Orbán-interjú egy jobboldali svájci lapban.
Miniszterelnökünk nincs híján a fejlődőképességnek. Én már akkor is megdöbbentem, amikor itthon kijelentette: az orosz-ukrán háborúban nem szurkol egyik félnek sem. Addig azt hittem, ha valakire erőszakkal rátámadnak (utcán, családban, iskolában vagy háborúban, bárhol), akkor az ember nem közömbös: a megtámadott oldalán áll, vele érez együtt.
A kormányfő azóta belátta álláspontja tarthatatlanságát. Mondom, hogy fejlődőképes. Az interjúban már nem semleges: egyértelműen Putyin győzelmét kívánja. Közli, elképzelni sem szeretné, mi történne, ha Oroszország elveszítené a háborút.
Hm. És azt szeretné elképzelni, mi történne, ha Ukrajna elveszítené a háborút? Hogyan kapna vérszemet egy nagyhatalom diktátora, akinek „bejött” az agresszió? Hány háborút indítana még?
Szerencsére az interjúban ott a változás magyarázata. A keresztény tanítást a politikában is érvényesnek tartja – mondja. „Részt kell vennünk isten munkájában.”
Értem. Orbán bizonyára ismeri a mondást: a langyosakat kiköpi az Isten. A Bibliában így szerepel: „se hideg, se meleg nem vagy… mivel langyos vagy, kivetlek a számból.” Ezzel a „se ide, se oda” magatartással eszerint nem lehet Isten munkájában részt venni. Pedig hogy szeretne.
Mit volt mit tenni, szakított a langyossággal. Letette a voksát. A rossz oldalra. Érvként azt is felhozza, hogy „Oroszország egy másik civilizáció”, nincs mit tenni.
Most már csak azt nem tudom, hogy a miniszterelnök meg én azonos civilizációhoz tartozunk-e. Ami az értékrendet, szokást, erkölcsöt illeti, támadtak kétségeim.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. március 3-án.
