Megmondom, mi tetszett a legjobban a miniszterelnök évértékelőjén.
Nem, nem Várkonyi Andrea Dolce Gabbana pólója, ami a sajtó szerint 292 ezer forintba kerül. Nem is az ugyanonnan való öve, állítólag 257 ezerért. Mikor öltözzön az a szegény asszony félmillióba (legalábbis derékig, a többiről a slendrián média nem adott pontos tájékoztatást), ha nem egy ilyen ünnepi alkalommal! Csak nem akarhatta, hogy a férje szégyenkezzen miatta… (Szó se róla, tényleg csinos volt.)
Nem is a kormányfő nagyívű víziója tetszett, amit ilyenkor menetrendszerűen fel szokott vázolni az ő népének. Mert az most elmaradt, homlokát a jelen gondjai felhőzték be. Itt állunk télvíz idején víziótlanul.
Nem is az, hogy akkor legalább megnyugtató magyarázatot adott volna a napirenden lévő kérdésekre. Ezekről sem beszélt: egy árva kukk sem hangzott el akkumulátorgyárról, egészségügyről, az Orvoskamara lázadásáról, Erasmus-programról és egyetemekről, pedagógus- és diáktiltakozásokról. Illetve pedagógusokról mégis: csak úgy lazán, de megkezdte összemosásukat a pedofilokkal egy iskolai asszisztens botránya kapcsán.
Hogy akkor mi tetszett annyira?
Hát a rakodómunkás. Láttam Orbán fb oldalán, hogy a miniszterelnök kora reggel szemlézte a produkció helyszínét. Nyakában még nem a szép világoskék nyakkendő (lehetett szavazni az oldalán arról, milyen színűt vegyen, már várom a plakátokat, hogy a magyarok 97 százaléka a kéket választotta), hanem egy sál. Amelyről Nagy-Magyarország ezúttal sajnálatosan hiányzott.
Ennek ellenére kedélyesen szóba elegyedett a rendezkedő munkásokkal, kérdezvén, ők rakják-e össze a színpadot.
Erre jött az én hősöm, a szarkasztikus rakodó. Azt felelte: „Nem, mi vigyázunk rá, hogy ne vigyék el!”
Ez a mély társadalmi ismeretekkel felvértezett honpolgár jól ismeri a NER elitet. Tudta, miféle közönség tölti majd be a díszhelyeket.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. február 19-én.