Persze, elszomorodtam az utolsó hét huzavonáitól. De isten ments az afféle önbeteljesítő szomorúságtól, amelyik feladja a harcot! Bárkire szavazunk az előválasztáson, akit le akarunk váltani, az nem a nekünk kevésbé tetsző jelölt, mégcsak nem is egyszemélyben Orbán, hanem a nevével fémjelzett rendszer.
Az, amely kiöli a világunkból a szolidaritást, a részvétet, a méltányosságot, az önálló szellemet, az elegáns érvelést és a humort, a felvilágosodás és a progresszió európai örökségét, és igen, még a nemzeti összetartozást is. Inkább megfeleznék a nemzetet, kizárnák belőle a fél országot, ami nagyobb öncsonkítás, mint Trianonban volt.
Bárki az előválasztás nyertese, a verseny végeztével őt fogom támogatni. Mert ha csak annyit tesz kormányon, hogy felemeli a tankötelezettségi korhatárt, tudás adna a szakmunkásképzésben is, már nem kerülne ki évente újra és újra többezer fiatal félanalfabétaként az utcára. Ha csak annyit, hogy télre volna több szociális alapon adott tüzelő, már nem fagynának meg ennyien a saját lakásukban. Ha csak annyit, hogy nem sodor az EU szélére, nem ültet minket a nemzetközi szégyenpadra, már emeltebb fővel járhatnánk. Ha csak annyit, hogy nem hazudja le, nem zárja el a híreket, már okosabbak lehetnénk. Ha csak annyit, hogy nem forgatná fel a gyomrunkat az úrhatnámság homáros-helikopteres-jachtos ízlésficamaival, már jobban tudnánk, mi a szép, és mi a bunkó. Ha csak annyit, hogy nem üldözné a kiszolgáltatottakat segítő szervezeteket, már többen érezhetnék magukat embernek. És ezt a kettő közül mindegyik megtenné. Még az ennél többet is, a fontosabbat is.
Úgyhogy megyek előválasztani. Ezeknek, ennek a hatalomnak én nem leszek szomorú! Már csak azért sem, mert őszinte kárörömmel töltenek el a hírek az ő válságstábjaikról. Hiába költöttek el százmilliókat (persze a mi pénzünkből) stopkarácsonyos plakátokra, petíciókra, most dobhatják őket a kukába. Szervilis sajtójuk és elemzőik hiába szajkózták tízezerszer, hogy az előválasztás lejátszott meccs, hiszen előre megegyeztek, hogy Karácsony jön ki a végén, most kezdhetnek új szövegeket kiizzadni. Pech.
Azért nekik se könnyű. Nekünk se lesz. De ki a csuda számított könnyű küzdelemre? Hát akkor, vissza a pástra! Most jön a java, most jön a neheze, most jön a lényeg.
Forrás: Újnépszabadság
