Civil beszéd
Jó, tudom. A gyerekek túl sok időt töltenek a kütyüikkel, hülye játékokat töltenek le, és nem átallanak még az órán is gombot nyomkodni meg egymással chatelni. Ideje volt törvényileg rendet csinálni.
Bezzeg az én időben még cédulákat küldözgettünk egymásnak, dehát régen minden jobb volt. Vagy rosszabb, amennyiben ez az állampárti diktatúra viszonyainak volt köszönhető, ez még további elemzést igényel. Bár nem értem, miért nem tiltották be a papírt és a ceruzát, akkor nem firkálhattunk volna mindenfélét, aminek garantáltan semmi köze nem volt a tananyaghoz. Vagy legalább a könyveket, mert azokat is olvastuk a pad alatt.
Nekem kérem, még a copfomat is huzigálták a fiúk, mégsem számíthattam állami védelemre a lányok kötelező kopaszra nyírása vagy a fiúk kollektív betiltása formájában. Utóbb átgondolva, egyiknek a következményeivel sem éltem volna szívesen együtt, de hát a tilalmaknak nem is az a célja, hogy a gyereknek jobb legyen.
Később, a fiam nemzedékében történtek vértelen kísérletek az akkor divatba jött zsebszámológépek tiltására (tanulja meg a szorzótáblát a büdös kölke), de ezek hamar elhaltak. Volt még a „hétfőn nincs tévéadás, nehogy felbomoljanak a családok” kádári korszaka, de ennek is hamar vége lett.
Könnyen ironizálok, az én pályakezdő pedagógus koromhoz képest ma sokkal nagyobb konkurencia kell felvenni a versenyt a diákok figyelméért vívott harcban. Pláne, ha nagy létszámú az osztály, végsőkig kimerült, túlórákkal, helyettesítésekkel agyongyötört a tanár, vagy maga sem a saját szaktárgyát tanítja. Sok iskola házirendjében tiltják is a mobiltelefonok, okos eszközök bevitelét a tanterembe. Ezt is megértem. De a kisebb unokám sulijában kötelező az órákon a laptophasználat, gyakorlatilag ezen dolgoznak, tanulnak. Ahogy az iskolákban már rég digitalizált a naplózás, az ellenőrző könyv, a szülőkkel való kapcsolattartás is.
Nem volna-e jobb, ha a „gépromboló” attitűd helyett inkább megtanítanánk (és nemcsak az informatika órán) a gyerekeket az okos géphasználatra, arra, hogyan lehet eszközeinket a többoldalú tájékozódásra, az ismeretek gyarapítására is használni?
Okostelefonra telepíthetővé tenni a tananyaghoz kapcsolódó játékokat, feladatokat, illusztrációkat? Különös tekintettel arra, hogy ma ez a legdemokratikusabb digitális eszköz: laptopja, gépje nem minden családnak van, de a telefont már a legszegényebbek is többnyire beszerezték. Nem lehetne az a cél, hogy olykor az órán nem eldugni, hanem elővenni kelljen a kiátkozott mobilt? Legalább azokban az iskolákban, ahol van erre energia, a témára fogékony tanár.
De nem. Centralizáció-mániás kormányunk nem hagyhatta ezt továbbra is a tantestületekre. A tanárokban már fájdalmasan csalódnia kellett a sztrájkok és egyéb izgágáskodások idején. Jobb ezt központilag elrendezni.
Méghozzá meglepő sürgősséggel. Az EP választások másnapján (azt megértem, hogy Semjén Zsolt amúgyis rosszul aludt) már be is terjesztették a köznevelési törvény módosítását, amely lehetővé tette a veszélyes eszközök iskolakapuban történő elkobzását, szükség esetén a táskák átkutatását. Másnap a szokásos kivételes eljárással már meg is szavazták, a rend teljessé vált. Lenyűgöző a tilalmi lista, szép képet ad az immár iskolaőrrel is ellátott intézményeink állapotáról: „8 cm szúróhosszúságú vagy vágóélű szúró- vagy vágóeszköz, rugós kés, felajzott íj (?), szigonypuska, ólmosbot, elektromos sokkoló”, és így tovább. (Nem tudom, mit gondolnak majd viszonyainkról a 22. századi történészek. Talán a hatályba lépés után gyorsan el kellene ásni a szöveget Semjén Zsolt ágya alá, jobb az ilyesmit titkolni.)
Hogy ezek a fegyverek tiltottak, azt értem. (Akasztófa, gépágyú vagy atombomba csak úgy sitty-sutty bevihető?) A mobiltelefon egy fokkal enyhültebb elbánásban részesül, azt is elkobozzák és összegyűjtik ugyan az iskolában tartózkodás idejére, de az igazgató vagy pedagógus külön engedélyével egy-egy órára be lehet vinni, ha az oktatáshoz feltétlenül szükséges. De ne örüljenek: ehhez annyi adminisztráció kell („a birtoklás és használat céljának rögzítése”, „az engedély időtartama”, „a tárgy megnevezése” stb.), hogy szerintem a leglelkesebb tanárnak is elmegy a kedve tőle. Az okostelefon marad kinn, a sokkoló és ólmosbot mellett.
Tudom, Franciaországban, Angliában, más helyeken is próbálkoznak a korlátozással (más kérdés, hogy hosszas szakmai viták után). Nem is csinálnék ekkora ügyet a mobilháborúból, ha nem illeszkedne ez az egész a magyar állam ósdi, modernizáció- és progresszióellenes felfogásába, Csaba László kifejezésével „jövőfelélő” gazdaságpolitikájába, avítt, múltba forduló eszményei közé. Abba a világnézetbe, amely már a felvilágosodást is kiiktatná a történelemből, amely lebutította a szakoktatást és a pedagógusképzést. Amelyben Kásler exminiszter a műtők klímaberendezését is felesleges luxusnak véli, hiszen ő harminc éve még 50 fokban is operált. Ahol Orbán és társai a „haladást”, a „progressziót” rendre szitokszóként használják. Kövér szerint a „progresszívek” sátánisták, Orbán „a progresszív vírus” ellen hirdet harcot.
A harc sikeresnek látszik. Csak épp a beteg is belehal.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. július 27-én.
