?
Amivel akaratlanul segített is az ellenzéknek a rogántévé. Egyrészt nem akartak teret engedni érdemi rendszerkritikának és leleplezéseknek, óvni akarták Deutsch Tamást, ha már kevésbé támadható listavezetőt nem találtak. Az sem volt érdekük, hogy kiemelt figyelmet kapjanak a valóban esélyesek. Azt viszont nem bánták volna, ha az ellenzék egymás püfölésével tölti ki a műsort.
De nincs olyan fejreejtett ellenzéki listavezető, aki ne látta volna át: a kapott néhány percet nem fecsérelhetik arra, hogy egymást ekézzék. Két órára mintha rájöttek volna, hogy mégiscsak a Fidesz-rendszer az ellenfél. Most nem volt kétfrontos harc, nem volt „se Gyurcsány, se Orbán”, sem Magyar Péter, sem Donáth Anna részéről. (Utóbbi már a Partizánban elhagyta ezt a kelléket.) Dobrev és Magyar is csak egy-egy, nem túl erős célzást, éles helyett vaktöltényt engedett meg magának a másik rovására. Így összebeszélés nélkül is egymást erősítették a mondandók.
Ettől tartva a Fidesz előre bebiztosította magát: vita előtt híradó, vita után kormányhű elemzők elmagyarázzák a híveknek, mit kellett (volna) látniuk. Valami remek volt! Elvileg tudja az ember, milyenek itt a híradók, de mégis más elvileg tudni, hogy a pálpusztai büdös, vagy hogy a szomszédasszony erkölcsi talapzatának szilárdsága hagy kívánnivalót maga után, mintha az ember orra alá dugják (mármint a pálpusztait, nem a szomszédasszonyt), illetve személyesen szemrevételezheti a postás, az ételfutár, a gázóraleolvasó, a villanyszerelő és a kéményseprő számára nyújtott készséges szerelmi szolgáltatásokat (mármint a szomszédasszony részéről).
Most személyesen szagolhattam. Illetve szemrevételezhettem. Azt, hogy Karácsony igenis betiltja a páréves autókat, csak letagadja. Azt is, hogy Magyar Péter igenis sorkatonaságot akar, csak letagadja. Előbbiről Szentkirályi Alexandrától, utóbbiról a híradós hölgytől értesülhettem, aki az alkalomhoz illően aggodalmas kifejezést és divatos szemüvegkeretet (a szemüveg kultikus politikai tárgy lett) viselt egyébként bájos orcáján.
Ennél is jobb volt a vitát követő elemzés. Kiderült, hogy a legjobb Deutsch Tamás volt, (ki hitte volna!), a többiek csak Orbán-gyűlöletben versenyeztek, ráadásul elkövették azt a hibát, hogy túl sokat beszéltek korrupcióról, ami már 2022-ben sem érdekelt senkit. Azt már a Magyar Nemzetből tudtam meg, hogy „Deutsch Tamás helyretette Dobrev Klárát és Magyar Pétert.”
Naná, majd nem.
Ez már a vita utánja. A legnagyobb kérdésre a résztvevőknek a vita előtt kellett felelniük. Elfogadják-e a nevetséges feltételeket, bemennek-e, borítanak-e ott asztalt?
Végül – egymás legyávázásától is tartva – a részvételt választották. Igazuk volt: a királyi tévé közönsége most először hallhatott a lopások nagyságrendjéről, az újabb köztársasági elnöki botrányról, a csádi kalandorkodásról, a pénzükért mégiscsak szeretett bevándorlókról, vagy akár arról, hogy Deutsch az EP legtöbbet hiányzó tagja. Most szembesülhettek azzal is, hogy az ellenzék (akikről Deutsch csak a „háborúpárti dollárbaloldal” tőmondatát bírta szajkózni, minden mástól eltiltották, pedig isten bizony nem ennyire hülye, mint amit játszatnak vele)
talán mégsem az a „vérnősző barom”, aki háborúért liheg. Az is elég kínos felismerés lehetett, hogy lám, az ellenzéki politikus sem mind kretén, egészen emberformájuk van, sőt: értelmes mondatok jönnek ki a szájukon, ha hagyják.
Ezért már megérte bemenni, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Fidesz újabban visszaerősödött. Mi azt hisszük, már kontraproduktív, de valójában újra beleragad a fülekbe a háborúpártizó rágalomária.
Az már vitatható, hogy ha már bementek, nem kellett volna-e látványosabban fütyülni az idióta szabályokra, kivenni a show-t a műsorvezetők kezéből. Igaz, ehhez legalább minimális taktikai egyeztetés kellett volna az ellenzéki vetélytársak között.
Itt még nem tartunk. De hát mindennek rendelt ideje van.
Ha rajtam múlna, én már rendelném.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. június 1-jén.