Van Moszkvában egy érdekes templom. Benne egy még érdekesebb ikon. A Fegyveres Erők Főtemplomát Kirill pátriárka szentelte fel két éve. Ikonjai az orosz és szovjet történelem nagy győzelmeinek állítanak emléket. Köztük az egyik az 1956-os magyar forradalom leverésének dicsőségét örökíti meg. Jó lehet előtte Kirill áldásával imádkozni. Ha már nem lesz olyan kínos, és Orbán ismét Putyinhoz látogat, talán megmutatják neki, elvégre magyar vonatkozású emlék. Arról sajnos nincs ikon, hogy később Orbán helyreállította nemzeti becsületünket, és egymaga kiűzte a szovjet csapatokat, a Hősök teréről vezényelve a hadműveletet. Az oroszok azóta is rettegnek tőle. Van ikonja viszont a 68-as prágai tavasz lerohanásának és a Krím 2014-es megszállásának is. Erre az utóbbira eredetileg Putyint is odatervezték, de ettől aztán – szerintem túlzott szerénységből – elálltak.
Azt nem tudom, kárpótlásul szoktak-e a születésnapján liturgiát tartani. Nálunk szerencsére évente van mise Orbánért. „Hála érte Istennek, aki őt nekünk ajándékozta” – hirdette a miséző plébános. Hiába, legjobb a meglepetés ajándék, amit nem is kért az ember, gyerekkoromban ezt szerettem a legjobban. Bár felnőttként már nem annyira. Főleg, amikor Nőnapra a munkahelyen folyton konyharuhával leptek meg. Igaz, nem a Jóisten, csak a szakszervezeti bizalmi, nem csoda, hogy mellélőtt. A konyharuhánál a miniszterelnök összehasonlíthatatlanul hasznosabb ajándék, hiszen – mint elhangzott – „fáklyaként világít a dekadens, elkereszténytelenedett Európában”. Nálunk a Belvárosban, az elkereszténytelenedett Európa közepén folyton elvágnak valami vezetéket, múltkor is áramszünet volt. Kár, hogy akkor még nem tudtam ezt a fáklya-dolgot. Ami akkor is szép, ha Orbán a prédikáció szerint sajnos „egyedül maradt ebbéli küldetésében”.
Ebben az egyben tévedett a plébános úr. Nem maradt egyedül. Legalább még két fáklyát ismerünk, amelyek hasonlóképpen a dekadens Európa sötétjét kívánják besugározni. Kirill pátriárkát és Putyint. Persze legjobban Orbán világít, ez nem is kérdés. Most is ő mentette meg szegény Kirillt a gonosztól. Illetve Brüsszeltől, de az ugyanaz. Azt nem tudjuk, hogy kifejezetten Putyin szólt oda neki keddről szerdára virradó éjjel (Viktor, jó, az olajembargót nem tudtad tovább akadályozni, de azért még tarts be egy kicsit!), vagy magától szánta rá magát. Ki tudja, miként beszélgetnek a fáklyák egymás közt.
Orbán ugyan már korábban emlegette, hogy nem tetszik neki a háborúra uszító pátriárka szankcionálásának, szerény, épp csak többmilliárdos nyugati vagyona zárolásának ötlete, de a csúcstárgyaláson ezt valahogy elfelejtette szóba hozni. Aztán jött az éjszaka, a megvilágosodások ideje, pláne fáklyáknak. Másnap az uniós nagykövetünkkel megüzente: nem oda Buda. Moszkva meg még annyira sem oda, ott pedig örülnének egy kis időhúzásnak. Ha valami oda, hát az inkább legyen Kijev.
Az Unió többi tagállama nyilván fontosabbnak vélte az olajembergót, mint Kirillt, ezért az ő ügyét legyintve elengedte.
Így aztán Kirillt és a sajtóhírek szerint 4 milliárd dollárnyi (ha ez igaz, akkor ezerötszáz milliárd forint körüli) vagyonát Orbánék kihúzták a slamasztikából. Szép vagyon, főleg egy szerzetesi fogadalmat tett egyházi embertől: van benne különrepülő, hét hálószobás-mozitermes jacht, volt cári rezidencia, ingatlanok, különvonat aranyozott kápolnavagonnal, olaj- és autóipari érdekeltségek. Megdolgozott érte: Putyinnak nagy szüksége van rá ahhoz, hogy a háború mellé állítsa az orosz közvéleményt. Az oroszok 63 százaléka az ortodox egyház híve, amelynek fejétől azt hallják, hogy szó sincs agresszióról, szent háború zajlik (Kirill megfogalmazásában „metafizikai küzdelem” az üdvösségért) a bűnös Nyugat ellen. Aki Ukrajnában gyilkol, az csak „az Úr kegyelmébe ajánlja ellenségeiket”. Ferenc pápa igazán szelíd ember, munkálkodott is a több pátriárka irányítása alatt álló keleti keresztények és a nyugatiak testvéri kapcsolatán, de ez neki is sok volt: „A pátriárka nem lehet Putyin ministránsa” – fakadt ki.
Orbánék persze csakis elvi meggyőződésből álltak ki „Putyin ministránsa” mellett. „A vallásszabadság számunkra szent és sérthetetlen” – ismételgették, mintha bárki azt akarná bántani. Csakhogy szerintük aki egy vallási vezető ellen bármilyen bűntett miatt eljár, az a vallásszabadságot sérti. „Belegondolni is rossz”, mi lenne ilyenkor – szörnyed el Szijjártó. A 888 kontráz: „Középkor!”. „Akkor ezentúl bármilyen vallási vezetőt érhetnek korlátozások bármi más indok miatt”.
Na most, speciel nálunk már ért. Iványi Gábor szintén egy egyház vezetője, és ellene – „más indok miatt” – fegyveres hivatalnokok már eljártak.
Kormányunk Kirillt védi, míg Iványit üldözi. Naná. Kirill a hatalom kiszolgálója, a „politikai kereszténység” embere, Iványit éppen keresztény hite fordította szembe az irgalmat, szolidaritást nem ismerő hatalommal. Kirill milliárdos, Iványi mindenét a szegényekre áldozta. Kinek mije van … – a folytatást tudjuk. Aki hülye, haljon meg – szól a praktikus népi bölcsesség is.
Kirill és Iványi morálja közül Orbánék Kirillt választották. Főtemplomostul, 56-os ikonostul. Similis simili… Simlis a simlist.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. június 4-én.
