Ha én Orbán Viktor lennék, nem engedném nyáron össze-vissza kóricálni a csapatomat. Előbb-utóbb valamelyik bajt csinál. Láthattuk: még a leghétköznapibb, vacak kis jachton is tőrbe csalhatnak bárkit. Aztán évekig kell várnia, amíg újra elindulhat győri polgármesternek. Hiába, gonosz a világ.
Az ember azt hinné, legalább Tusnádfürdőre nyugodtan el lehet engedni őket. Feltételeztem, hogy a megnyitó a szokásos csendes unalomba fúl, a politikai érdeklődők is csak Orbánt várják, hátha szombaton megint mond egy olyan jót, mint tavaly a „nem akarunk kevert fajúak lenni” volt. Aztán hónapokig jól elvan a kormány azzal, hogy kimagyarázza.
A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkáráról gondoltam a legkevésbé, hogy meglepetéssel szolgál. Kicsinyhitű voltam. Potápi Árpád a sajtó szerint váratlan vallomást tett arról, hogy ő csak Nagy-Magyarországot, lovat és nőt tud rajzolni. (Nem tudom, pont-pont-vesszőcskével próbálkozott-e már, tudnám ajánlani.) Ez „gyakorlatilag egész identitásomat kifejezi” – tette hozzá büszkén.
Szerintem ez nem a melegtől van. Az identitás-szöveg remélhetőleg nem arról szól, hogy az államtitkár nőnek (juj!) avagy Nagy-Magyarországnak képzeli magát. És lónak sem, bár az Caligula idején ígért bizonyos karrier-lehetőségeket. Csak azt akarta ünnepélyesen bejelenteni, hogy indul a Kárpát-medencei Nagy Lovasprogram. Ennek keretében „a székely ló nemsokára hungarikum lehet”. Szerintem lassan a hazai oktatás és egészségügy is az lesz, de ha a székely ló is betársul a dicsőségbe, annál jobb. Mellékesen kiderült: tavaly máris kiosztottak 75 erdélyi lovasegyesületnek 220 milliót, idén pedig 400 milliót fognak. Ugyan sokkal inkább el tudom képzelni, hogy akár jó célra is ment – gyerekek lovagoltatására, turizmusra –, mint a sok nullával többe kerülő egyéb pályázatok, de félek, válság idején ettől sem maradéktalanul boldog mindenki.
De amíg Potápi egyre szebb nőket, lovakat és Nagy-Magyarországot rajzolgatott, (szombatra állítólag a román nacionalisták is felsorakoznak zászlóikkal Orbán beszédét kicsit megprovokálni, vagyis tényleg a két nép színe-java mérheti össze erejét), megszólalt Németh Zsolt. Aki ugyan fegyelmezett ősfideszes, de sajnálatos módon ért is valamihez. Ami eleve gyanús. Ő például közismerten atlantista, szaklapokban, fb-on, rádióinterjúban újabban mond olyanokat, amelyek távol állnak Orbán oroszbarát, Unió- és NATO-ellenes tirádáitól.
De eddig legalább nem a szimbolikus politika felszentelt helyén tette. A 32. bálványosi szabadegyetemen! „Harminckét éves lettem én, meglepetés e költemény”, pontosabban meglepetés Németh Zsolt megnyitó szövege – mondhatná a szabadegyetem.
Ezért mondom, hogy jobb volna, ha mindenki a fenekén ülne otthon meg a kormányülésen. Abból nincs baj, ott nemigen kell megszólalniuk. De a miniszterelnök túl lágyszívű, engedi utazgatni őket, még ha most határon túli magyarok közé is. Szíjjártó esetében még értem, hogy akár messzire is eleresztik. Egyrészt ugye, addig sincs itthon, másrészt ha ő nem fürkészik és portyázik, feleannyi eladhatatlan kínai lélegeztetőgépünk sem volna. Az akkugyárakról nem is beszélve.
Na de a többiek!? Ezek nem ismerik a népi mondást: „Ha egyszer megházasodtál, ide s tova ne kóricálj!” Ez a politikára is érvényes. Ha egyszer örök hűséget esküdtek a Fidesznek, akkor nem kellene ide s tova kóricálniuk, dumálniuk.
De Tusnádfürdőn Németh Zsolt beszédében sajnos felütötte fejét a tagadás luciferi szelleme. És ott lebeg, amíg Orbán szombaton ki nem űzi, persze majd meg sem említve Némethet, nehogy felfigyeljenek rá. Mert „hol a tagadás lábát megveti,/ világodat meg fogja dönteni”. Legalábbis az alulképzett Madáchnál, aki lemaradt egy-két brosúrával Finkelsteintől és Rogántól.
Itthon a rendszer nem dől meg attól, hogy egy fideszes politikus kritizálja az orbáni külpolitikát. De érdekesnek érdekes. E szerint aki kicsit kidugja a fejét a táborból, és körülnéz, abban komoly aggodalmak élnek.
A kemény mag már azon meglepődhetett, hogy fideszes szájból hallja: a magyar miniszterelnök minden szankciós csomagot megszavazott. Németh Zsolt szerint csak „Brüsszel” állítja úgy be, mintha mást tenne. Brüsszel? Aztán körmönfontan dicsér: bravúr, hogy a szankciók alig-alig érintenek minket. Arra nem tér ki, hogy akkor mi ez a hamuka a szankciós inflációról?
Kocsis Máté máris vért izzadva cáfolja, amit Németh „elfecsegett”: a svéd NATO-belépésről naponta egyeztettek a törökökkel. Ez „soha nem volt szempont”. „Zsolt magánügye, hogy neki van ilyen szempontja”.
De magánügyes Zsolt mond veszélyesebbet is. „A lehető legegyértelműbben” el kell ítélni az orosz agressziót. Hogy „a békekötés után ne a vesztesek oldalán álljunk”. Egyensúlyt igényel a „politikai kommunikáció” (értsd: a néphülyítés) és az ország stratégiai céljai (a Nyugathoz való felzárkózás) között. A 2023-as Orbánt a 2010-es Orbánnal lövi, aki még azt mondta: „mi nyugati zászló alatt vitorlázunk”.
Ajaj. Remélem, Németh Zsolt politikai elkórincálása közben mindenki elmélyülten rajzolgatta a lovakat, a nőket és Nagy-Magyarországot. Fejeket lesunyni, füleket befogni.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. július 22-én.
