Itt állok (ülök, mert állva nem szeretek gépelni), és nem tehetek másként. Feljelentem Matolcsyt. Péntek reggel döntöttem el. A miniszterelnök bemondta a rádióban: országvédelmi tervet kell készíteni. Hogy mindenki személyre szólóan tudja, baj esetén mit kell tennie. Az én hajdani légó kiképzésem elavulhatott, új feladat után kell néznem. Mindenkit agitálnak a hadseregbe való belépésre, de félek, ott csak láb alatt lennék. És nem is vagyok olyan tanulékony, mint a köztársasági elnök férje, öt hét nekem tutira nem volna elég. Ötven sem. Félek, így az életben nem házasodhatom be semmilyen elnök családjába.
De azért tudom, mi a kötelességem. Mások katonáskodnak, határvadásznak, honvédelminevelnek, én majd feljelentek. Nem passzióból, bár igazán szép szokás, hanem országvédelmileg. Szerencse, hogy van ez az új törvény, be lehet jelenteni „a magyar életmód megvédéséhez fűződő panaszokat”. Névtelenül is, úgy az igazi, de erről már lecsúsztam a Népszava indiszkréciója miatt. Mindig kiírják a szerzők nevét. Hiba.
Azt nem tudni, mit jelent a magyar életmód, csak saccolni lehet. Csak bemondja ezt is egyszer Orbán a rádióban! Hogy mi váratik el benne, abban biztosabb vagyok. A nemzeti együttműködés például, hiszen ez a rendszer neve, amin mindközönségesen a vezérhez való igazodást szokták érteni. Mint tudjuk, aki ebbe nem illeszkedik, azt külföldről fizetik guruló dollárokkal. (Nekem elég volna, ha simán utalnák, hagyják már ezt a hülye gurigázást, ezért nem is jutott el hozzám semmi.) Aki nem ért egyet, az nem része a nemzetnek, következésképp a nemzeti életmódnak sem. Na, én ezeket a balhés figurákat, az életmód-sorból kilógókat fogom jelenteni. Elsőnek a Nemzeti Bank elnökét. Még hogy „elvi vitája” van a kormánnyal és annak fejével! Hát hol él ez az ember?! És főként, miféle életmód szabályai szerint?
Feljelenthetnék éppen mást is. Például az Eötvös Károly Intézetet, mert az új törvényt elemezve arra jutottak, hogy „a magyar állam morálisan hanyatlik, és ezen túl folyamatosan hülyül is”. De ezzel nem tennék túl nagy szolgálatot, ők már úgyis gyanúsak. Szóba jöhetne akár a teljes kormány följelentése, a törvény szerint ezt azokkal is meg lehet tenni, akik nem biztosítják „a gyerekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését”. A hivatalos oktatáspolitikát, a pedagógusokkal való bánásmódot illetően erre száz bizonyítékot is könnyedén össze lehetne szedni. De nem ejtettek a fejemre, a kormányt tényleg csak névtelenül merném bepanaszolni.
Újra beszólt Matolcsy György az Orbán-kormánynak, szerinte a miniszterelnök téved – Kimondta, hogy elvi ellentét van a jegybank és a kabinet között, a magyar…
Viszont azt nem vehetik rossznéven, ha odapörkölök Matolcsynak. Nem azért tettek a nulláslisztre ársapkát, hogy Matolcsy így illetlenkedjen körülötte. Pláne a Parlamentben. Pláne másodjára, most már Orbánt személyesen is megnevezve. Levágott lófejet mégsem küldhetnek az ágyába, ha már azelőtt óvatlanul túlszerették, közgazdasági zseninek kiáltották ki. Éppenséggel előszedhetnék a fia furcsa gazdasági ügyeit, de ha akkor nem szóltak, most már kínos volna.
Így aztán csak kényszeredett mosoly a válasz. Gulyás „nem tudja, mit és miért érez a jegybankelnök”. Varga óvatosabban, a rivális Nagy Márton keményebben bírálja: a bankok, különösen a Nemzeti Bank „szégyelljék magukat” a magas kamatok miatt. Orbán fogcsikorgatva simogatja egykori famulusa fejét: „Színes egyéniség, felajzza a hallgatóságot”, de ő majd békét teremt.
Nehéz lesz. Hiába volt maga is bűnrészes, Matolcsy most Orbánék gazdaságpolitikájának épp a szívébe döf.
Nekimegy az akkumulátorgyáraknak: az ilyen tőke nem hoz fejlett technológiát, a hozzáadott érték is alacsony. Csapdának nevezi az ársapkákat, pedig a „szentsapka” kultusza manapság vetekszik a „szentkorona” tiszteletével. „Reformsivatagról” beszél, a szükséges reformok bűnös elmaradásáról az oktatásban, fejlesztésben, energiahatékonyságban, klímavédelemben, élelmiszeriparban. Lemaradásról a régióban, az Unióban, a világban.
Jesszus, még a végén Orbán és kormánya veszélyezteti életmódunk fenntartását? Most akkor jelentsem fel Orbánt? De akár Matolcsyt, akár Orbánt – hol? Tíz állami intézményt jelöltek meg a panaszok befogadására. A Nemzeti Bankhoz nem mehetek, nyilvánvalóan elfogult. A Médiahatóságot senki sem veszi komolyan. Az Atomenergia Hivatal szerepeltetése a listán tényleg csak pillanatnyi elmezavar jele lehet. Azt hiszem, az új Integritás Hatósághoz fordulok. Ráérnek, a korrupcióellenes harc volna a dolguk, de ott természetesen nincs semmilyen feladat.
A Matolcsy-ügyben nemcsak a szokatlan felségsértés a probléma. Nem is a kritika tartalma az új. De ha a jegybank és a kormány gazdaságpolitikája között ekkora a konfliktus, akkor a szekér irányíthatatlan.
Amúgy is veszélyes úton, közel a szakadékhoz. Mi meg ott ülünk a szekéren, életmódostul.
Biztos, ami biztos: jól feljelentem Matolcsyt. Példaképem Bretschneider, a derék állami detektív a Svejkben. Aki habozás nélkül elvitette Palivecet, a Kehely kocsmárosát, mert az eltűrte, hogy Ferenc József képét leszarják a legyek. Nálunk Matolcsy képzeli magát légynek Orbán imázsával kapcsolatban.
Emberek, döntenetek kell: Palivec lesztek vagy Bretschneider?
Ez a kérdés, válasszatok!
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. március 11-én.
