Lehullt a lepel. A facebookon terjed is egy tréfás rajz, amelyben leleplezik a mártír Szentkirályi Alexandra szobrát. Ha volna ilyen, Orbán ott állna a szobornál, és látványosan megkönnyezné a hős visszalépőt. Kicsit játszhatta volna jobban a szerepét- mormolná magában – de hát csak nő.
Azért szép volt, amikor a „békepárti” kormány korábbi szóvivője, ezenközben a fegyverkereskedelmen meggazdagodott hadügyminiszter hitvese, friss feminista öntudattal lemacsózta Karácsonyt. Aki azt merte állítani, hogy „a Fidesz azért szokott rakni nőket a táblára, hogy aztán le lehessen venni őket”. Nem is értem, honnan veszi az ilyen badarságokat ez a főpolgármester!
Szentkirályi azért nem lesz magányos. A bejelentés után mindjárt Deutsch Tamással vigaszkávézott egyet. („Tamás, milyen volt, amikor valaha Orbán a te orrod elől rántotta el az ígért sportminiszteri tárcát?”). A hölgy eljárhat a „buktatott nők klubjába” is. Hárman már vannak. Már kerestetik a következő, mert nőnek azért lennie kell. Olyan mutatós, amikor jobb válláról a bal vállára, bal válláról a jobb vállára, sej-haj, göndörödik a haja. Hogy mi van a haja alatt, az nem érdekli a főnökséget.
A nőnek aztán mennie kell. „Nékem olyan asszony kell, ha beteg is, álljon fel”, bármilyen székről, ahová ültettük. „Úgy várja, várja, úgy várja, várja az urát”. Az majd szól, mikor kell felállnia.
Most szólt. A bábjátékos kivigyorgott a paraván mögül, miközben egyik bábját lerántotta a színpadról.
Nem rögtönzött, dehogy. Eleve több forgatókönyv készült, ez volt az egyik. Az is lehet, hogy az egyetlen. A szerepeket gondosan megírták: a komolyan soha nem vett, szerepét akadozva felmondó nőszereplő és a rokonszenves, szakértő, pártok fölötti férfiú. Nem fideszes, á, dehogy, Hát nem tetszik látni, hogyan fúj Tarlósra és Lázárra? Dupla haszon: Lázár hajlamos arra, hogy kinövessze szarvait. Hát csak ne legyen kedve az öklelésre. A jobb sorsra érdemes Tarlós meg nem számít, mint Orbánnak senki, akit már nem tud használni. Nem véletlen, hogy most összepréselt szájjal azzal kommentál: „Nincs véleményem”.
Hogy a főszereplők: Vitézy és az LMP kezdettől tudták-e, milyen szerepük van egy forgatókönyvben, vagy csak eszközök voltak hozzá, édesmindegy. Szívesen lennék jóhiszemű, mert nem örülök egy közlekedéspolitikához feltehetően értő ember – félő, hogy vele a független szakértelem –, és egy tehetséges fiatal pártvezető – vele egy más lehetőséget is hordozó párt- kompromittálódásának. De azt a legnagyobb jóhiszeműséggel sem lehet mondani, hogy nem kellett számolniuk ezzel a forgatókönyvvel. Hiszen a jobb- és baloldali ellenzék, Magyar Péter is, a baloldali pártok is, Karácsony maga is, mindvégig erre figyelmeztettek.
Ennek ellenére a viszalépés bejelentése után is vállalták a szerepet, nem rúgták föl a bábszínpadot. Ha az eddigiek elvileg lehettek is naiv hibák, ez már bűn. Rajtuk ragad. A Fidesz Karácsonyt mindvégig igyekezett összegyurcsányozni, végül Vitézyt orbánozta össze. Utóbbi csak azzal védekezik: „nem kapott hivatalos tájékoztatást” a visszalépésről.
Na persze, mert az ilyesmit előre, hivatalos levélben szokták közzétenni. Hivatalosat tényleg nem kaphatott. Komolyan ezt várta? De még most is csak arra futja, hogy a visszalépésen való tapsikolás után megígéri: győzelme esetén nem köt a Fidesszel és a DK-val koalíciót.
Hülye is volna. Elég, ha olyan költségvetést, olyan javaslatokat terjeszt elő, amit a Fidesznek lenne érdeke megszavazni, és nem Budapestnek. (Ha először nem, majd megtanítják rá, másodszor mit tegyen.) Terveihez kell is a kormánypénz. Megismétli: „a kormány és a főváros viszonyában lehet új lapot nyitni”. Lehet bizony. Csak épp Orbán diktálná, mi kerüljön a lapra.
A forgatókönyv lehetőségére utaló előjelek előtt ő sem, jelölői sem csukhatták be teljesen a szemüket. Ha azt tették, vakok, alkalmatlanok egy város vezetésére.
A kormánysajtó végig csak Karácsonyt támadta, Vitézyt sértetlenül hagyta. Karácsony ellen plakáterdő borítja a várost, Vitézy ellen egyet sem láttunk. A Karácsony-Vitézy vitát lehetett így vagy új értékelni, de a lakájmédia uniszónó kizárólag Vitézy „kiütéses győzelmét” sulykolta. Aztán jött a Századvég közvéleménykutatása, véletlenül mindenütt azzal a címmel, hogy Vitézy a legkedveltebb jelölt. Pedig még a kutatásban sem arról volt szó, hogy rá szavaznának a legtöbben, hanem arról, hogy ő váltja ki a legkevesebb negatív indulatot. Persze, ha a fideszeseknek már megtanították: ő nem ellenség.
Nem volt nehéz akár előre is megírni a „Hajrá, Vitézy!” szövegeket az Origóban, Magyar Nemzetben, a Megafon szócsöveinél. Bayer Zsolt ma reggel a kellő nemzeti mázzal is átfestette az akciót: a visszaléptetése „az ősi magyar harcmodor, a sztyeppei harcmodor. Színlelj meghátrálást, és csald csapdába”.
Csakhogy a csapda akkor működik, ha mi – bal- vagy jobboldali ellenzékiek, a korábban akár Vitézyvel rokonszenvező NER-kritikusok – engedjük ránk csukódni. Még van egy napunk, hogy kihúzzuk a lábunkat belőle.
Finita la commedia. A bábjátéknak vége. Ami jön, az Budapest, az ország valódi, sorsdöntő drámája.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. június 8-án.