Végre rájöttem, hogy mégis van értelme a Nemzeti Konzultációnak. Ennek a mostaninak konkrétan ugyan semmi, de az embernek remek ötletei támadnak tőle újabb és újabb konzultációkra. Főleg, amióta Hollik István megmondta, ha elég sokan visszaküldjük, tuti, hogy Brüsszel fogvacogva meghátrál. Mert van, aki ezekben a háborús időkben egy felelőtlenül előkapott atomfegyvertől fél, és van, aki egy Nemzeti Konzultációtól.
Nehéz eldönteni, melyik a veszélyesebb.
Már csak azért is érdemes sokaknak visszaküldeniük az ívet, mert akkor mégsem tűnik olyan iszonyú drágának egy-egy kicsiklandozott válasz. Tavaly még csak hagyján, akkor egy válaszadóra az összköltséget elosztva 4400 forint esett, de rosszabb években került már 11.000 forint/darabba is egy-egy megkapott válaszsor. Ez egy pirinyóval azért drágább, mint a kormány jóvoltából megspórolt válaszbélyeg ára.
De nagyon földhözragadt szemlélet folyton csak a pénzt nézni, ez vezetőinktől teljesen idegen, kevés dolgot utálnak annyira, mint a pénzt. Talán csak még a hatalmat.
Induljunk ki abból, hogy kerül, amibe kerül, a lényeg a kívánt cél elérése. Ez esetben azt nem értem, hogy mivel az orosz támadás nélkül szankciók se volnának, a fafejű Brüsszel helyett miért nem egyenesen a barátságos lelkületű Putyint célozzuk meg egy Nemzeti Konzultáció eredményével. Olyasmivel, hogy „Akarja-e Ön, hogy Putyin abbahagyja a háborút, és kivonuljon Ukrajnából?” A válaszlehetőségek: „Igen”, illetve „Nem, előbb adja vissza nekünk Kárpátalját, de ukránok nélkül”. Aztán csak odaadnánk neki a végszámokat, és ennyi.
Bár Orbánnak konzultációra sincs szüksége, hogy akaratát érvényesítse. Most is világos parancsot adott az embereinek: jövőre legyen fele ekkora az infláció! Ki merne ennek ellentmondani? Csak az a kár, hogy mint Krajczár Gyula megjegyezte, ez tavaly nem jutott még eszébe!
Akkor az idén a fejünk se fájna.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. október 25-én.
