Ne, ezt ne.
Ne lépjünk az ő lábnyomaikba, ha egyszer nem az ő útjukat akarjuk járni. Igen, én is olvastam, hogy a Fidesz magánnyomozók megbízásával dossziékat állít össze a körzeti jelöltjeinkről, és akkor a Pegasusról vagy a kormánysajtó módszeres lejárató kampányairól még nem is beszéltünk.
Azt is tudom, hogy a magánéletben kurkászás, a “terryblackezés”, az ízléstelen vádak megfogalmazása Vonától Jakabig a jobbikos vezetőknek különösen kijutott.
De akkor se ugyanazzal a tölténnyel lőjünk vissza.
Szájer ügye más. Ott nem meleg párkapcsolatról, hanem különneműekkel se túl rokonszenves orgiáról, a valóságot kétségbeesetten lehazudó pucér menekülésről volt szó. Ez valóban alkalmas a politikai hazugság és álszentség leleplezésére.
De azt már nem helyeseltem, amikor az általam is választott és támogatott miniszterelnökjelöltünk Orbán Gáspárt keverte bele az érvelésébe.
Most sem tartom elfogadhatónak, hogy a jobboldali ellenzéki portál a KDNP politikusát azzal állítja célkeresztbe, hogy közöl róla egy 1972-es titkosszolgálati jelentést, amely szerint papnövendék korában “homoszexuális problémák” merültek fel vele kapcsolatban. Már bocsánat, de mi közöm hozzá? Nem is akarom, hogy legyen. Ha esetleg tényleg voltak ilyen problémái, épp eleget szenvedhetett miattuk egy papneveldében. Ha a titkosszolgálatok mellényúltak, pláne nem kellene begyalogolni utánuk a mocsárba.
A KDNP politikusai épp eleget vétettek az országnak. Politikájukkal tették, és nem a létező vagy nem létező szexuális hajlamaikkal. Mert tévedés ne essék: ha a Fideszben és a kereszténydemokraták soraiban csupa heteroszexuális macsó bika foglalna helyet, ocsmány melegellenes kampányuk akkor is undorító volna.
Forrás: Újnépszabadság
