Civil beszéd
Azt hinné az ember, hogy egy véres merénylet mindenkit megrendít. Különösen ott, ahol Szlovákiához hasonlóan a gyűlöletbeszéd olyan mindennapos. hogy ingerküszöbünk lassan túlnőtt a fejmagasságon. Ahol mindezt a kormány, s olykor mások is, nem csillapítani, hanem szítani igyekeznek, ahol a hazaárulózás, a háborúpártizás egy ferde tekintetért is kijár. Ahol az önjellemzése szerint „keresztény szemüvegen át” elemző lap kormánybarát publicistája „Je suis Kornafeld János” címmel dicséri meg nevezett nyíregyházi nőgyógyászt, miután az trágár és gyilkos indulatokkal acsarkodott Cseh Katalin ellen: „Édesmama …a vaginádon keresztül fordítson ki, s úgy húzzon a saját nyakadba, baromarcú”. Pusztán azért, mert a politikus szóvá tette a Gazprom beszállását a Fradi finanszírozásába.
Szóval, hinné az ember, ilyen helyen legalább mindenki elgondolkodik kissé. Ezt még Szlovákiában is megtették (már, aki), amikor a leköszönő és az új köztársasági elnök, egymás ideológiai és politikai ellenfelei együtt álltak ki a kijózanodás érdekében. Az a Caputova is, akit a vele szemben állók kórusban skandálva kurváztattak le tömeggyűléseiken.
Balogh Beáta, az egyik legolvasottabb szlovákiai napilap, a SME főszerkesztője írt így az uszító politizálás csapdájáról: Fico „ellenségképző politikája Orbánénál is sokkal koncentráltabb… Azt hitte, idomítani tudja a gyűlöletet, mint egy pitbullt.” De a pitbull olykor irányíthatatlanná válik. Rátámad a gazdára is.
Isten ments az áldozathibáztatás bűnébe esni. Gondolhatunk akármit Fico politikájáról, a merényletet semmi sem menti. A politikai ellenfelekkel szembeni fellépésnek nem lehet része a személyes leszámolás. Az elszámolás, az elszámoltatás igen, de ez nem. Vér helyett vitát, versenyt, választást! Ez az egyetlen út, ami alternatívát kínál a tehetetlen düh, az erőszak helyett.
A jelek szerint azonban Fico még a műtőasztalon fekhetett, amikor nálunk már összegyűlhettek a kormányzati kampányguruk. Ha már megtörtént a véres tragédia, csurranjon-cseppenjen belőle némi kampányhaszon is.
Tegye csuszamosabbá az akadozó kommunikációs gépezetet. A Népszavának fogalmazta meg Szentpéteri Nagy Richárd: „Mint egy falat kenyér, mint egy égi manna, úgy kellett” mindez a Fidesznek.
A kampány fő mondanivalója persze már készen volt. Újabbat nem tudtak kitalálni, felmelegítették a 2022-es sikerreceptet: aki békét akar, a Fideszre szavaz. Láthatjuk az új óriásplakátokon is. A jobboldali ellenzék (a Magyar Péter-féle) és a baloldali vagy liberális (a hárompárti közös lista, a Momentum és egyebek) egyaránt háborúpártiak. Jellemző, hogy ők is tépik egymást („az ellenzékben minden pofon jó helyre esik” -heherészett Orbán egy kampánygyűlésen), ez is csak azt igazolja, milyen verekedős, agresszív népek ezek. A háborúpártiak már csak ilyenek.
Kövér már a nemzetközi ultrajobb konferencia gálavacsoráján megmondta: ezek a progresszívek egyszerűen „luciferiánusok”. Mi pedig már csak Madáchtól is tudjuk, hogy Lucifer a tagadás, a rombolás szelleme maga. Persze, hogy a hívei direkt örülnek a háborúnak, a vérnek. (Kövér még nem tehette hozzá: a merényleteknek is. Orbán most megtette helyette.) Kocsis Máténak a merénylet után az első következtetése a rádióinterjújában: a gyűlöletet a „baloldal” és a független média szítja, teret enged neki, „minthogyha élveznék is”. Á, az ő folytonos hazaárulózása, az nem, az csak a szeretet gyöngéd érintése.
Érthető. Valami nemesebb üggyel: békével, biztonsággal csak el kellett takarniuk kampányuk igazi célját: a hatalom megtartását, az önkormányzatokban pedig a minél több pénz lenyúlását. Néha persze így is nehéz elleplezni az utóbbi motivációt. Mi másért indítanák például a Várban V. Naszályi Mártával szemben éppen a már fideszes körökben is lejáratódó Rogán egyik politikai tanítványát, aki Rogán polgármestersége idején képviselőként okult mellette, később alpolgármesterként a Rogán-féle üzletek folytatásának lett egyik garanciája. 2022-ben elbukott mint képviselőjelölt, most polgármesterként volna a feladata a rogáni tapasztalatok hasznosítása. Tucatjával tudjuk a hasonló példákat. Kell egy kicsit rázni-lengetni fölöttük, ahogy a bűvész szokta a kendőjét, a béke kék zászlaját. „Egy a jelszónk, a béke”, de harcba csakis a saját jövőnkért megyünk – költik át a Fidelitás egykori ifjai ma a régi DIVSZ-indulót.
Orbán első fb-bejegyzésében már tudni véli: „baloldali aktivista követett el merényletet”. Akkor még talán hihette is, hiszen a gépi fordítás hibásan „baloldali”-nak fordította a „lévai” szót, az elkövető illetőségét. De pénteken a rádióban már tudatosan hazudva ismétli meg az azóta helyesbített minősítést. Hogy ráismerjenek a merénylővel rokon lelkű magyar ellenzékre, hozzáteszi: „háborúpárti elkövetővel van dolgunk”. És készen áll a torzkép: a háborúpárti erők – mint Soros, az EU és a hazai kormánykritikusok – meggyilkolták volna az ő békepárti barátját, Ficót.
A háborús agresszor Putyin vazallusának egyszer már bejött a békegalamb jelmeze. Kihullottak-e már a ragasztott tollak, látszik-e mögöttük a karvaly csőre, vagy bejön másodszor is?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. május 18-án.
