Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de engem kicsit zavar, ha egy 6 tonnás, 15 méteres valami bármikor rázuhanhat a fejemre. Biztosan túl kényes vagyok, Pataky Attila naponta lát ilyet, néha el is rabolják a benne lévő kis zöld lények, és neki meg sem kottyan. Én meg már zöld lények nélkül is idegeskedem, ha egy drón robbanó töltettel 700 kilométeres sebességgel száguld errefelé, és nem tudni, mikor hová esik. Repül a nehéz drón: ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg. Nem lett jó vége a Toldiban sem.
Lehet, hogy mostantól az egész ország a „repül a… repül a…” kezdetű ovis játékkal fogja múlatni az időt. Tudják, amiben fel kellett emelni a kezünket, ha az említett tárgy tényleg repül. Azt ajánlom, ha a drón szót mondja ki szeretett óvóbácsink (nemigen fogja, mintha mostanában kerülné ezt a témát), mindenki azonnal emelje fel a kezét. Mert ha ne adj isten már nem repül, akkor bizonyára zuhan. Mint Zágrábban, ahol háromszor egy méteres krátert hagyott maga után. Épp csak kicsit nagyobb, mint egy sírgödör.
Azért javaslom a „repül a… repül a…” módszert, mert ma ez látszik az egyedül hatékony védekezésnek. Noha a miniszterelnök egy héttel a kínos esemény után, március 15-én is „ütőképes magyar hadseregről” beszélt, a hazai honvédelem nem tudni, milyen meggondolás alapján, de nem csinált semmit. Igaz, most nem ütni kellett volna, hanem mondjuk telefonálni a horvátoknak, hogy a vagy észre sem vett, vagy veszélytelennek ítélt masina – szerencsénkre Paksot megkímélve – feléjük repül.
Úgy látszik, a sokmilliárdos fegyverbeszerzésekből a telefon valahogy kimaradt. Nekem kettő is van, egy okos és egy hozzám hasonlóan buta, az egyiket felajánlhatnám. Nem új darab, néha kicsit meg kell kocogtatni, hogy beinduljon, de a semminél jobb. Szívesebben adnám az okost, arra haragszom, mert van benne arcfelismerő, de reggelente, ha nem a legjobb formámat mutatom, sorozatosan nem ismer meg. Ez pedig frusztrál. A katonák bizonyára jobban tetszenének neki.
Azért gondolom, hogy csak eszközhiányról lehetett szó, mert a személyi feltételek közismerten kitűnők. Legyen elég annyi, hogy az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke Kósa Lajos. Egy hutuk és tuszik közti háborúban pótolhatatlan segítség. Lesz új köztársasági elnök is, aki tudvalevőleg egyben a honvédség főparancsnoka. A sajtó szerint megválasztásakor – isten bizony nem én találtam ki – ismét új fülbevalóban jelent meg. (Úgy látszik, ez a gyengéje, van ilyen, én meg a bolti bevásárlózacskókat halmozom.) Ennek „mintázata országházunk földrajzi koordinátáit mutatja”, ennek alapján egy magyar applikáció segítségével „a világ bármely pontjáról hazatalál a viselője”. Ez olyan megnyugtató. Bárhol jár, a fülbevalója segítségével azonnal hazatalál az ő hadseregéhez. Mindjárt nem érezzük magunkat olyan egyedül.
Egyébként nem meglepő, ha erre a drónra nem tudtak igazán koncentrálni. A kormányerők teljes figyelmét leköthette, hogy tele kellett ragasztaniuk az országot az „Őrizzük meg Magyarország békéjét és biztonságát!” feliratú plakátokkal. Ez az új választási csodafegyver: Orbán a béke és biztonság egyedüli garanciája, szemben a háborúpárti ellenzékkel. Az egyre nagyobb dózisú kommunikációs Viagrákkal folytonos izgalmi állapotban tartott harci szellem elfelejtve, ahogy Putyin is. Az országvezető békegalambbá változott, csőrében olajág (olajágról lásd még: orosz olaj és földgáz, valamint rezsicsökkentés). Biztonságot sugároz akkor is, amikor újra felöltve az árvízi gátakról ismert válságkezelő csizmáját és anorákját, a határra látogat. Maga adja át a papírokat egy ukrán családnak, kicsit összekeverve a helyzetet egy derűs díjátadással, „sok sikert” kíván nekik. Hozzáértő arckifejezéssel hajol a határőrök monitorja felé. (Kreatív képaláírás a fb-ról: „a miniszterelnök ránézéssel segíti a határőrség munkáját”.) Nem volna ezzel baj, ha közben nem a civilek ajánlanák fel lakásukat, szabaddá tehető ágyaikat és matracaikat, hordanák az ételt, pelenkát, babakocsit és hátizsákot a Keletibe és a Nyugatiba.A manőver akár sikeres is lehet. Orbánék éppúgy haszonélvezői lehetnek a háborúnak, mint az egykor papírtalpú csizmákat árusító hadiszállítók. Azok éppúgy nem védtek, mint most az ígéretek.
Ki ne vágyna ilyenkor elsősorban biztonságra? Akár annak illúziójára is. De gondold meg, mielőtt bedőlsz: kitől várhatsz biztonságot? Tényleg Európa legmegbízhatatlanabb politikai szélkakasától? Akinek már egyetlen barátja sem maradt? Aki hajszál híján megint a történelem rossz oldalára rángatott minket? Akit engedelmességre idomított beosztottjai épp úgy nem mernek beavatni a bajokba, ahogy Putyint sem az övéi? Ő fogja megoldani, amit már el sem mondanak neki? A vérciki drónügyet is horvát kollégája szemrehányásából tudta meg.
Persze, az újban mindig van kockázat. Egy új kormányban is. De mennyivel nagyobb kockázat, ha attól várod, hogy kihúzzon a gödörből, akik maga lökött bele! Ha már békegalambot játszik, hagyd, hadd röpüljön. Vele a drón, meg Rogán helikoptere és Mészárosék különgépe. Remélhetőleg nincs rajta robbanószerkezet, és nem csinál újabb kárt, ha földet ér.
Megjelent a Népszava Vélemény oldalán 2022. március 19-én.