Megkönnyebült sóhaj hagyta el minden magyarok ajkait. Pár napja sikeresen végetért a Fidesz XXX. kongresszusa. Természetesen újraválasztották Orbán Viktort, még ő sem volt meglepődve, hiszen szavai szerint menet közben nem cserélünk lovat, ha még van benne szufla. Maradhat alelnöki székén (listázó) Kubatov, (pacalos) Németh Szilárd és (kupakos) Kósa. A kormányzó párt intellektuális elitje. Imponáló.
A szuflabajnoki címet a pártelnök előzékenyen kiterjesztette a teljes kormányra. Ők a „nindzsakormány” nevet kapták. „Mi úgy tervezzük, hogy a bevetés után nem mi, hanem az ellenség marad a földön, mi pedig épen és egészségesen visszatérünk a bázisra.” Szerintem néha kicsit elmehetnének szabadságra, hogy ők is, mi is pihenhessünk, de ha nem, hát nem. Hiába, nehéz sorsú ország vagyunk, most meg még ezek a nindzsák is. Én speciel jobb szeretném, ha egy miniszter értene a szakterületéhez, és szép békésen intézgetné mindnyájunk javára az ügyeket.
Persze a nindzsák is szakemberek a maguk módján. Vesztemre kigugliztam, pontosan milyen harcművészetben jártasak. Nem tudom, merjem-e idézni (kész politikai becsületsértésnek tűnik), de ha ez van írva, hát ez van írva. Eszerint a nindzsa „a szamurájokkal ellentétben a sötétség és lopakodás mestere, aki inkább a ravaszságban és gyilkosságban jártas”. Pláne, hogy a lopakodást először lopkodásnak olvastam.
Lehet, hogy a miniszterelnök is megnézte a definíciót, mert a bonyolultabb hasonlatokat nem értő pórnép számára még egyszerűbben körülírta a ravaszság erényét: kormányára a „gógyi és vagányság” jellemző. Azzal is adott a közérthetőségnek, hogy a nindzsát csak úgy egyszerűen nindzsának nevezte, és nem „kagimonokiki”-nek (nem, nem monokini, tessék még egyszer nekifutni), mint friss információim szerint egyes vidékeken hívják.
Az önmagában is nagyszerű, ha egy párt eljut a XXX. kongresszusáig. Az SZKP-nek például nem sikerült, valahol a huszonvalahányadiknál abbahagyta, mert közben felbomlott a birodalom.
Utánanéztem: más magyar szervezetek is ritkán élik meg a XXX. kongresszusukat. Egy ilyet azért találtam, eddig nem ismertem őket: ez a BEBASZ, a Becsületes Emberek Baráti Szövetsége. Nem én tehetek róla, ők használják ezt a rövidítést. Ilyenek ezek a civilek, jó, hogy őket is megfegyelmezi az új szuverenitásvédelmi törvény. Mert ki tudja, lehet, hogy ezek is a guruló dollárokból ba… bocsánat isznak be.
Itt ugyebár ilyesmiről szó sem lehetett. A hangulatot ehelyett két konferanszié: Varga Judit és Szita Károly fokozta. Gondolom, az idősebbek kedvéért, akiket ez Kudlik Júliára és Antal Imrére emlékeztethette. A mostaniak persze sokkal jobbak voltak.
Egyébként is volt móka, kacagás, például amikor a pártelnök nagyívű távlatokat nyitott meg: „150 éve nem látott lehetőség előtt áll az ország”, nyerésre állunk a zöld átállásban. Nekem eddig az akkugyárakról nem ez jutott eszembe, de kiderült, hogy rosszul értem a dolgokat. Már megint. Nem a zöld ideológiát kell t.i. magunkévá tennünk, isten ments, mert az „kommunista, sőt jakobinus”. Az kéne még csak nekünk!. „A kormány álláspontja: zöldenergia igen, zöldideológia nem.” Itt kezdtem elveszteni a fonalat, de a miniszterelnök kisegített: ők csak „egészséges és természetes világot akarnak a teremtés rendje szerint”. A „teremtés rendjének” még utána kell néznem. Valami olyasmi lehet, hogy a Jóisten a 7. nap után még rádolgozott egy kicsit, és a 8. napon megteremtette a kínai akkugyárakat magyar földön. „És látá Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.”
Ennyi magyar siker között a brüsszeli bürokraták csak kapkodják a fejüket. Mindezt letolt gatyával, mert Orbán szerint nem képesek „felkötni az alsóneműjüket”. Bár ennek is van előnye, legalább látszik az eredeti nemük. Nem csoda, hogy pár nappal a kongresszus után arra intette a svájciakat: „Ha azon gondolkodnának, hogy csatlakoznak az EU-hoz, gondolják át még egyszer!”
De a kongresszus fénypontja mégiscsak az volt, hogy Orbán megrendelte a frakciótól a szuverenitásvédelmi törvény benyújtását. És láss csodát, két nap múlva már benn is volt! Ez is 150 éves távlatokat nyit meg. Legalább annyi időre elveszi a civil szervezetek kedvét a közélettől.
A kongresszusi nindzsák jól végezték dolgukat: az ellenzéki pártokat már félig megfojtották, most ott keringenek a még mindig népszerű civil szervezetek körül. Lopakodva, sötétben, ravaszul, gyilkosan, vagyis nindzsa módra.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. november 25-én.