Hosszú sor, benne minden korosztály, meglepően sok fiatal. Senki sem türelmetlen, nem bánjuk, hogy sokan vagyunk, sőt! Van, akit útba kell igazítani, mert – budapestiek, nagyvárosiak figyelem! – ki-ki csak a saját körzetében felállított sátorban tud szavazni, hiszen most az egyéni választókerületi jelöltek közül is választunk.
Valaki Lévai Anikónak szólít, nem először fordul elő, nevetünk. Persze fordítva is volt már: elmesélem a körülöttem állóknak, hogy egyszer egy idős néni véletlenül nekem címezte a miniszterelnök feleségének szánt levelét. Azt még boldogan nyugtáztam, (híztam két kilót), amikor halálra dicsért szegény. Csak akkor vált kissé gyanússá a dolog, amikor az olvasásban eljutottam odáig, hogy a férjem iránti rajongását is kifejtette. Természetesen tovább küldtem az igazi címzettnek, aki kedvesen válaszolt: mint írta, mit tegyünk, ha egyszer ilyen fideszes nevem van… Hát igen, nem elég a hasonló csengésű név, még a Fidesz-székház is a Lendvay utcában van. Pedig minden választáson bizonyítom: nincs közöm a Fideszhez…
Lehet, hogy ez a külön buzgalom hajtott már első nap a sátorhoz?! Mögöttem a sorban egyetemista lány, együtt izgulunk, hogy a 7 órás zárásig sorra kerüljünk. Holnap sok órája van, nehezen tudna eljönni. Megvárom az ő regisztrálását is, végül sikerül épp 7-kor neki is.
Előttem házaspár, ritka aranyos kutyával, aki mindenkivel azonnal összebarátkozik, leginkább az alapelvek elfogadásáról szóló nyilatkozatot kiosztó momentumos srác farmerjéhez dörgőlőzik.
Azt tudjuk, hogy az MTI számára az előválasztás nem létezik. De ha majd azt olvassuk a kormánysajtóban, hogy a kutya sem megy a sátrakhoz, azt első kézből tudom cáfolni.
Forrás: Újnépszabadság
