Ó, istenem, szegény Magyar Hírlap…
A taktikák különbözőek voltak. Az MTI és a köztévé híradója azt választotta, hogy az utolsó percig nem vett tudomást az előválasztásról. Tőlük ugyan meg nem tudhatta az állampolgár, miért állnak emberek sorba az utcán különböző sátrak előtt. Akár azt is hihette, a Mészárosék lagzijáról megmaradt homárt osztogatják, leértékelve.
Egy napilap viszont mégsem játszhatta el a süket és vak szerepét, hiszen neki a legvégén csak muszáj valami értékelés-félét is közölnie.
A Magyar Hírlap nagy nyögések és sóhajok után belevágott. Ezt a címet bírták kitalálni: “Apró unokája nyert, az első Lenin-fiú elbukott. A tartalom legalább ilyen remek, már ha paródiának szánták. Van benne szó “az előválasztás fedőnéven szervezett Gyurcsány-show”-ról, majd ismételten “a kommunista gyilkos Apró Antal unokájáról”. Gyengébbek kedvéért a “Lenin-fiú” valószínűleg Fekete-Győr. Mire eljutott Jakab jellemzéséig, a kimerült szerzőnek kifogyott a saját szókincse, ezért a Jobbikból a Mi Hazánkon át rövid úton Fidesz-ügynökké avanzsált Volnert idézi: “hiába a szolgálatkészség, a Jobbik végbélkúpként oldódott fel a baloldalban”.
Emelkedett és poétikus, nem? Tényleg azt hiszik, hogy ezzel le lehet nullázni 630 ezer ember nyilvános kiállását? Vagy legalább tartósan egymásnak ugrasztani és megalázni őket? Ugyan már, fiúcskák!
Inkább arról van szó, hogy a szerző fordítva olvasta Nagy Lászlót. Aki azt kérdezte: “kicsoda állít káromkodásból katedrálist?” Ez a szerencsétlen jelentkező félreértette a feladatot. Ő jó és fontos ügyekből, “katedrálisból” állít káromkodást, káromlást.
Erre telik.
Forrás: Újnépszabadság
